: az én szememben eleve halva született ez a mozgalom. Mostanában a bomlás hírei érkeznek a házuk tájáról: két elnökségi tag is – egy fiú meg egy lány – elhagyta a napokban az elnökséget. Erről azonban a brüsszeli Politico nem vett tudomást: békebeli cikket közölt a formációról A magyarországi „hipszter patrió­ták” Orbánra emlékeztetnek címmel.
Hát elég felületes asszociációs kultúra kell ehhez az emlékeztetéshez. Hogy mást ne mondjak: Fekete-Győr Andrásnak nincsen karizmája, magával ragadó egyénisége – se hús, se hal. Lehet, hogy „valakit éppen ilyen érdekel”, de az aligha a magyar választói többség. A Politico azért felmondja a leckét: Orbán Viktor is huszonöt évesen alapított pártot, s lám, harmincöt évesen már miniszterelnök lett. Ő is kacérkodott a liberálisokkal, mint Fekete-Győrék az aláírás-gyűjtősdi idején, aztán ment a maga útján. Ja, és mindketten ügyvédek voltak. Ennyi.

Az olimpiai pályázat megfúrása Brüsszelből nézvést afféle hőstett. A Momentum máig úgy véli: rátapintottak a kormányfő gyenge pontjára, a sportszeretetre. „Magyarország többet költ a hivatásos sportra, mint a felsőoktatásra” – hirdeti Fekete-Győr igen demagóg módon. Az ilyen parasztvakítások miatt szokták vehemensebb kritikusai gyíkvállúnak nevezni; de nincs kétségem: ha a helyzet úgy hozná, ugródeszkaként éppúgy lenne machiavellista sportminiszter, mint kezdetben Gyurcsány. Az olimpia ellen azzal érveltek: nem vagyunk eléggé gazdagok ahhoz, hogy megengedhessük magunknak a játékokat. A turisztikailag sikeres vizes világbajnokság ékesen cáfolta a rövidlátó megközelítést: elestünk attól, hogy az ország gazdagodjék az olimpia által. A Momentum csatlakozott a „csak ne legyen semmi” filozófiájához, a lusta liberálisokhoz, akik soha nem építenek semmit.

A Politico szerint Orbán még most is úgy viselkedik, mintha a Momentum kampánya meg sem történt volna, mivel júliusban azt mondta: „Nincs olyan nagy világi esemény, amelyet Budapest ne tudna befogadni.” És ez így is van – csupán nem akart asszisztálni ahhoz, hogy egy önjelölt társaság politikailag felépítse magát a semmiből. A brüsszeli lap nem figyelt Fürjes Balázs kormánybiztos finom utalására sem: az olimpiagyilkosok lényegében a konkurens Párizs érdekében jártak el. Ha ez kiderül – és előbb-utóbb minden kiderül –, itt nem Fekete-Győr francia vagy nem francia barátnőjéről van szó, hanem konkrét hazaárulásról.

A hatalom megragadásáért folytatott harc során kínos, hogy a támogatottságát tekintve a Momentum a fasorban sincsen. „Alacsony üzenetet” küldöz a Politicónak is: „ez a párt hosszú távra épült”, nem 2018-ra. Pedig olyan hangzatos a program: „modern, digitális ország az euróövezetben”. A voksokat a külföldön dolgozó magyaroktól remélik, s ha mégsem, akkor azért nem, mert rajongóik nem fáradnak be szavazni a nagykövetségekre. Az elnök szerint „megfelelő feltételek mellett” a külföldön élő magyarok nyolcvan százaléka hazatérne; ám erről az adatról még a Politico is megjegyzi, hogy hasra ütéssel születhetett.

Viszont Fekete-Győr ettől még „többnyelvű és fotogén”, a magyar Macron; a francia politikus összeborulós demagógiájával, amelyből a gyors kiábrándulást a zuhanó népszerűségi mutatók jelzik. A Politico szerint a magyar hatalom komolyan veszi a momentumos fenyegetést, „mivel rendszeresen megjelennek Momentum-bíráló cikkek a kormány által irányított sajtóban”. Ezek tényleg elhiszik saját diktatúramantrájukat. Leírják azért, hogy a párt banális kliséket kínál, s idézik Tamás Gáspár Miklós szokásos agymenését, aki szerint attól, hogy Fekete-Győrék zavaros fejében békén megfér a déli határkerítés a melegházassággal, már rögtön „patrióta hipszterek”. Gondolom, ez kizárja, hogy a politizálással inkább saját tömegbázisuk közelében próbálkozzanak meg.

Csontos János -]]> www.magyaridok.hu]]>