Kizártnak tartom, hogy a lex CEU, a civiltörvény vagy bármely más mondvacsinált ok miatt eltávolítsák Magyarországot az Európai Néppártból – nyilatkozta a Blogstarnak Bánki Erik, az Országgyűlés Gazdasági Bizottságának elnöke. Többek között beszélt a paksi beruházást felügyelő leendő tárca nélküli miniszter zöldenergia melletti elkötelezettségéről is, valamint a Magyar Nemzet által kért dokumentum gerjesztette feszültségről. Az OLAF jelentés kapcsán pedig kiderült: Demszky Gábor a szavazatával támogatta, hogy minden metróberuházással kapcsolatos döntés kikerüljön a Fővárosi Közgyűlés hatásköréből. A tao ötletgazdája szólt arról is, miért a Puskás Akadémia kapta a legtöbb ilyen támogatást. És meg tudjuk, hogy ki az a Sanyi bácsi. Blogstar-nagyinterjú.

Süli János személyében hamarosan tárca nélküli minisztere lesz a paksi erőmű bővítésének. A gazdasági bizottságtól meg is kapta a szükséges támogatást, ugyanakkor az ellenzék képviselői számos aggályt fogalmaztak meg az üggyel kapcsolatban. Pedig Süli János nem fideszes, sőt fideszes riválist győzött le a paksi polgármesterségért vívott küzdelemben. Ezek után mi vele a baja az ellenzéknek?

Süli János szakmai felkészültségét és személyét senki nem támadta, nem kérdőjelezte meg.  Még az LMP-s Széll Bernadett sem. Kitűnő választás volt a miniszterelnök úr részéről. Villamosmérnökként végzett, az osztályvezetői poszttól kezdve végig járt minden lépcsőt az erőműben.

Harmincegy évet dolgozott az erőműben, kitűnő szakember, vezérigazgatónak az előző kormány, a mai ellenzék képviselői nevezték ki. Részt vett nukleáris erőművekkel kapcsolatos képzéseken. Sokat utazott a világban, látott külföldi erőműveket épülni, rész vett új erőművek üzembehelyezésében. Süli János irányította Paksot akkor, amikor le kellett állítani az egyik blokkot és fűtőelemet kellett benne cserélni.

Azaz kritikus helyzetben is helyt állt…

Így van. Részt vett a fűtőelemcserék orvoslására érkezett orosz és amerikai szakembercsoport versenyeztetésében. Magam is – mint a Délvidék parlamenti képviselője – aktívan követtem az eseményeket. Óriási volt a különbség a két egység között: az amerikaiak a legmodernebb technológiát alkalmazták, az oroszok pedig részben kézi irányítást. Az adott műveleteket azonban kézi irányítással jobban lehetett végrehajtani. Az oroszok ráadásul úgy érkeztek hozzánk, hogy Oroszországban ugyanilyen atomerőművi blokkon gyakorolták a beavatkozást. Minden csínját-bínját ismerték a teljes rendszernek. Amikor felmerül tehát, hogy miért Oroszországgal, illetve miért Putyinnal állapodtunk meg a bővítésben, akkor úgy gondolom, hogy ez nem is kérdés: Paks I. orosz technológiával termel. Még kilenc olyan évünk lesz, amikor egymás mellett működik a négy régi és a két új blokk. Számos helyen bizonyították már az oroszok, hogy haladtak a korral és a világon a legmodernebb és a leghatékonyabb erőművet tudják megépíteni.

És nem kell a lakosságnak háromszor annyi áramdíjat fizetnie, mintha megújuló energiából kapná az áramot...

Ez nagyon fontos kérdés. Süli János kiemelte – s még az LMP-sek sem tudták támadni –, hogy ő a megújuló energia pártján áll. Paks polgármestereként pályázaton nyert közvetlen brüsszeli forrást a paksi tömegközlekedés és a szemétszállítás megújítására: lehetővé vált, hogy átálljanak elektromos eszközökre. De azt is elmondta, hogy amiről az LMP beszél, az lehetetlen.

Elképzelhetetlen, hogy a paksi erőmű két új blokkjának kapacitását nap- vagy szélerőművekkel váltsák ki. 

