A mostani eset „különlegessége”, hogy a drogosok közül kettő várandós volt, és a gyerekeket császármetszéssel kellett kivenni az „anyák” hasából, aztán elterjedt a hír, hogy a két baba ennek ellenére meghalt, ezt utóbb cáfolták, mostani tudásunk szerint a két újszülött él. Gondolom, komoly ellátásra szorulnak, és azt is gondolom, ha súlyos egészségkárosodást szenvedtek szerencsétlenek a két idióta állat miatt, akkor őket majd életük végéig mi fogjuk eltartani és gondozni, úgy is mint állampolgárok közössége.

Ami rendben is van, mert hát ki más gondozná őket, szegényeket.

Ami viszont egyáltalán nincs rendben, hogy ezeket a kreténeket miért is kell ingyen gondoznunk, életben tartanunk, rehabilitálnunk, ápolnunk?

Igen: miért?

Nincs ilyen kötelessége egyetlen közösségnek sem. Az ingyenes orvosi ellátás fogalmába bizony nem fér bele minden felelőtlen barom és gazember.

Egyszer régebben szót ejtettem a füredi szívkórházban szerzett tapasztalataimról. Nevezetesen, hogy az infarktuson átesettek jelentős része, akiket ott ápoltak, a nap nagy részét a közeli kocsmában töltötte piálással és bagózással.

Ezzel sincs semmi baj, mindenki úgy teszi tönkre magát, ahogy kedve tartja.

Csak ehhez nem kell asszisztálnia a komplett füredi szívkórháznak, ráadásul európai színvonalon. Nem kell vigyázzban állniuk orvosok, szakasszisztensek, ápolók, gyógytornászok, dietetikusok hadának, hogy a kedves lumpenproli, amint befejezték vele a délelőtti foglalkozásokat, kirohanjon a kricsmibe fröccsözni, meg elszívni egy doboz cigit.

Tessék szíves lenni hazamenni, és otthon, a szerető család körében feldobni a bocskort. Vagy ha annyira tetszik Füred és a rendelkezésre álló személyzet, viszont nem megy a buli pia meg dohány nélkül, akkor tessék szépen kicsengetni az ottlét minden költségét. Az utolsó rohadt fillérig!

Mindez ezerszeresen vonatkozik a drog miatt kórházba kerülő félholtakra.

Ugyanis a drogozás – egyes extrém eseteket kivéve, például ha egy szórakozóhelyen drogot tesznek egy fiatal italába, hogy azután kirabolhassák vagy megerőszakolhassák –, szóval a drogozás nem kényszer kérdése.

Hanem szabad választásé.

Senkinek a fejéhez nem tartanak pisztolyt, hogy vegye be a „dizájner”- drogot, szívja el az első vicces cigijét, vagy szúrja magába a tűt.

Ezért – ismétlem – ez szabad választás, döntés kérdése.

Fiatalkorúaknál lehet esetleg mérlegelni, mert az ő esetükben adódhatnak élethelyzetek, amelyek miatt ilyesmibe keverednek, továbbá őket fertőzi legjobban a nyomorult korszellem, amely többek között a „könnyű drogok” legalizálásáért küzd (hogy dögölne meg az összes gazember, aki ezt életében akár egyetlenegyszer propagálta). Továbbá egy fiatalkorú esetében a szabad választás és a felelős döntés egyszerűen az életkor miatt nem kérhető mindig számon.

De aki nagykorú, és erre az útra lép, az magának köszönheti az egészet, és magának köszönheti a következményeket. S ha az út vége az intenzív osztály, hát azt a leginkább. A társadalomnak pedig nem kötelessége, hogy ezeket az embereket ingyen gyógyítsa, ápolja és gondozza. Aki van annyira „szabad”, hogy drogozik, az a pénztárnál is legyen szabad.

Ma szinte naponta halljuk a híreket a törökszentmiklósihoz hasonló esetekről, továbbá arról, hogy egy drogoshoz kimegy a mentő, az pedig megtámadja a mentőorvost, az ápolót, a mentőautó sofőrjét. Ilyenkor persze ki kell hívni a rendőrséget, aki ártalmatlanná teszi az őrjöngő rohadékot, utána lehet kórházba vinni, és ott nekiállni megmenteni az életét.

Mindez milliókba, adott esetben tízmilliókba kerül.

Igen, szeretném tudni, mennyibe került eddig a törökszentmiklósi kis csapat életben tartása, és még mennyibe fog kerülni. És jó lenne tudni minden egyes ilyen esetben a számla végösszegét.

S ami a lényeg: mást sem hallunk, mint hogy az egészségügy micsoda rettenetes állapotban van, és nincs pénz semmire sem. Ez persze önmagában aljas és gusztustalan és brutális politikai hazugság. De az kétségtelen tény, hogy az ilyen ügyekre évente százmilliók mennek el. Ennek véget kell vetni. Aki drogosként kórházba kerül a drogfogyasztása miatt, azzal fizettessék meg a kezelésének költségeit. Ha pedig nem lehet vele megfizettetni, mert nincs miből, akkor dolgoztassák le vele, tanítsák be legalább arra, hogy az ágytálat ki tudja vinni.

Viszont ne gondolja senki, hogy a remek kis hobbiját a társadalom fogja finanszírozni az idők végezetéig.

Bayer Zsolt - ]]>www.magyarhirlap.hu]]>