Indiai titkaim – 4 – majdnem indulás

Elbúcsúztam a szüleimtől. Nem volt könnyű közölni, főleg édesanyámmal, hogy több, mint két hónapra elutazom, külföldre. Egészen pontosan Indiába.

Ekkoriban egy öreg Skodánk volt. Bepakoltam a csomagjaimat és beautóztam Szegedre JayaJi 27 m2-es garzonlakásába, mely kis csapatunk főhadiszállása lett. Kipakoltam, majd hazavittem az autót. Utána másfél órába tellett, amíg elgyalogoltam a buszmegállóba, onnan be Szegedre, majd átutazni a fél városon Jaya lakásáig.

Az utolsó információ az volt, hogy valamikor este, december 12-én érkezik a busz.

Megjöttek a többiek is. Zsuzsa, aki hozzám hasonlóan tanyán élt, Taradevi, aki Vásárhelyről jött és Prem PrakashJi, aki ekkor még nem is sejtette, hogy néhány év múlva Magyarország egyik legjobb vegetárius éttermét fogja vezetni.

Felhalmoztuk a kicsiny lakásban, amiről úgy gondoltuk, szükségünk lehet két hónapos utazásunkhoz. Mivel az utazás szervezői azt közölték, hogy a majd két hetes utazás alatt mindenkinek egyénileg kell megoldania az étkezését, mi, közösen úgy döntöttünk, hogy összefogunk. Vásároltunk konzerveket, tésztát, tartós élelmiszereket, még egy turista gázpalackot is beszereztünk, remélve, hogy időnként biztosan megállunk egy-két órára és akkor tudunk főzni. Ennek ellenére fogalmunk sem volt róla, mit is eszünk majd két hétig, hiszen arra mindenki hamar felhívta a figyelmünket, ha nem akarunk valami fertőzést összeszedni, kerüljük a helyi ételeket.

Mindenesetre a szoba közepén halmozódó mérhetetlenül sok csomag fele a közös élelmünk volt. A többi meg a csomag.

Izgatottak voltunk, hiszen életünk nagy kalandjára készültünk. Jaya szerzett egy vég fekete anyagot, a hölgyek ezt próbálgatták magukra, vajon hogyan néznek majd ki Iránban. Közben számolgattuk, merre járhat a busz...

Csehországból indult, keresztüljött Szlovákián, itt-ott felvéve embereket, majd megállt Budapesten. Ide utazott fel két horvát, féltucatnyi szlovén fiatal és néhányan Debrecenből. Természetesen budapesti jógagyakorlók is csatlakoztak a csapathoz.

Este nyolc körül vártuk a buszt, majd éjfél körülre számoltuk. Végül csörgött a telefon. Budapestről, az ashramból (jógaközpont) hívtak, hogy úgy döntöttek, ott alszanak és másnap korán reggel indulnak Szegedre. Így elcsúszott az indulásunk egy napot.