Naperőművek esetében például a napsütéses napok száma egy évben alig haladja meg a kétszázat – az elektromos hálózatunk ezt nem bírná el. Napsütéssel rengeteg energiát termelnénk, amit nem tudnánk tárolni, így kénytelenek lennénk – nyilván nyomott áron – exportálni. S télen, amikor szükség van az energiára, de nem süt a nap, akkor pedig – természetesen méregdrágán – importálni kényszerülnénk az áramot. Az LMP is tudja, hogy a javaslata kivitelezhetetlen. Tárca nélküli miniszterként az egészséges arányokra törekszik: az összes energiaszükségletnek mintegy hetven-nyolcvan százalékát hagyományos úton állítjuk elő, húsz-harminc százalékát pedig megújuló energiából.

Lázár János is éppen erről beszélt…

Sőt, ez az európai uniós irányelveknek is tökéletesen megfelel.

Akkor itt egyszerűen politikai hangulatkeltésről beszélünk?

Igen. Nyilván az LMP és részben az MSZP is azokra a szavazókra hagyatkozik, akik – egyébként meg nem bántva őket – tudatlanul, ilyesféle ismeretek hiányában egyszerűen csak félnek az atomenergiától. 

Miközben a saját zsebük ellen voksolnak…  

Így van. Süli János ígéretet tett arra, hogy a lehető legszélesebb tájékoztatást adja részint a beruházással, részint az energetikai szektor működésével kapcsolatban. Így az emberek tudatában lesznek annak, mennyibe kerül nekik a megújuló energia, s mikor jön el az az idő, amikor a napenergiát már el lehet tárolni. Ha majd el lehet raktározni, akkor beszélhetünk a megújuló energia a felhasználásának harminc-negyven vagy akár ötven százalékára történő emeléséről.

Más. A Magyar Nemzet konfliktusba keveredett a gazdasági bizottsággal, amely jogerős bírói ítélet ellenére sem adta ki a letelepedési kötvényt forgalmazó céggel összefüggő adatokat. Miért volt arra szükség, hogy késlekedjenek az adatkiadással?

Szokás szerint félretájékoztatásról, különböző dolgok összemosásáról van szó. Mi az első pillanattól fogva kiadtuk volna az információt, azonban ők nem ezt kérték, hanem az összes érintett cég összes adatát. A jogszabályok alapján ezt évente egy alkalommal kell megtennünk. Elmondtam az újságíróknak, hogy mi hajlandók vagyunk kiadni azt, amire a törvény bennünket kötelez, ez pedig a Migrat Immigration Asia Ltd-t érintette, ugyanis az elmúlt egy évben csak ez a cég került a látótérbe. Ezért pereltek be bennünket, ám erről a perről a Magyar Nemzet megfeledkezik beszámolni. A bíróság nekünk adott igazat abban, hogy nem vagyunk kötelesek az összes többi iratot kiadni, csak az egy éven belül keletkezett új forgalmazó iratait. Ezt pedig meg is tettük. Azért nem korábban, mert húsvét után, kedden jutott el hozzám a jogi képviselőnktől hivatalosan a bírósági végzés. Egy nappal később pedig már ki is adtuk az anyagot. Nem titkolózni akartunk, csak a végére akartunk érni a köztünk lévő jogvitának. Sajnálatos módon nem tudtuk a dolgot békés úton rendezni. Ismétlem azonban, szinte teljes egészében a gazdasági bizottság álláspontját hagyta jóvá a bíróság.

Csak a kommunikációban úgy jött át, mintha tényleg takargatnivalója lenne a bizottságnak.

Nincs. Eddig se volt.

De ha már takargatnivaló, akkor az OLAF üggyel is foglalkozzunk. Éppen ön mondta, hogy miután Medgyessy Péter volt miniszterelnök kivételével nem jöttek el az egykori fővárosi vezetők a gazdasági bizottság meghallgatására, valószínűnek tartja, hogy takargatnivalójuk van, azért maradtak távol. Nyúlik az ügy, mint a rétestészta, és nem tudunk sokkal többet, mint amit az OLAF-jelentés is tartalmazott. 

