Mindjárt az elején szögezzük le a legfontosabbat: mindaz, ami az alábbiakban következik, nem holmi elmebaj, feleslegesség, (ál)intellektuális maszturbáció, nem, szó sincs erről. Mindez nagyon is tudatos, végiggondolt, jól felépített rendszer része. És végső soron éppen erről a rendszerről kell majd szót ejtenünk. Fogjunk is hozzá!

A Spíler.blog.hu összeszedett tíz szakdolgozatcímet, melyek a CEU-n készültek a 2015/16-os tanévben. Lássuk hát, milyen témákban is merültek el a derék hallgatók „Magyarország legjobb egyetemén”, mibe fektettek energiát, pénzt, időt, hogy elkészítsék diplomamunkájukat, amellyel hozzátesznek valamit a tudományhoz és meglökik kissé az emberiség el-elakadó szekerét. Itt van mindjárt ez: „Megfosztás és jövőtlenség: a marxizmus és a queer­elmélet találkozási pontjainál”. Aha. Tudom, többen felkapják a fejüket, hogy mi az a queer.

Ennek megválaszolásához forduljunk a legilletékesebbekhez, a „gendertudományok” képviselőihez, akik szerint az embernek 52-féle (!) nemi identitása van. Ők így határozzák meg a queert: „Queer – hagyományosan a homoszexuálisokra használt fogalom; »más«. Újabban gyűjtőfogalomként használják az LGBTQPIA-szivárvány tagjaira: azok, akik a kétváltozós genderen, heteroszexualitáson és a monogámián kívül határozzák meg magukat.” Itt külön szeretném felhívni a figyelmet az LGBTQPIA betűsorra, hiszen többünk már az LMBTQ-t sem tudta megjegyezni, s lám, ahogy fejlődik a gender „tudománya”, úgy hízik a betűsor is, a határ a csillagos ég, meg az ábécé végessége.

Mindenesetre itt van tehát egy szakdolgozat, amelyről a blog a következőket összegzi: „A queerelmélet a gendertanulmányok része, és a másság témakörével foglalkozik. A dolgozat többek között Lee Edelman, a queerelmélet kiemelkedő alakjának és Lukács György kommunista filozófusnak a téziseit veti össze.” Van tehát pillanat, amely összesűrűsödik, s amelyben még Lukács György is ártatlan áldozatnak tűnik. S nyilván önök is megkönnyebbült sóhajjal dőlnek hátra, apu kever egy fröccsöt, hogy „Anya! Végre össze van vetve a kétváltozós genderen kívüliek tana Lukács György tanaival!” – és tényleg…

De nézzük tovább! Második szakdolgozatunk címe: „Játék az identitással: tanulmány a budapesti szado-mazo közösségről”. Hm? Szigorodik a buli, mi? Különösen, ha belekukkantunk a „dolgozat” összefoglalójába: „A dolgozat a szado-mazót alkalmazók narratíváit elemzi, azon belül is kiemelt figyelmet szentel a játék szerepének.” „Kell ez nagyon, igen nagyon, napkeleten, napnyugaton”, tényleg, bár én látok egy hiátust, ugyanis a hörcsögökkel szerelmeskedők narratíváit még senki nem dolgozta fel, no sebaj, majd a kedves szerző nekilát, amikor megírja a nagydoktoriját.

De merüljünk még mélyebbre a tudományokban! „A blaszfémia mint az intézményi kritika eszköze” – ez következő dolgozatunk címe. Összefoglalója így szól: „Ez a történelem tanszéken készült dolgozat esettanulmányokon keresztül mutatja be, hogy az istenkáromlásnak milyen szerepe van a posztszovjet politikai művészetben.” Legyintenek? Ne tegyék! A blaszfémia beemelése a „tudományba” korántsem véletlen, de erről majd később. Most nézzük a további műveket!

