Vegyük csak sorjában. Vasárnap este már látszott a baj Kálmán Olga szadizós műsorában. Tudják, az ATV produkciójáról van szó, ahol másokkal rekedt hangon kekeckedik a műsorvezető, Ferencnél viszont stabil mikrofonállványnak szegődött. Nem, Kálmán Olga nem bántotta Gyurcsány Ferencet, mi több, szeretettel, időnként pediglen műkeményen nézett rá. Bőven belefért szakmai erkölcsiségébe a bukott kormányfő Orbánnak címzett, példátlanul gusztustalan mondata: „„otthon, a családi pénztárban lehet nyúlkálni, ha Anikó megengedi”.

Tudják, mi ebben a mondatban a legszebb? Hogy amennyiben Anikó helyett Klárát írunk, még igaz is. Mert ne kerteljünk, az önállóságára oly büszke Gyurcsány Ferencet valahonnan a pécsi egyetem menzájáról kaparta össze az Apró-klán. Szép magas, milyen kis cuki szemüveges, majd megtanítjuk rendesen beszélni, pont jó lesz Klárinak és a pártnak. Talán még ma is zsebpénzt kap, mint a kulcsos gyerekek. És még ő beszél családi kasszáról, pompás.

Szóval kezdődött a tévében, folytatódott tegnap az egyszemélyes műsorral, a Demokratikus Charta romjain. Mert Fletó azért jól megtanulta a mozgalomban: árgus szemmel figyeljük az ellent, soha nem lehet tudni, gyűlésen komoly emberrel nem közösködünk. Szanyi Tibor például csak öt percet kért, hogy szóljon a Kossuth tér sarkán, de még ennyit sem kapott. Válaszképpen a csalódott Szanyi megosztotta gondolatait internetes híveivel: „Az MSZP szexi mivolta a legkevésbé sem abból áll, hogy valaki qrogassa”.

Finom kis úrinépek ezek a szocialisták, szó se róla. Qrogatják egymást… Most történetesen Szanyi qrogatja a nagy elqrót, majd ő vissza…

Azt mondom, ne avatkozzunk mi be ebbe.
Mindenesetre tény, hogy a magyarság többsége lájkolja, pardon, szereti, ha a jól megérdemelt vádemelésig Gyurcsány porba alázza magát. Milyen szép, már-már költői fordulat volt például, amikor tegnap Gyurcsányék végre beharangozták a Hörömpő Cirkusz Világszámot a Kossuth tér sarkán, s hirtelen csend támadt, talán még Mécs Imrében is meghűlt a vér, mert ez morajlott a pesti utcán: „Gyurcsány, takarodj! Gyurcsány, takarodj!”

Valljuk be, tegnap Ungváry Rudolf „történésznek” is elgurult a gyógyszere, de fájdalom, amíg négykézláb kereste a téren, egyidejűleg a mikrofonba is belebeszélt. Talán nem kellett volna. Mert a szellemileg roppant pallérozott Ungváry papa, aki, ha egy kiló kenyeret kér a boltban, nem állja meg, hogy ne nyilasozzon egy sort, a következő nyájas üzenetet intézte népéhez, a suksükölő maradékhoz:

„Halkan mondom, hogy ne gondolják, hogy az indulat beszél belőlem, és lassan, hogy mindenki megértse: a kurva anyját annak, aki az én magyarságomat kétségbe meri vonni.” No, ezt az önmagát látványosan qrogató szöveget az övéi meg is értették: a beszámolók szerint, „beszédét és utolsó mondatát hosszú taps követte”.

Akárhogy is forgatjuk a szót, Gyurcsány Ferenc politikai hatalma manapság délután öttől hatig tart, és fájdalom, pusztán a fővárosi közterület ötven négyzetméterére korlátozódik. Ez a valóság. Reméljük, sok vidám percet szerez még nekünk a bankárdemokrácia megmentésére szövetkezett Demokratikus Koalíció és a Chartás Túlélők Antifasiszta Gombfocicsapata. A kezdés mindenesetre biztató, legközelebb ne bajlódjanak térfoglalással, egyszerűen üljenek le egy asztal köré, mindenkinek garantáltan jut majd szék.

Egyébként pedig a magyar nép – nem csak így, finom sejtetéssel, hogy inkább otthon maradt tegnap délután – újra véleményt mondott Gyurcsányról. A Századvég friss közvélemény-kutatása szerint tízből kilencen egyetértünk a különadóval. Ennyit az emberek rettegésfokáról, demokráciaféltéséről, és ennyit arról, hogy cirkuszi mutatványosok lepjék el a Kossuth teret és környékét.