Véleményem szerint menet közben több minden kiderült. Fény derült arra, hogy nem készültek megalapozó hatástanulmányok, olyan gazdasági számítások, amelyek a 4-es metró beruházásának reális költségét meg tudták volna becsülni. Az előterjesztés egyébiránt már 1997-ben a kormány elé került, amikor Horn Gyula volt a miniszterelnök, Baja Ferenc a környezetvédelmi miniszter, Medgyessy Péter pedig a pénzügyminiszter.

Akkoriban a Horn-kormány is levette napirendjéről az előterjesztést, éppen az előkészítetlenség, a megalapozó tanulmányok hiánya miatt.

Majd az SZDSZ nyomására visszakerült a kabinet elé és még az 1998-as választások előtt a kormány úgy döntött, hogy támogatja a 4-es metró beruházását. Demszky Gábor éppen akkor kezdte nagy erőkkel a 4-es metrót igenelni, amikor 1998-2002 között ellenzékben volt. Azt gondolta, szimpatikus, hogy egy liberális főpolgármester akar valamit, a gaz polgári kormány pedig nem támogatja. Még pereskedtünk is. A bíróság nekünk adott igazat, mert nem születtek olyan kormányzati döntések, amelyek leállíthatatlanná tették volna a beruházást. A rendszerváltozás utáni legnagyobb fejlesztést egyszerűen nem készítették elő megfelelően. Jött 2002, a kormányváltás. Medgyessy Péter lett a miniszterelnök, aki korábban pénzügyminiszter volt. Demszky újra előhozta az ügyet, de még mindig nem történt érdemi előkészítés. Úgy jutottak el a 2006-os önkormányzati választásokig, hogy előkészítetlenség miatt továbbra sem tudott a fúrópajzs elindulni. Ekkor – s ez megint a meghallgatások során derült ki – Demszky politikai nyomással utasította a BKV vezetését arra, hogy indítsák el a fúrópajzsot, mert neki a 2006-os választások szempontjából létkérdés, hogy itt folyjon a munka. 

Ez Aba Botond, akkori BKV vezérigazgató beszámolójából derült ki.

Így van. S ha a számokat megnézzük, kiderül, hogy csak ez az egyetlen Demszky-döntés tízmilliárdos kárt okozott. A meghallgatások során kiderült az is, hogy a beruházást egyértelműen a Demszky-kabinet irányította.

Pedig Demszky azt mondja, hogy neki semmi köze nem volt a beruházáshoz, ezt a BKV irányította.

Nyilvánvalóan hazudik. Fővárosi jegyzőkönyvünk van róla, hogy Demszky a szavazatával támogatta, hogy minden metróberuházással kapcsolatos döntés kikerüljön a Fővárosi Közgyűlés hatásköréből. Ha nem lett volna mit féltenie a nyilvánosság elől, akkor ez nem történik meg. Tarlós István 2007-ben, fővárosi frakcióvezetőként kezdeményezte: a metróberuházás ügye kerüljön vissza a Fővárosi Közgyűlés hatáskörébe, hogy a képviselők lássák, egy ilyen beruházásnál mi történik. Ekkor Demszky, a szocialisták és az SZDSZ szavazataikkal ezt szintén megakadályozták. Nyilvánvaló, hogy ők el akarták tussolni ezeket az ügyeket.

Így  meg lehetett oldani, hogy a nyílt közbeszerzési eljárásokat meghívásos tranzakciókkal lehessen felváltani.

Politikai irányítással a metrópénzeket olyan cégekhez csatornázták, amelyek az ő érdekrendszerük szempontjából fontosak voltak. Tehát a csúszások, az előkészítetlenségek miatt nemcsak tízmilliárdos kötbéreket kellett kifizetni, hanem olyan vállalkozások kerültek képbe, amelyek – mint az OLAF jelentés rögzíti – nem a legjobb, hanem a legmagasabb áron vállalkoztak a feladatok elvégzésére. Ráadásul nem is a legjobb minőségben dolgoztak.

