„Látván azt, hogy hamarosan a legsúlyosabb
követeléssel kell az emberiség színe elé lépnem, mellyel valaha is szembe kellett néznie, elengedhetetlennek
tartom elmondani, ki vagyok én.”
(Nietzsche: Ecce homo)

A televízió, ahol dolgozom, megkereste a CBS televíziós csatornát, amely 1998. december 20-án hosszú interjút sugárzott Soros Györggyel. A tévé, ahol dolgozom, meg akarta vásárolni ennek az interjúnak négy percét. Mindössze négy percet. Hogy levetíthessük a nézőinknek.

Hosszú tárgyalások, egyeztetések következtek, a legapróbb részleteket is akkurátusan meg kellett beszélni, és a CBS televíziós csatorna valami felfoghatatlan összeget kért azért a négy percért. De a tévé, ahol dolgozom, elfogadta az ajánlatot, és elkészült a szerződés. Aztán az aláírás előtti estén a CBS csatorna illetékese, akivel hosszan, minden apró részletre kiterjedően megállapodtunk, küldött egy e-mailt. Az e-mailben az állt, hogy mégsem írják alá a szerződést. „Internal causes” – vagyis „belső okok”.

Ezt írták. Napnál világosabb, hogy a CBS televíziós csatorna birtokolja a világ legkülsőbb belső okait. És ez a külső ok, amelyet most éppen belső oknak becézgetnek, egyetlen telefonnal elintézi, hogy egy 1998-as interjú négy perce ne kerülhessen el egy magyar televíziós csatornához, horribilis összegért se, hiszen a külső ok a horribilis összeg többszörösét, akárhányszorosát is képes és hajlandó kifizetni, csak csend legyen.

]]>Most és itt elolvashatják, mi lett volna az a négy perc]]>, ami elhangzott 1998-ban abban a beszélgetésben. Ez volt az: „Steve Kroft: Amikor a nácik 1944-ben elfoglalták Budapestet, Soros György apja sikeres ügyvéd volt. A Duna közepén fekvő szigeten éltek, és az apa szeretett komppal közlekedni a munkába. De mivel tudta, hogy a zsidók problémák előtt állnak, ezért úgy döntött, hogy felosztja a családját. Hamis okmányokat vásárolt a számukra, és megvesztegetett egy kormánytisztviselőt, hogy vegye magához a 14 éves Soros Györgyöt, és esküdjön meg róla, hogy ő a keresztfia.

A túlélésnek azonban drága ára volt. Miközben magyar zsidók százezreit haláltáborokba szállították, Soros György álkeresztapjával együtt razziákon vett részt, amelyek során zsidó vagyonokat foglaltak le. Ezek a képek 1944-ből azt mutatják, mi történt Soros György barátaival és szomszédaival.

– Ön egy magyar zsidó…, aki megmenekült a holokauszt elől azáltal, hogy kereszténynek adta ki magát.
Soros György: – Így van.
– És látta, amint sokakat a haláltáborokba szállítanak.
– Igen, 14 éves voltam. Elmondhatom, hogy akkor alakult ki a személyiségem.
– Milyen tekintetben?
– Olyan értelemben, hogy az embernek előre kell gondolkodnia, és meg kell érteni és előre kell érezni az eseményeket, amikor az embert fenyegetés éri. Ez a gonosz erős fenyegetése volt. Úgy értem, hogy nagyon személyes módon tapasztaltam meg a gonoszt.
– Úgy tudom, hogy a védelmezőjével együtt járt-kelt, aki megesküdött, hogy ön az ő örökbe fogadott keresztfia.
– Igen, igen.
– Valójában együtt ment vele, és segített neki a zsidó vagyonok elkobzásában.
– Igen. Ez így volt, igen.
– Úgy tűnik nekem, mintha ez egy olyan megtapasztalás lenne, ami miatt sokan hosszú-hosszú éveken át pszichiáterhez kényszerülnének. Nem volt nehéz ez önnek?
– Nem, egyáltalán nem. Egyáltalán nem. Talán gyerekként az ember nem látja az összefüggést. De ez nem okozott semmi, de semmi problémát.
– Semmi bűntudatot nem érzett?
– Nem.
– Például olyat, hogy: „Zsidó vagyok és itt állok, látom, amint ezeket az embereket elviszik. Könnyen én is ott lehetnék. Ott kellene lennem.” Semmi ilyen nem volt?
– Nos, természetesen ott lehettem volna a másik oldalon, vagy egyike lehettem volna azoknak, akiket elvisznek. De nincs értelme annak, hogy miért ne lettem volna ott, mert ez – nos, tulajdonképpen vicces módon – olyan, mint a pénzpiacokon. Ha én nem vagyok ott, akkor természetesen én nem csinálom meg, de mindenképpen elviszi helyettem valaki más. És akár ott voltam, akár nem, csak egy szemlélődő voltam, a vagyont tőlem függetlenül elvették. Ezért nem volt semmi szerepem abban, hogy azt a vagyont elvették. Ezért aztán nincs bűntudatom.
– Vallásos?
– Nem.
– Hisz Istenben?
– Nem.”

Persze hogy nem. Hogyan is hihetne, aki ugyanebben az interjúban így beszél: „Nem érzem magam bűnösnek azért, mert érintett vagyok olyan erkölcstelen tevékenységben, amelynek semmi köze nincs a bűntudathoz. […] Pénzt akarok csinálni, azért vagyok jelen a pénzpiacokon, és ezért én nem lehetek és nem is vagyok tekintettel semmilyen szociális következményre. […] Egyetlen személyiségem van. Miután elkövetek egy erkölcstelen dolgot, az utána következő időszakban megpróbálok erkölcsösen cselekedni.”

Igen, ez is világos beszéd. Mondtuk már, annak idején így s ezért vásárolták a gazdagok és hatalmasok a búcsúcédulákat, aztán ez ellen fellázadtak néhányan, és elindult világhódító útjára a reformáció. S véle a protestáns etika, amely talán szükségképpen torkollott az ilyenféle emberekbe. Soros Györgyökbe.

Ecce homo. Semmi Jézus. Csak a tagadás. Csak a gátlástalanság. Csak a bűn. De közeleg a vég.

Bayer Zsolt - ]]>www.magyaridok.hu]]>