- 0
Mindent jobban tudunk, mindenkinél toleránsabbak vagyunk. Aki nem ennyire toleráns, az fasiszta. Csak nekünk van igazságunk, csak nekünk van értékrendünk, csak mi vagyunk valakik. Nekünk virít a lóvé! Dögölj meg, aki nem így gondolod!
Liberálfasiszta.
Furcsa kifejezés, ízlelgetni kell.
Meg kell találni az értelmét, mert zamata alig van.
Liberálfasiszta.
Elsőre úgy tűnik, semmi értelme, mert már hogyan jöhetne össze a minden iránti nyitottság a barna mocsokkal? Ez abszurd, ez őrület, ez nem lehet igaz! Vagy mégis?
De hogyan? Amikor először meghallottam ezt a kifejezést, meghökkentem. Nem is értettem. Egész pontosan: nem akartam érteni. Nem ebben nevelkedtünk! Volt gyerekszobánk, előre köszönünk idősebbnek, és az ajtónál nem lökjük félre a nyugdíjast. Sőt, egyáltalán, senkit sem. Anyák napján virágot viszünk, nem azért, mert kötelező, azért, mert édesanyánk.
De a liberálisok mások. Más az ő világuk. Ők saját értékeket teremtenek. „Liberális” értékeket.
Értékek. Kérem, ne hördüljenek fel, ez csak egy szó. Az idegesség-faktor ezután jön. Mert gondoljuk végig, milyen értékekről beszélünk.
Vegyünk végig néhányat, úgymond „liberális” módra.
Haza? Ilyen nincs. Az semmi. Multikulti van, aki Magyarországban gondolkozik, az egy elavult ideát kerget. Hunyadi János nevét mondod – az ki? Okéska, rákeresek guglin. Ja, az a hülye, aki Nándorfehérvárnál életét adta hazájáért. Ostoba lúzer, és egyébként, ha trendi akart lenni, ez a magyarságért való önfeláldozás mit fizet? El lehet ezzel indulni egy X-Faktoron?
Nép, nemzet? Rohadt fasiszták! Gender van, nem Petőfi! Gyűlöld Jókait, esetleg a búsbivaly Bessenyeit! Ezek a szemetek magyarkodtak! Pedig a magyar embernek elsősorban európainak kell lennie! Akkor lesz valaki! Először uniós polgár, utána demokrata, és valahol a negyvenhatodik tételnél megtalálja valamiféle hazafiságát. Vagy valamit.
Szolidaritás? Ez is egy szép jelszó. Figyelünk egymásra, teszünk valamit egymásért. Önzetlen segítség, emberi dolog, amikor odamegyünk, és segítjük a gyengébbeket. A maradiak karukat nyújtják nekik. Mi aztán belerúgunk! Mert mit akar már a nyugger, a proli? Érti az európai gondolkozást? Azt, hogy neki szolgálnia kell? Mert jobbágy vagy, kistáska!
Enyém a lóvé, tiéd a semmi! Gondod van? Megértem, nagyon-nagyon. Kérlek, figyelj oda arra, hogy fogd be a pofádat! Jaj, bocs, ez elszólás volt. Nem fogod be, de ha keresni akarsz, beszélned kell! Azt mondod, amit mi mondunk. Kell a zsé, vagy sem?
Supercalifragilisticexpi. Ez a Mary Poppins című film slágere. Zseniális dal, nem lehet nem szeretni. Érteni se persze, de nincs is ezzel semmi baj. Ezt már csak szeretni kell. Nem azért, mert magadtól szereted. Nem azért, mert a gyermeked már 467-szer meghallgatta. Csak azért, mert ezt illik és muszáj.
Ez a liberalizmus ma. Egy szólam, amely meggyaláz gondolatot, eszmét, értéket, szépséget és szeretetet. Tukmálni akar valamit, ami kötelez.
Ezt szeretni kell! Muszáj! Kell! Akard szeretni és imádni! Rajongjad! Ha nem tetszik? Ez most komoly? Mert, ha nem szereted, akkor nem a miénk vagy. Azt tudod, hogy ilyenkor mi lesz!?
A liberalizmus felhasználja bárki kedves dalát. Már, ha lehet vele üvölteni. Ha nem üvöltesz velünk, senki vagy! Szereted, vagy sem, ha demokrata akarsz lenni, üvölts!
Liberálfasizmus.
Ők, liberálisok mondják meg, hogy miképpen gondolkozz! Csak úgy gondolkozhatsz! Ha nem úgy látod, ahogyan ők, olyan jelzőket kapsz, hogy fal adja a másikat! Köze van ennek a fasizmushoz? Hát semmi.
Azért kérem, gondolkozzanak el ezen…
Máté T. Gyula