Mint például a Siemens, amelynek akkori magyarországi vezetését már régen lecserélte a német multi.

Így van.

Ki fog derülni valaha, hogy hol van az a 166 milliárd forint, amit Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter szerint egyszerűen elloptak a beruházás 400 milliárd forinton felüli összköltségéből?

Nagyon remélem. Az ügyészség nyomoz. Az április elején lejárt határidőt meghosszabbították. Nagyon várom a nyomozás lezárását, s azokat a konkrét információkat, amelyek a nyomozati munka során előkerülnek. A bizottsági meghallgatásokon már most egyértelműen kiderült, hogy a politikai felelősség az MSZP-t és az SZDSZ-t terheli. A Demszky-féle kabinet s a Hagyó Miklós-féle főpolgármester-helyettesi csoport volt az, ami a DBR Metró Kft. vezetésének egyértelmű politikai utasításokat adott arra, hogy kikkel, milyen szerződést kell megkötni. A DBR Metró Kft. a BKV-n belül az integrációt követően is önálló egységként működött.

A közvélemény már attól is tájékozottabb lenne, ha fehéren-feketén kiderülne – miként fentebb említette –, hogy Demszky Gábor hazudik.

Az nem kérdés, hogy Demszky Gábor hazudik. Az eljárás végére be fogjuk tudni bizonyítani, hogy a volt főpolgármester több kérdésben is hazudik. Teljesen biztos vagyok benne, hogy ez ki fog derülni.

Evezzünk személyesebb vizekre! Az ön feleségének van Mohácson egy lovas klubja, a Mohácsi Lovas Klub Szolgáltató Nonprofit Kft., amely egy egykori lőtéren működik. Nehezményezik, hogy ez a cég sok uniós forrást nyert el, amelyhez önnek önkormányzati és országgyűlési képviselőként köze lehetett. S ez még akkor sincs rendjén, mondják, ha az elhanyagolt lőtéren rendbe kellett hozni a létesítményeket, az infrastruktúrát.

Az egykori lőtér helyén a ’80-as évek közepétől létrejött egy lovarda, ahol országos versenyeket is rendeztek. Az elmúlt tíz évben azonban erőteljesen leromlott a műszaki állapota, a bezárás előtt állt. A korábbi tulajdonos nem kívánta tovább működtetni.

Sanyi bácsi, az egyik edző, aki a mi gyerekeinket is edzette, megpróbálta átvenni a létesítményt, de miután a pénzügyekhez nem értett, belebukott.

Sanyi bácsi helyzetét próbáltuk menteni azzal, hogy a feleségem felvállalta, a lovardát valamilyen módon életben tartja. A dolog erőteljes szociális vonatkozásairól sajnos nem szól a fáma. Arról, hogy itt mohácsi gyerekek tucatjai rendszeresen lovagolnak. Nyári táborokba olyan ormánsági, szociálisan rászorult gyerekek jönnek, akik a táborozással kiszakadhatnak az otthoni közegből, kulturáltabb, szebb környezetbe kerülhetnek. Emellett a lóval való kapcsolat bizonyítottan pozitív hatással van a személyiségük fejlődésére, mozgásukra, testtartásukra. A pályázatokhoz, a Leader-közösségekhez a kormánynak semmi köze, ezekről a helyi önkormányzatok döntenek, amelyek a Leader-közösségeket életre hívták. Mára egy lepusztult lovardából lett egy nagyon szép, négyévszakos, fedeles lovardával rendelkező létesítmény, amely az év tizenkét hónapjában üzemel. Helyet adva olyan ifjúsági táboroknak, amely nagycsaládosoknak, szociálisan rászorultaknak vagy más iskolai közösségnek kirándulási, táborozási helyszíneként szolgál. Ezt egy nonprofit kft. üzemelteti. Aki konyít a gazdasághoz, az tudja: ilyen cégből egyetlen fillér profitot sem lehet kivenni, ebbe a cégbe csak pénzt lehet berakni. A feleségem részéről a kft. működtetése gyakorlatilag egy szociális vállalás. A megnyert pályázati pénzhez önerőt is kellett biztosítani. Olyan értéket teremtett, amit soha nem lehet elvinni. Ez az érték Mohács városát gazdagítja és mohácsi, illetve az ország különböző tájairól érkező gyerekeknek nyújt színvonalas szórakozási, kikapcsolódási, sportolási lehetőséget. Azok az újságírók, akik úgy gondolják, hogy innen bárki egyetlen fillért is elvitt, azok menjenek el oda, beszélgessenek a gyerekekkel, hasonlítsák össze a régi és a mostani körülményeket. Meggyőződhetnek arról, hogy minden pályázati pénz beépítésre került, sőt tagi kölcsön formájában még a családunknak is kellett anyagi felelősséget vállalni.

