A párt választmánya szombaton döntött, hogy indulhatnak, ezerötszáz aláírás kellett, a bölcs szocialista káder ilyenkor aláír mindenhova, sohasem lehet tudni. A lista az lista.

Nézzük is végig, kivételesen kezdjük a végéről! Ott van Szanyi Tibor. Nos, ő sohasem lesz az MSZP elnöke. Nem azért, mert képességei nem predesztinálnák erre. Azok nagyon is arra teszik képessé. Egyszerű modorú, látott már többször negyven százalék feletti alkoholt, és Brüsszelben vett egy vagányan európai színű „jaj, de nagyon baloldali demokrata vagyok” pólót. De ettől még nem lesz belőle új Horn Gyula.

Az ugyanis Molnár Gyula akar lenni.

Tetszenek emlékezni Tony Blairre? Brit miniszterelnök volt. Jó­képű, sármot is kergetett, kissé kínos persze, hogy lehazudta az eget is, amikor amerikai barátai meghívására Irakot tönkrebombázták. Volt ott tömegpusztító fegyver? Nem volt. Volt ok a gyilkolásra, történelmi emlékhelyek lerombolására? Nem volt. Volt amerikai és brit vezető, végrehajtó, aki azt mondta, hogy volt? Volt. S olyan, akit bármikor is ezen számonkértek, mert hazudott? Mert elkúrta? Nem volt.

S ezzel most visszatértünk Molnár Gyulához. Már jó tíz éve az MSZP Tony Blairje akart lenni, s becézték is pár városligeti majálison Molnár Tonynak. De aztán jött Gyurcsány. Ő erősebb volt Molnárnál, de főleg ő jobban tudott dolgokat elkúrni. Molnár pártelnöki programja a Gyurcsánnyal való megállapodás. Újra folyjék össze az a mocsok, amely Fletó alatt az MSZP-t jellemezte. Lendvai Ildikó még receptet is adott Gyurcsány egyik karácsonyi szakácskönyvéhez, uncsi volt, de a lényeget jellemezte: keverjük össze a régi romlott árut, „mi, öregek tartsunk össze”, „egy a párt, egy az üzlet”. Kimondva-kimondatlanul Molnárt támogatja az MSZP választmányi elnökségre pályázó másik veteránja, Hiller István is. Hiller anno Kiss Péterrel szemben Gyurcsány miniszterelnökségét támogatta, ha tetszik emlékezni a sztorira, a magyar lakosságot elfelejtették az ügyről megkérdezni. Medgyessy Pétert lecserélték egy kényelmesebbre, akiben nagyon lehetett sejteni, hogy pszichopata irányban viszi el a kormányzást, majd pártot is szakít, de hát ez akkor volt.

Most az van, hogy újra össze kell borulni. Túl sok parlamenti és önkormányzati, céges baráti állást veszítettek, a baloldali látványértelmiség is zúgolódik, hogy hova lettek a tuti apanázsok. Molnár Gyurcsány pártjával sem fog választást nyerni, de hátha befutnak másodiknak, s az mégis kényelmesebb osztozkodási pozíció. Horn Gyula sorvezetőjét kell követni.

A következő jelölt, Tóbiás József regnáló szocialista elnök politi­kailag impotens. Ez a kifejezés minden értelemben kellemetlen, jól nem lehet kijönni belőle. Ráadásul a jó Tóbiás alkut kötött a „régi gárda” egyik legkitűnőbbjével, Baja Ferenccel. A zsurki vodkagyár igazán kedélyes szocialista projekt volt, Baja élvezte is, volt mit élvezni rajta. Az MSZP-t jellemzi: hagyták élvezni. Baja tudta, hogyan és miként kell Tóbiás Józsefet kezelni. Ismerte és tudta a cechjét. Tóbiás Józsefnek ezzel nem volt gondja. Tóbiás József pártjának sem volt ezzel gondja, ez bőven befért a buliba.

Tóbiás Józsefet a saját pártja elárulta, ez nála bevett szokás. Alvezérei kihátráltak, s Tóbiás Dunaújvárosban sem volt képes rendet teremteni. Alázták, nagyon és látványosan. Félreértés ne essék, nem az volt baj, hogy a presztízsértékű dunaújvárosi önkormányzati választáson a Fidesz jelöltje nyert, az volt a gáz, hogy a Gyurcsányé jobban szerepelt. Itt sem az fáj, hogy Gyurcsánynak ez jó vagy rossz, az a gond, hogy Molnárnak jó. Ilyen az úrelvtársi szolidaritás. Azzal tetézve, hogy végül a helyi pártelnököt vitték szőnyeg elé bűnbaknak a presztízsértékű dunaújvárosi vereségért. A helyi pártelnök azonban nyert. A nyüves tagság mellette és nem Tóbiás mellett állt ki. Arc oda.

A negyedik jelölttel, Harangozó Tamással nem fárasztanám a Kedves Olvasót. Nagyszerű fiatalember, ha van kedvük, meg is jegyezhetik a nevét, de minek? Tóbiás liblingje, aki vagy elárulta, vagy ez csak szavazatoptimalizálási technika. Semmi.

Tóbiás József lesz a Magyar Szocialista Párt elnöke? Vagy Molnár Gyula?

Vagy kit érdekel?

A Magyar Szocialista Párt vérig korrumpálta magát. Nincs értéke, elvet eladott, s amikor baloldalról beszélnek, Hahota magazint idéznek.

Nem lát, nem hall, nem beszél és Szanyi Tibor. Ez a Magyar Szocialista Párt elnökválasztási menüje.

Ne bántsunk embereket, de ezt a pártot nyugodtan tegyük tisztába! Teljesen mindegy, ki lesz az elnöke. Ugyanaz. Olyan, aki csak és kizárólag az „én tudom, hogy te tudod” logikája alapján működik.

A baloldal érdekes kifejezés. Normális esetben képvisel dolgozói érdeket, esélyegyenlőséget és igen, tisztességes antifasizmust is. Ti, úrelvtársak, Szanyitól Tóbiásig, nem ezt tettétek! Amúgy tényleg érdemes összefogni Gyurcsánnyal! Ez a szint. Lejjebb már úgysincs.

Máté T. Gyula – ]]>www.magyarhirlap.hu]]>