Az amerikai Emory Egyetem klinikai pszichológusa, három könyv és 150 tudományos publikáció szerzője, az amerikai demokraták választási győzelmének titkos forrása, Drew Westen választási döntéseket elemző könyve mérföldkő lett az amerikai politikai irodalomban. Állítása igen egyszerű: nem érvek és tények, hanem érzelmek és érzések alapján döntünk egy politikai párt vagy politikus mellett, ahogy az élet más területein is.
Az elmúlt 200 év az Értelem Kora: győzött a demokrácia, a szabadság és a tudományos módszer. Azt gondolnánk, észérvek alapján hozzuk meg fontos döntéseinket, például politikai választások során. Először kiválasztjuk a számunkra legfontosabb kérdéseket, ezeket fontossági sorrendbe rakjuk, majd besoroljuk a pártokat és politikusokat, hogy ki és milyen megoldásokat ad a számunkra legfontosabb kérdésekre. Egy bányász a bányák biztonsági körülményeinek javítását tartja a legfontosabbnak, majd még 5-6 más kérdés következik, és csak a sor végén tartja fontosnak a terroristaveszélyt. A demokraták így hitték, és nem értették, miként lehet, hogy az amerikai választók többsége az ő programjukat tartja jónak - környezetvédelem, a középosztály megbecsülése -, mégis veszítenek. A republikánusok tudták, hogy nem így dönt az amerikai választó, ezért nyertek mindaddig, amíg a demokraták rájöttek: másképpen működik agyunk.

Szerzőnk klinikai pszichológiai kísérletekkel bizonyítja, hogy agyunk nem észérvek, hanem érzelmek alapján dönt. Az amerikai választók 80 százaléka már eleve elkötelezett egyik vagy másik párt mellett, és ha saját pártja érveit hallja, és az ellentétben áll a tényekkel, sőt a saját véleményével is, akkor érveket keres arra, hogy mégis miért igaz, amit jelöltje vagy pártja állít. Ha fenyegető információ hangzik el - terroristaveszély, 23 millió ember átköltözik egy szomszédos országba, tömeges lesz a munkanélküliség, polgárháborús veszély lép fel kisebbség és többség között, háború törhet ki két szomszédos ország között -, agyunk érzelmi részei beindulnak. Még akkor is, ha tudatunk nem észlel veszélyt. Nem hisszük el, hogy valóban polgárháború, terrorista robbantás vagy gazdasági katasztrófa fenyeget, ennek ellenére döntéseinket a kialakult érzelmek, érzések alapján hozzuk meg. Ha félünk, arra szavazunk, aki biztonságot ígér.

Sőt, több is történik. Agyunk nem csupán megkeresi az észérvet, hogy miért van igaza jelöltjének, érzelmeivel tehát felülírja értelmét, hanem jutalmazza is magát azért, hogy megtalálta a helyes megoldást: mintha valami jó dolog történt volna, boldogsághormonok szabadulnak fel. Hogyan változhat akkor a közvélemény? Hosszú idő alatt, nem észérvek, hanem az érzelmek megváltozásával. Bush háborús politikája végül népszerűtlen lett, mert több év alatt megváltozott az amerikaiak érzése a háborúról, ahogy a nemzeti érzés is erősödhet rejtve, hosszú évek alatt.

Az elkötelezett választók véleménye a vezetők véleményéhez igazodik, azonban ha egy párt elmulasztja, hogy erős véleményt alakítson ki a társadalom egészét érintő kérdésekben, akkor az elkötelezettek a közvéleményhez igazodnak majd. Egy pártnak tehát időben és karakteresen irányt kell adnia minden olyan kérdésben, ami az egész társadalmat foglalkoztatja. Különben saját választói ellenfele véleményét fogadják el.

Amerikában a két pártnak 30-30 százalék saját szavazója van, és a küzdelem a maradék 10-20 százalékért folyik: közülük kell a legtöbbet megnyerni. Az ellenfél elkötelezett szavazói nem állnak át, mert érzelmek és nem érvek alapján döntenek.

Matolcsy György, hetivalasz.hu