Fejlesztésről van szó a társasági adóra (tao) épülő pénzek esetében is, csak nagyobb léptékben. Bár ez nem igényel családi hozzájárulást. Kevesen tudják, hogy ennek az ötlete, a hazai sportfinanszírozásban történő megjelenítése az Ön nevéhez fűződik. Gondolta volna, hogy ennyi támadást kap ez a konstrukció, ami több sportágban az utánpótlásfejlesztés egyik fontos forrása?

Azt gondolom, a tao-támogatási rendszer egyértelműen sikertörténet. Az pedig természetes, hogy mindig vannak fanyalgók, akik e rendszert támadják. Azok, akik nem vesznek részt egy ilyen fejlesztési folyamat előkészítésében, megindításában, menedzselésében, azok úgy próbálják meg felhívni magukra a figyelmet, hogy támadják a rendszert. Én büszke vagyok rá, az egyik legfontosabb törvényjavaslat volt a lassan húsz éves képviselői pályámon, amit benyújtottam a magyar Parlamentben. Az Országgyűlés nyolcvan százalék fölötti támogatással fogadta el – az ellenzék is támogatta a megindítását. Sőt, utána még volt egy egyeztetési folyamat az Európai Bizottsággal – hiszen a társasági adó területét érintő kedvezmények közösségi hatáskörbe tartoznak –, tehát az EB jóváhagyására is szükség volt. A magyar kormány fiatal alkalmazottai, a Támogatásokat Vizsgáló Iroda fiatal munkatársai, akik Brüsszellel vannak kapcsolatban, az általában két-három évet igénylő processzust a tao esetében hét hónap alatt le tudták zárni. Így 2011-ben elindulhatott az öt látvány csapatsportág – labdarúgás, jégkorong, kézilabda, kosárlabda, vízilabda – támogatása. A számok önmagukért beszélnek. A leglátványosabb fejlődés a jégkorongban volt, ott megnégy-ötszöröződött az igazolt játékosok aránya. A nominálisan legnagyobb sportágban, a labdarúgásban is két és félszeresére nőtt az igazolt játékosok száma. A tao erejét, jótékony hatását az utánpótlásnevelés megerősödése, az amatőr egyesületek számának százon felüli gyarapodása, illetve a korábban, támogatás híján megszűnt klubok újjáalakulása mutatja. A csúcs maga az élsport, ahol a legnagyobb siker, hogy negyvennégy év után ismét kijutottunk a futball Európa Bajnokságra. A jégkorongválogatott azóta háromszor szerepelt a világ legjobbjainak csoportjában, s most is oda igyekszik visszaküzdeni magát. A vízipólósok is egy sereg utánpótlás korosztályos világversenyt nyertek, ahogy a kézilabdázók is sikert sikerre halmoztak.

Az ellenzők itt is inkább azt emelik ki, hogy a felcsúti Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia kapta a legtöbb tao-pénzt. Miért?

Azért, mert ők voltak az elsők, akik kész koncepcióval rendelkeztek, s a nulláról egy zöldmezős beruházással építettek fel valamit. Szinte az összes többi utánpótlásközpontnak – a labdarúgásban tizenkét kiemelt akadémia működik az országban – volt előzménye. Ez volt az egyetlen, ami zöldmezős beruházásként indult, ezért kellett itt a legtöbb beruházást aktiválni. Itt is az a helyzet, ami a lovardánál. Ezt az értéket sem fogja soha senki onnan elvinni. A beruházás során egyetlen fillért sem fordítottak másra. A tao-forintok elköltését nemcsak az MLSZ, hanem az Emberi Erőforrások Minisztériuma és az Európai Bizottság is ellenőrzi. A tao egyetlen célt szolgál: lehetőleg minden fiatal sportoljon, s hogy a sport minden fiatal számára életpálya-lehetőség legyen.