„Az anya nevében: médiadiskurzus, nacionalista ideológia és a reprodukcióval kapcsolatos politika a posztszocialista Macedóniában” – büszkélkedik a következő szakmunka. Hogy nem is nagyon értik? Pedig egyszerű, az összefoglalóban meg is magyarázzák, íme: „Ez a kutatás feltárja, hogy Macedóniában a média hogyan terjeszti a nacionalista ideológiát a tradicionális nemi szerepeken és a női test tipizálásán keresztül.” Így már kezd derengeni? Hagyományos nemi szerepek egyenlő nacionalizmus; női test tipizálása egyenlő nacionalizmus. Innen már csak egy lábjegyzetre vagyunk attól, hogy aki a hagyományos nemi szerepek foglya, az antiszemita is – hát nem világos?

És akkor Macedóniából ugorjunk át Lengyelországba: „Lengyel kivételesség: gyűlöletbeszéd-törvények a szupranacionális standardok és a nemzeti politika között”. Hát persze, nincs ebben semmi meglepő. Lengyelország is rosszul választott, úgyhogy megér egy CEU-s szakdolgozatot annak megvitatása, hogy „a gyűlöletbeszédet érintő lengyel törvények szigorúsága miért marad el a nemzetközi standardtól”. Hát azért, mert a lengyelek – csakúgy mint mi, magyarok – imádnak „gyűlöletbeszélni”.

És akkor következzék az egyik kedvencem: „Létrejönni és létezni: fiatal feminista férfiak tapasztalatai Izlandon”. Na ugye! Itt állunk ezeregyszáz éves nemzetként, és mindeddig fogalmunk sem volt az izlandi feminista férfiak tapasztalatairól. Hiánypótló mű született! De az igazi hiánypótlás még csak most jön, magyarok!

„A queerelmélet és a Korán: hogyan artikulálják a nem heteroszexuális londoni muszlim férfiak a szexuális narratívájukat” – szól a cím, és az ember szinte beleborzong, összerándul, mint az osztriga, ha citromot csöppentenek rá, hát tényleg, vajon hogyan is egyezteti össze magát egy „kétváltozós genderen, heteroszexualitáson és a monogámián kívüli” muszlim a Koránnal? Kínzó kérdések ezek, hiába…

És akkor következzék a java! „Migráció a Földközi-tenger térségében: az embercsempészek mint bűnbakok”. Itt mindjárt olvassuk el az összefoglalót: „A dolgozat szerint noha az illegális bevándorlás évtizedek óta tart, az embercsempészek csak az utóbbi időszakban kaptak nagyobb figyelmet, és ez azért történt, mert bűnbaknak kiáltották ki őket.”

Tehát az embercsempészek nem lelketlen, aljas bűnözők, hanem bűnbakok! Ez a CEU-n ma szakdolgozat! De akkor kik az aljas és lelketlen bűnözők? A következő két szakdolgozat erre is választ ad, hiszen immár hazatérünk Magyarországra: „Identitásképzés a magyar migrációs diskurzuson keresztül”, ez a következő cím, és a szakdolgozatból kiderül, hogy „a kirekesztő magyar bevándorláspolitika és a kormány által kialakított ellenségkép hogyan befolyásolta a magyarok identitását”. Ugye, most már kezd derengeni?

S íme, az utolsó: „Antiliberalizmus és antiszemitizmus a dualista Magyarországon”. Istenem! Végre egy dolgozat a magyar antiszemitizmusról! Ha van téma, amiről szinte soha semmit nem hallottunk, hát ez az. Nagyon itt volt az ideje, hogy valaki elkezdje feldolgozni! S hol máshol kezdődhetett volna el ez a munka, mint „Magyarország legjobb egyetemén”?

Ismétlem: a kedves olvasó most azt gondolja, hogy ez pusztán a felesleges, öncélú, végtelenül nagyképű liberális okoskodás csimborasszója, esszenciája.

Pedig nem az. Ez a rendszer maga.

(Folytatjuk)

Bayer Zsolt - ]]>www.magyaridok.hu]]>