Ennek első fázisaként a monetáris válsághelyzetben a dolláreső megmenti a bankokat és a rendszert, a második fázisban pedig az európai állam­adósságok kamatszintjét célzó közös amerikai–angol tőzsdei manőver meggyöngíti az eurót, és a német fiskális szigor feladására kényszeríti az Európai Központi Bankot. A harmadik fázis a különböző „forradalmaké”, amelynek során a Nobel-békedíjas Obama azon ügyködik, hogy szaporítsa a válsággócokat világszerte. Eszközei az arab forradalmak és az iszlám dzsihadizmus gátlástalan kihasználása, feszültségkeltés a Kínai-tengeren az amerikai flotta provokatív felvonulásával, feszültségkeltés Grúziában, Moldovában, Iránban, Oroszországban a 2012-es elnökválasztás, Ukrajnában, Venezuelában, Argentínában a 2000 körüli évek adóssága kapcsán, legutóbb Törökországban az egyiptomi ellenforradalommal és a palesztinai helyzettel összefüggésben. Ezzel az amerikaiak három legyet szándékoznak ütni egy csapásra: elvonni a közvélemény figyelmét a nagy gazdasági válságról más geopolitikai vagy katonai válsághelyzetekre koncentrálva az információt, szorosabbra fűzni a NATO-szövetségesek sorait és lefékezni a rivális hatalmak gazdaságát, fegyverkezési versenyt generálva a Lengyelországba, Csehországba. Romániába telepítendő rakétarendszereikkel.

A kijevi Majdan forradalma kedvező alkalmat szolgáltatott a nyugati titkosszolgálatoknak állandó tűzfészek telepítésére Közép-Európa szívébe és Oroszország provokálására. Az ukrajnai atlantista-cionista bábállam teremtette káosz ideális terepet jelent minden elképzelhető manipulációhoz, és lehetővé tette a nyugati propagandának, hogy a nemzetek szégyenpadjára ültesse Oroszországot. A Távol-Keleten és a Csendes-óceánon az USA felvonultatta hadiflottája javát, és megszilárdította szövetségét Japánnal, Ausztráliával és Dél-Koreával. A cél természetesen Kína, amelyet mindenáron meg kell gyöngíteni. Így 2014 óta nőtt a feszültség Japánnal, Vietnammal és a Fülöp-szigetekkel néhány szigetcsoport miatt, amelyeket Kína magának követel. Az USA ugyanakkor támogatja a tibeti és az ujgur szeparatista törekvéseket.

Amíg a dollár marad a nemzetközi referenciavaluta, az amerikai fináncoligarchia minden olyan államra rá tudja erőltetni az akaratát, amely eléggé érdekelt a nemzetközi kereskedelemben. A különböző európai bankokra Amerikában kiszabott óriási büntetések, a Jukosz-ügy felmelegítése a hágai bíróságon és az Oroszországtól követelt 50 milliárd dolláros sarc a Hodorkovszkij nevű oligarcha javára jól illusztrálja a Wall Street hatalmát. A BRICS-országok legutóbbi elhatározása a dollártól független nemzetközi piacok és egy alternatív világbank létrehozására azonban az amerikai hegemónia közeli végét eredményezheti. Jelenleg tehát versenyfutás folyik a BRICS-csoport és a dollár kiváltságainak fenntartásában érdekelt nyugati blokk között.

Az iszlám dzsihád egyesek szerint a forradalmi messianizmusok eltűnése és a kommunista alternatíva összeomlása után támadt űrt tölti ki, háttérben az olyan történelmi foszlányokkal, mint az oszmán kalifátus, az európai kolonializmus, a nyugati hegemonizmus, a palesztin kérdés és hasonlók. A dzsihadizmust, amelyet a terepen egyre inkább az Iszlám Állam testesít meg, a nyugati háborúk afganisztáni, iraki, líbiai, palesztinai és szíriai nyomain keletkezett káosz táplálja, és a pénzügyi globalizmus zsoldjában álló korrupt rendszerek által meghurcolt, vallási fanatizmustól tüzelt és a nyugati fogyasztói hedonizmus miatt frusztrált tömegek támogatják, miközben számíthat a síita Irán összes ellenségének többé-kevésbé nyílt cinkosságára, és kezdettől fogva az öbölbeli olajmonarchiák pénzelik Samu bácsi ösztönzésére.

Ebben a kontextusban 2014 óta jelentősen megnőtt az USA katonai és geopolitikai aktivitása. A Pentagon „Erős védelmet biztosítani a jövőért” (Ensuring a Strong Defense for the Future) című jelentése nem is titkolja ezt az intervencionista szándékot és a kijelölt célpontokat. „Elsőrendű szereplők, mint Kína, Oroszország, Észak-Korea és Irán, olyan precíziós hadfelszereléseket és (kommunikáció, vezérlés, felderítés, zavarás tekintetében) olyan elektronikus harceszközöket fejlesztettek ki, amelyek nehezebbé teszik az amerikai fegyveres erők számára a behatolást és a cselekvést olyan övezetekben, amelyek korában viszonylag biztosak voltak. Ez a fenyegetés különösen éles Kelet-Ázsiában a kínai A2AD rendszerrel és hosszú hatótávolságú cirkáló rakétáival, amelyeknek a pontossága szüntelenül javul…”

A jelentés készítői szerint „az a képesség, hogy mindenhol háborúskodjon, elengedhetetlen feltétel egy szuperhatalom számára, tehát lényeges Amerika globális stratégiájának hitelességéhez a nemzetbiztonság terén. A jelenlegi fenyegető helyzetben az Egyesült Államok minden valószínűség szerint kénytelen lesz vagy megelőző csapásokat végrehajtani, vagy egy időben több régióban harcolni: a Koreai Félszigeten, a Keleti- és Dél-kínai-tengeren, a Közép-Keleten, Dél-Ázsiában és akár Európában. Az Egyesült Államok atomfegyverekkel felszerelt ellenfelekkel is szembekerülhet.”

A CIA „Global Trends 2030 – Alternativ worlds” című nyilvános jelentése is hasonlóan apokaliptikus folyamatokat képzel el, és egy kaotikus világot ír le, amely egyre inkább a maximális gazdasági érdekeket és az alkalmi szövetségeket kereső államok dzsungelére emlékeztet. A Pentagon és az amerikai államigazgatás héjái azt gondolják, hogy az utolsó lehetőség kínálkozik egy Oroszország elleni támadás megindítására, mert reményeik szerint a jelenlegi amerikai technológiai fölény semlegesíteni tudná az oroszok nukleáris ellencsapásra való képességét. A jelenlegi amerikai nyomás valójában az orosz fegyveres erők valódi állapotának tesztelésére szolgál.

Végezetül nem árt emlékeztetni az USA kolosszális katonai költségvetésére, amely majdnem 700 milliárd dollár, a globális katonai kiadások 40 százaléka, több mint 1000 katonai támaszponttal, közülük 800 külföldön. Nem csoda, hogy a második világháború óta még sohasem állt a világ ilyen közel egy nukleáris apokalipszishez, mint manapság.