Az itt látható trónoló Krisztus alig ismert, bár a budavári kiállításon mindenki számára hozzáférhető közelségben van. E román kori ábrázolást keménynek, rusztikusnak, a felirat töredékes volta miatt pedig talányosnak is mondhatjuk.
A Maiestas Domini (Az Úr fensége) a keresztény művészeti lexikon szerint az apokalipszis jelentésein alapszik, tehát közvetlen ószövetségi látomásokhoz kapcsolódik. A nyugati egyházban a keresztény művészet egyik központi témája: a XII. században leginkább templomok főkapujának ívmezejében domborműként találkozunk ezzel az ábrázolással.
Az eredetileg Óbudára való, majd utólag a budai tabáni plébániatemplom előcsarnokába befalazott lunettatöredék lehetett vízszintesen osztott félköríves timpanon felső sávja is – véli Marosi Ernő. „Az oldalsó reliefsávok és a trónoló Krisztus alakját körülvevő kerek dicsfény mezeje íves átmenettel, tálszerűen mélyülnek. A profilozott keretű dicsfényt szárnyas lények (a négy sarokba illeszkedő figuratöredékek eltérő jellegéből ítélve nem angyalok, hanem evangélista szimbólumok) vették körül. A kerek mezőt keretező sík töredékes, antikva betűs felirata: + ORBITA * TOLLITVR… O GRADIVNTVR. A szakállatlan arcú Krisztus trónuson ül, kiterjesztett karokkal. Baljában írásszalagot tart, jobbjának attribútuma nem ismerhető fel. Fejét a dicsfényt áttörő, tálszerűen mélyített keresztes nimbusz veszi körül.”
A töredékes felirat lefordítása eddig nem sikerült. Az orbita mint főnév jelent utat, keréknyomot, de mint melléknév kör alakút. Az is biztos, hogy a gradiuntur önállóan áll, és azt jelenti, hogy lépegetnek. Mi vagy Ők vagy Ő? Ki tudja. Valahonnan eszembe jut egyik szépséges balladánk egy különös sora: Az én uram kerengő goromba… Ha ezt szójátékként kezelem, s próbálom variálni e kép láttán: a mi Urunk kerengő, körbejáró, vagyis orbita. Olyan mint mi vagyunk.
De vajon valóban erről szól ez a szépséges, anyagára nézve kemény kő?

Móser Zoltán, mno.hu