Jön a villamos autó, a bicikli és a passzív ház reneszánsza

A brit Cambridge-i Egyetem professzora - szerzőnk - megírta minden idők egyik legalaposabb könyvét az energiáról, ráadásul könyve ingyenesen hozzáférhető, a frissítésekkel együtt. Ajánlóinak igazuk van: ezt a kötetet a globális gazdaság minden döntéshozójának ismernie kell, és a kormányoknak hasonló könyveket kell rendelniük saját országuk energiapolitikájának lehető legjobb megalapozására.

2050-re az emberiségnek le kell zárnia a fosszilis energia 250 éves korszakát, három okból. Először, a fosszilis energiahordozók mennyisége véges. Másodszor, a szén és szénhidrogének importjától való függés aláássa az országok energiabiztonságát. Végül, de nem a végén: a szén-dioxid-kibocsátás felelős a globális felmelegedésért, és a klímaváltozás halálos fenyegetést jelent az emberi civilizáció számára.

A szén a legnagyobb szén-dioxid-kibocsátó, 1770-től mostanáig 800-szorosára nőtt a világ széntermelése, és ma is nő. Az összes elégetett fosszilis energiahordozó évente 26 gigatonna szén-dioxidot bocsát a légkörbe, bár a bioszféra és az óceánok jóval többet - 440 és 330 gigatonnát - , de a légkörből ez visszatér a földre, míg az emberi kibocsátás nem. Mi vagyunk a felelősek a többletért, így az üvegházhatásért, tehát a felmelegedésért. A gazdag országok az egy főre eső legnagyobb kibocsátók, a sorrend: Ausztrália, Egyesült Államok, Kanada, EU-tagállamok, Japán. 1880 és 2004 között, tehát történetileg a legnagyobb kibocsátó Nagy-Britannia volt. Ma már Kína a legnagyobb kibocsátó, de az egy főre eső értéket nézve még szerény, tehát jó a helyezése: ennyit a felelősökről. Anglia ma 11 tonna szén-dioxidot termel évente és személyenként. Ezt kell 2050-re egy tonnára csökkentenie, ami gyakorlatilag zéró fosszilis energiahordozó felhasználását jelenti. Hogyan?

Szerzőnk három elvi lehetőséget vázol: a népesség csökkentését, mai életmódunk teljes feladását, harmadikként életmódunk megtartását új, az energiát hatékonyan előállító és használó technológiákkal. Társadalmilag az első kettő járhatatlan, marad hát a harmadik. Elképesztő alapossággal veszi sorba a lehetőségeket: a megújuló energiaforrásokat, az import lehetőségét, a nukleáris energiát és az energiafelhasználás hatékonyságának növelését. Végkövetkeztetése, hogy a megújuló energiafélék fontosak, de nem lesznek képesek teljes egészében kiváltani a szenet és a szénhidrogéneket. A nukleáris energia is fontos, a tengervíz nagyságrendileg több nukleáris anyagot tartalmaz, mint a föld alatti készletek, Japán már sikeresen von ki tengervízből hasadóanyagot, de ez sem teljes megoldás: összetett stratégiára van szükség. Mit ajánl a Nagy Energiakönyv?

Először is az élet minden területén energia megtakarítást, a felhasznált fosszilis energia hatékony, új technológiákkal való csökkentését, amilyen a LED-lámpa vagy a passzív ház, de a bicikli reneszánsza is segíthet. Másodszor, a közlekedés villamosítását: villamos tömegközlekedést és villamos autót. Harmadszor: az otthonok fűtését is villamosítani kell, a napelem mellett a hőszivattyú a megoldás. Negyedszer, a villamos energiát zöld forrásokból kell nyerni: biomasszából, geotermikus energiából, szélenergiából, árapályerőműből, szaharai napenergia-importból, és mindenkinek a saját adottságai szerint még rendelkezésre álló zöld forrásokból, ahol a nukleáris energia is zöld. Szerzőnk öt tervet mutat be, melyek eltérő arányban keverik e négy megoldást, de azonos rugóra járnak: Nagy Tervre van szükség, sok kis lépéstől csak kis eredmény várható, és aki nem mer nagy lenni, annak vége. Mit kell nekünk tenni?

Új energiapolitikára van szükségünk, az új gazdaságpolitika részeként, a saját Nagy Energiakönyvünk alapján. Energiahatékonyságra és sok zöld villamos energiára lesz szükségünk, amihez szerzőnk jó tanácsa vezet el: merjünk nagyok lenni!

Matolcsy György, hetivalasz.hu