„Régebben a zsúfolt buszon, villamoson, de az áruházak ünnepi tumultusában is figyelmeztetett a hangosbemondó: vigyázzanak értéktárgyaikra, a tömegben zsebtolvajok tevékenykedhetnek!
Könnyű azt mondani. Pláne, hogy a zsebtolvajok mellett eszmetolvajok is ólálkodnak az ünnepi forgatagban.

 

Ellenük kevés lesz a táskát becipzárazni. Rutinosak: sikerrel loptak már mindenféle eszmét. A »nemzet«-tel kezdték, mára teljesen a magukénak tekintik. Akár a közpénz, elvesztette közérték-jellegét. Igaz, mi málén tűrtük, nem kiabáltunk, tán el is ment a kedvünk, hogy emlegessük. Hiba volt.

 

Csak vérszemet kaptak. Egy füst alatt ellopták az »együttműködés«-t is, egész rendszert neveztek el róla. Elvégre olyasmit érdemes lopni, aminek az ember maga híján van. Minél jobban utálták a civil szervezeteket, annál nagyobb szükségét érezték, hogy a »civil« szót eltulajdonítsák a CÖF számára, ahogy a »békét« a Békemenetnek.

 

De ki gondolta volna, hogy még a „köztársaság”-ra is szemet vetnek? Hiszen maguk akarták szemétre dobni.

 

»A köztársaság csak egy ruha«, üres szó, mondták már 2006-ban. Képesek voltak új Alaptörvényt hozni, több mint 500 törvényhelyet módosítani, az országhatáron a táblákat, a kormányszerveknél a levélpapírokat lecserélni, csak hogy mindenhonnan eltűnjön a »Magyar Köztársaság« megnevezés. Az erő és szuverenitás nélküli köztársasági elnök titulusában is csak lefokozásként hagyták meg. Látjátok, ennyit ér! – sugallják vele.