Hazánkban Alaptörvénybe ágyazott követelmény, hogy a kormánynak legyen törvényhozási ellenzéke. Nagyon helyes. A Kádár-rendszerben láttuk, hogy a 98 százalékos támogatottságú rezsim belekormányozta az országot az adóságcsapdába.

Nem volt ellenerő.

Ellenzékre mindenképp nagy szükség van nemcsak demokráciákban. Valószínűleg a császárságok is tovább húzták volna a történelemben, ha nyílt ellenzék is segítette volna az uralkodást. Vibrált ugyan akkor is ellenzéki gondolat egyes fejekben.

Ám e fejeket hamar levágták.

Jó, hogy a magyar politikában több ellenzéki párt is erőlködik. Fenntartják a kritikus gondolkodás szabadságának érzetét. Jobb a társadalmi közérzet, ha napi tapasztalat, hogy ellenvéleményeket is szabad mondani.

Nem küldenek viperás rendőröket a tüntetőkre.

Ahogyan ez 2006-ban a gyurcsányi-kunczei koalíció alatt megtörtént. Akkor fejmagasságban lőttek gumitöltényt az alapvető emberi jogaikat gyakorló európai uniós polgárokra. És a gyurcsányi-kunczei koalíció ki is tüntette a lövető rendőrfőnököket.

Nem küldenek fekete autót sem a demonstrálókért.

Ezt a negyvenes évek végén, az ötvenes-hatvanas években tette meg a rákosi-kádári junta – a gyurcsányi-kunczei koalíció „szellemi” elődje. Közös nevező: mind a két junta gyűlölte a magyar etnikumot. Ez volt a politikai vezérelv.

Ma ez a vezérelv van ellenzékben.

Az ellenzéki pártoknak 2010 óta egyetlen, az országot fölemelő javaslata sem volt. Csak a zavarkeltésben merült ki a parlamenti oppozíció tevékenysége.

Romboltak, ahol lehetett.

Még garázdaságot: erkélyfoglalást is organizáltak.

Fölbéreltek vörösgárdistákat, hogy a kínai kulturális forradalom módszerét alkalmazva: erkélyt foglaljanak, és e garázda akcióval omlasszák a jogkövetés magyar kultúráját.

Felforgatás, bomlasztás.

Ez nem a parlamenti ellenzék politikai eszköze. Ez az ellenséges diverzió fegyvere, pusztító hadművelete. A társadalom ellenségei hajtanak végre ilyen akciókat, általában pénzért.

Felbérelt diverzánsok foglaltak erkélyt.

Ez volt a legnagyobb visszhangot keltő ellenzéki akció, a parlamenti (le)szereplés ugyanis alig ér többet a nullánál. A Flaszterparaszt Párt üdvöskéje a politikai idiotizmust testesíti meg.

A földműveléstől a bankügyletekig mindenhez ért.

Bődületesen primitív felszólalásai beleférnek egy demokratikus gyakorlatba – valahol Afrikában. Itt, Közép-Európában azonban a demokrácia lejáratás az az izzadságszagú erőlködés, amit produkál.

Mindezt az adófizetőktől kapott busás jövedelemért.

És ez az utóbbi körülmény az, amely elfogadhatatlan. A társdalom maga pénzeli felforgatóit, rombolóit. Hatalmas javadalmazást ad teljesen haszontalan embereknek.

Károkozóknak.

Félreértették a demokráciát azok, akik most ellenzéki szerepben ripacskodnak, dús jövedelemben dőzsölnek. A parlamenti demokráciában az ellenzék feladata a kormány bírálata.

És nem a gyűlöletkeltés.

A bírálat magas szellemi követelményt állít. Ismerni kell részleteiben a kormány tevékenységét, abban észre kell venni a valós hibákat, és a hivatalos gyakorlatnál jobbat kell ajánlani.

Igen, ez utóbbi is ellenzéki feladat.

Szó sincs arról, hogy egy ellenzéki párt négy vagy nyolc évig a populista handabandázással szórakozhat. Az ország közös. Az ellenzék sincsen feljogosítva az államrombolásra.

Ellenzékből is lehet fejlesztő javaslatokat tenni.

A folyamatos rombolásba, uszításba belebukott az utóbbi öt évben a parlamenti ellenzék. Agonizálásuk egyik oka épp az lehet, hogy csak felforgatásban gondolkoztak.

És agyuk ebbe belezápult.

Frissítés: nemzedékváltás kell az ellenzéki vezérgrémiumokban.