A kommunizmus akkor kezdődött, amikor a közgondolkodásban felbukkantak a kommunista eszmék, amikor a lelkekben és az agyakban gyökeret vert a felforgatás, az osztályharc és a terror (mint a szép új világ eljövetelének eszköze) ideája. „A lélek megváltásához éppen a lélek feláldozására van szükség: egy misztikus etikából kiindulva vad reálpolitiker-ré kell válni, és nem egy mesterséges kényszert, hanem a »NE ÖLJ!« abszolút parancsát kell megszegni.” Ezt írta Lukács György, és senki, azóta senki sem tette fel a kérdést, hogy ezekkel a gondolatokkal miképpen lehet helyet foglalni a szellemi pantheonban, miképpen lehet kiérdemelni a tiszteletet és a megbecsülést. Senki sem tette fel a kérdést, hogy aki a „NE ÖLJ!” abszolút parancsát szegi meg (Lukács nemcsak beszélt róla, meg is szegte, amikor nyolc embert főbe lövetett!), és aki e parancsolat megszegésére buzdít, az hogyan eshet más megítélés alá, mint a nácik. Vajon miért nem teljesen mindegy, különösen az áldozatok szempontjából, hogy valakik faji vagy osztályalapon akarják megszegni az abszolút parancsot, faji vagy osztályalapon állnak neki kiirtani a társadalom egy részét? Ebben nem lehet különbséget tenni, hacsak nem gondolja valaki, hogy a zsidó élet többet ér, mint a nem zsidó élet.

Ráadásul még ez a felosztás sem állja meg a helyét, ugyanis a kommunista terror apostolai a Tanácsköztársaság idején óriási szorgalommal irtották és gyűlölték a polgári zsidó elemet is! A korábban már idézett, Forradalmak kora: antiszemita pogromok és atrocitások 1918–19- ben című, Kádár Gábor és Vági Zoltán által írt tanulmányban erről a következőket olvashatjuk: „A vörösök sok helyen nem kímélték a zsidókat. Gyöngyösön a márciusban megalakult kommunista forradalmi direktórium azonnal betiltotta a »zsidó újságokat«, kisajátította és elkobozta (hivatalosan szocializálta, azaz köztulajdonba vette) a zsidók üzleteit, bankjait. Az új urak nyilvánosan alázták meg a helyi gazdagokat: sokukat – köztük jó néhány zsidót – utcaseprésre kényszerítettek. A vörösök és a zsidó polgárság közötti ellentétekre több jel is utalt: a gyöngyösi kommunisták által szedett 14 túsz között négy gazdag zsidó volt, és a helyi ellenforradalmi szervezkedésben is vettek részt zsidók. Végül a vörösök Welt Ignácot, a román megszállók több más zsidót végeztek ki. Több prominens, gazdag zsidót (például Kornfeld Pált) börtönbe vetettek. A zsidó nagytőke szimbólumának tekintett Weiss Manfréd öngyilkosságot kísérelt meg, amikor államosították csepeli gyárbirodalmát. Stern Samu udvari tanácsos, a zsidó közélet egyik központi alakja Bécsbe menekült a kommunisták elől.

Az egyházakkal szembeni fellépés jegyében a Tanácsköztársaság be kívánta záratni a neológ rabbiképzés központját, a Ferenc József Országos Rabbiképző Intézetet is. A terror egyaránt sújtott zsidókat és keresztényeket. Szamuely áldozatai között Csornán ott volt Glaser János földbirtokos, Kalocsán pedig Kálmán József nagykereskedő.

A vörösök szolnoki vérengzései során Österreicher Sándor borkereskedőt saját háza előtt, felesége és gyermekei szeme láttára brutális módon megkínozták majd ledöfték. Mellinger Izidor kereskedő a Szamuelyék által levert lázadásban részt vevő Fehér Gárda tagja volt. A Leninfiúk győzelmét követően eltűnt. Fia, a 16 éves Endre apját keresve egyenesen Szamuelyhez ment és kérdőre vonta apja eltűnése miatt. A vörös vezér nem tűrte a »pimaszságot«: a fiút egy órán belül kivégezték. Gunszt Sándornét összeverték, mert »burzsuj« volt. Weisz Dezsőt, a Nemzeti Szálloda tulajdonosát hasba döfték. Számos zsidó kereskedőt, boltost árurejtegetés, árufelhalmozás vádjával bebörtönöztek. Zsidó ügyvédek, kereskedők, bankárok, földbirtokosok, vállalkozók, iparosok fizették ki a Szolnokra kirótt hárommilliós hadisarc mintegy felét. Egerben letartóztatták és összeverték Kánitz Dezső bankigazgatót, hitközségi elnököt, öccsét, dr. Kánitz Gyula ügyvédet, dr. Setét Sándor ügyvédet (az Egri Újság főszerkesztőjét), Alföldi Mór nagykereskedőt, Goldberger Rudolf iparost és a négy további zsidót. Kánitz lakását a vörös különítményesek foglalták el. Mindkét egri zsidó hitközséget alaposan kifosztották. Miskolcon ellenforradalmi tevékenységért kivégezték Klein Béla kolozsvári orvost, Lefkovics Bernát földbirtokost és Rózsavölgyi Béla orvostanhallgatót. Budapesten a kórházigazgató gyermekorvost, Dr. Berend Miklóst is megölték.

Egy étteremben ebédelt, majd kiment levegőzni a Duna partjára. Amikor kirázta a zsebkendőjét, hogy kifújja az orrát, egy vöröskatona lelőtte. Nem azért, mert zsidó volt, hanem mert azt hitte, hogy Berend a fehér zsebkendőjével a fehéreknek akart jelt adni. (…) Váry Albert ügyész adatai szerint a vörösök által statáriálisan kivégzett 590 ember közül 44 (7,4%) volt zsidó. Ilyen körülmények között érthető az a furcsának tűnő tény, hogy a később negyedszázadig Magyarországot kormányzó Horthy nemzeti hadseregében sok zsidó tiszt szolgált, az aradi és a szegedi zsidók pedig nagy összegekkel támogatták az ellenforradalmat”.

Folytatjuk...

Bayer Zsolt - ]]>www.magyarhirlap.hu]]>