Egy francia kisváros lakói úgy döntöttek, falat építenek maguknak. Nem csak úgy jó dolgukban, és nem is a levendulást meg a spárgaültetvényt akarják megvédeni, de még csak nem is a rebarbarát. Nem. A migránsokat akarják távol tartani maguktól. Az eset egyszerűen csodálatos. Tudni vágyó ifjak is tanulni fogják, úgy ötven-száz év múlva, ha lesz még ötven-száz év múlva Európa, Franciaország, ha lesz még emberiség.

Szóval az történt, hogy a dél-franciaországi Semeacban egyik napról a másikra 18 méter hosszú és két méter magas fallal választották el önmaguktól a Formule 1 nevű hotelt, ugyanis a kormány közölte, ebben a hotelben fogja elszállásolni a Calais környéki migránsokat. A városka lakói természetesen elmondták a kötelező mantrát arról, hogy nekik alapjában véve semmi bajuk a migránsokkal, de azért na… menjenek máshová.

Mindeközben készült egy könyv, amely nem másról szól, mint a no-go zónákról. No Go Zones – How Sharia Law Is Coming to a ­Neighborhood Near You, vagyis No-go zónák – Hogyan költözik be a saríja törvénykezés a szomszédodba, ez a címe. Egy Raheem Kassam nevű szerző írta. Vagyis arab, tudja, miről beszél. Ezek azok a no-go zónák, amelyek nincsenek is, amelyek emlegetése miatt a BBC kioktatta a magyar külügyminisztert a hazai ellenzék hangos tapsikolása közepette.

Falak, kerítések, no-go zónák, s hogy el ne felejtsem: tegnap Bécsben a metrón akart robbantani két arab. Ez van, és persze ez nincs. Ez nem lehet, illetve beszélni róla nem lehet. Lassan három hónapja, hogy Párizsban egy dzsihadista arab megkínozta, megfojtotta zsidó szomszédasszonyát, aztán kidobta a harmadik emeletről.

A francia média, a francia politika, élén Macronnal, három hónapig képes volt hallgatni erről is. Naponta ölnek meg, vernek meg zsidókat nyugaton azért, mert zsidók, eközben a cégéres gazemberek a magyarországi antiszemitizmus veszélyeire hívják fel a figyelmet. De semmi baj. Ha lesz ötven-száz év múlva Európa, akkor azért lesz, mert épülnek a falak, a kerítések, és lassan nagyobb lesz a félelem a pusztulástól, mint a „liberális sajtó” nyilvános kivégzéseitől.

Lassan mindenki azt mondja, amit Orbán mond két éve. Két éve még Faymann osztrák kancellár nácizmust vizionált a magyar határkerítés láttán, a mai kancellár már nem fetreng beteg lázálmokban, a leendő kancellár pedig kerítésekről, határzárról beszél, és páncélosok állnak készenlétben a Brenner-hágónál.

A globalizáció: Bábel tornya. Egykoron Róma volt az akkori világ globalizált, mindent magába olvasztó Bábele, s tudjuk, mi lett a vége. Jöttek a „szőke s roppant barbár hadak”. S széthullott minden, és kezdődött elölről, falak és kerítések között, városállamokban, kicsike egységekben, önellátásban, Isten felé fordulva. A barbár hadak már elindultak, előőrseik meg is érkeztek. Csak nem szőkék.

Az utolsó nyugati császárok még bacchanáliákon bizonygatják, hogy minden rendben van, s hogy a létező világok legjobbikában élünk. De keleten, kisebb országok vezetői már ki merik mondani, hogy nem. Ki merik mondani, hogy „minket a saját kultúránk illet”, s azt is, hogy etnikum, és nemzet, és haza. A széthullás után keleten marad meg az esély az újrakezdésre. Itt fog felkelni a nap. Itt jött rá hamarabb a gazda, hogy bekeríti házát.

(U. i.: Egy árulóvá lett gazember hirdetőoszlopain nagy bölcsesség jelent meg a minap: „A nép nem betiltható, de a kormány leváltható.” Nem így van. Nyugaton éppen hatalmas kísérlet zajlik. Most tiltják be a népet, és le is cserélik. S minden kormányt, kormányfőt, amely ezt ellenzi, be akarnak tiltani. Ráadásul ezt nevezik demokráciának. Szomorú. Beteg.)

Bayer Zsolt -]]> www.magyaridok.hu]]>