Ön 2012-2014 között EP képviselő volt, így jól tudja, mi segíti, mi hátráltatja a kinti képviselők munkáját. Most a CEU törvény, illetve a civil szervezetek átláthatóságát célzó jogszabály kapcsán szerveződő tiltakozások mentén felvetődött, hogy a Fideszt akár ki is zárhatják az Európai Néppártból. Lehet-e hatékony munkát végeznie egy EP képviselőnek, ha nincs mögötte egy ilyen nagy frakció?

Abban az időben, amikor én képviselő voltam, a 2010-es kormányváltást követően a kabinet több olyan nem megszokott intézkedést hozott, amellyel az államháztartás egyensúlyát kellett fenntartani, megmentve az országot a csődtől, fizetőképessé téve újra hazánkat. Ezek az intézkedések az Európai Tanács, az Európai Bizottság és más uniós szervezetek ellenállásába ütköztek. Ilyen volt a bankadó, a multinacionális cégek esetében kivetett különadó vagy akkoriban a médiatörvény módosítása. Számos olyan nagy, rendszerátalakító törvényt, gazdasági szabályozást hoztunk, ami az Európai Bizottság és intézményei támadását vonták maguk után. Mára látható, hogy ezek a támadások megszűntek. Sőt. A legtöbb ország követett minket mind a bankadó, mind a multik különadója tekintetében. S több más országban is történt olyan médiatörvény módosítás, ami a miénktől sokkal szigorúbb szabályozást hozott. Abban az időszakban ugyanilyen vészharangkongatás zajlott, hogy ki akarnak bennünket zárni az Európai Parlament frakciójából. Akkor a miniszterelnök úr – emlékezhetünk rá – személyesen vett rész Strasbourgban az Európai Parlament ülésén, illetve részt vett a parlament néppárti ülésén, hogy megvédje Magyarországot ezek ellen a támadások ellen.

Április végén is oda készül.

­Nagyon helyes, jól teszi. Én akkor ott ültem, s láttam azt a hihetetlen hatást, amit el tudott érni. Két órán keresztül tartott a frakcióülés, ez alatt minden kérdésre nagyon pontos, precíz választ adott. Úgy jöttünk ki az ülésteremből, hogy minden néppárti képviselő megértette, hogy Magyarország miért hozott ilyen törvényeket, s a meghozott törvények tartalma valójában micsoda. Most a CEU ügyében is – mint akkor a kritikákban – kiragadtak a törvényből bizonyos mondatokat, amelyeket teljesen más szövegkörnyezetben használtak. Ezzel gyakorlatilag megtévesztették azt a közösséget, akik nem ismerik a törvény részleteit. Abban a pillanatban, amikor kiderült, hogy mely területekre milyen jogi szabályozást hoztunk és miért tartottuk azt indokoltnak, akkor minden néppárti képviselő azt mondta, hogy így már ők is értik ezt.

Akkor hol a baj?

A szocialista-liberális média félremagyarázza azokat az intézkedéseket, amelyeket hozunk, és ellenünk hergeli az Európai Bizottság, az Európai Parlament képviselőit. Megpróbálnak bennünket rossz színben feltüntetni. 

Akkoriban azonban még nem volt ennyire a középpontban Soros György személye. Nyilvánvaló, hogy az ő migránspolitikája része ennek a folyamatnak, így a támadásoknak most súlyosabb következményei is lehetnek.

Kizárt dolognak tartom, hogy súlyosabb következményei legyenek. A migrációs politikánk is azt bizonyítja, ha egy politikus azzal foglalkozik, hogy a saját választói problémáját igyekszik orvosolni, s olyan döntéseket hoz, amelyek a saját hazájának, az ott élő választópolgároknak a legjobb eredményt hozzák, akkor sikerre van ítélve. Migrációs döntéseink a következő 50-100 év tekintetében – európai viszonylatban is – a legfontosabb döntéseink közé tartoznak. Ezt ma még kevesen érzik. Ám az ötven év szocializmus a környezetünkben megtette hatását, hiszen elsőként a visegrádi tagországok álltak mellénk. Ők tudták, hogy a szocializmus idején mit jelentett az, amikor a szovjetek „segítettek” bennünket. Amit ők segítségnek, felszabadításnak tudtak, az a valóságban megszállás és elnyomás volt. Tehát a V4 országok tudták, ha nyitott határokban gondolkodunk, ha nem védjük meg magunkat, s nem tartjuk fönn magunknak azt a jogkört, hogy kikkel és milyen módon akarunk együtt élni, akkor az önrendelkezési jogunkat, végső soron saját hazánkat fogjuk elveszíteni. Nyugodtan mondhatjuk tehát, hogy migránspolitikánk Európa megmaradása, fenntartása, megvédése szempontjából is az elmúlt és a következő ötven év legfontosabb döntése.

Ez egy teljesen józan magyarázat arra, miért döntött a kormány – 3,3 millió ember népszavazási támogatásával – a jelenlegi migránspolitika mellett. Amellett, hogy miért nem lenne szabad bennünket kizárni az Európai Néppártból. A Soroshoz köthető liberális magatartás azonban a józan emberek számára öncélúnak, irracionálisnak tűnik, s azt vetíti előre, hogy akár az utolsókig elmennek önös céljaik érvényesítéséért. Az aktuális tüntetések is ezt a célt szolgálják.

Rövid távon az embereket meg lehet téveszteni. Azonban közép- és hosszútávon az igazság győz. Mi nyugodtak vagyunk, mert a becsületesség, a tisztesség és a jószándék oldalán állunk. Azok a döntések, amiket meghoztunk például a határvédelemben, a gazdaság vagy a nagy társadalmi elosztórendszerek átalakítása terén, mind a magyar állampolgárok érdekeit szolgálják. Azok, akik bennünket támadnak kívülről vagy belülről, többször bizonyították már, hogy őket semmi más nem érdekli, mint a saját érdekeik, a saját cégeik. Soros esetében nagyrészt gazdasági, de egyre inkább politikai célokról is beszélhetünk. A szocialisták és a liberálisok esetében – akik szintén európai szintérről próbálnak ránk nyomást gyakorolni – a politikai haszonszerzés a fő motiváció. Az öreg kontinens azonban kezd felébredni. Az európai emberek is látják, mire megy ki a játék. Nem véletlen, ha az elmúlt választásokat megnézzük, érzékelhetően megerősödtek azok a pártok, akik a saját állampolgáraik érdekét tekintik elsődlegesnek. És akik olyan politikát kívánnak folytatni, aminek a lényege nem a külső nyomásnak való megfelelés, hanem a saját választóik alapvető érdekeinek szolgálata. Ez a tendencia egyre erősebb lesz Európában. S hangsúlyozom ismét: kizártnak tartom, hogy bennünket bármilyen mondvacsinált ok miatt eltávolítsanak az Európai Néppártból, horribile dictu az Európai Unióból.

Mi lehet a következménye ennek a kormánypolitikának?

Mi 2010 óta az emberek pártján állunk. Minden döntésünket kizárólag az vezérli, hogy a magyar emberek nagyobb biztonságban, jó körülmények között, saját maguk által elvégzett munkából a családjukat fenntartva tudjanak megélni. Ezért teremtettünk több, mit 700 ezer munkahelyet, ezért hoztunk olyan gazdasági fordulatot, amely Európában a legnagyobb gazdasági növekedésű országok közé emelte a magyar gazdaságot, ezért tettük rendbe a költségvetési hiányt, s indítottunk számos olyan fejlesztést, amelyek az emberek érdekét, megélhetését és boldogulását szolgálja. Hogy ennek mi lesz a következménye, netán eredménye? Azt majd az emberek döntik el.

Horváth K. József

]]>http://aktualis.blogstar.hu]]>