Most aztán örülnek a MÉH-ben!

Tudják, hogy ez a szobor nem sokáig maradhat a helyén, ennek a telepen a helye. Hiába ábrázolja Göncz Árpádot, akkor is.

Ez tényleg rémes lett. 

Most vonatkoztassunk el attól, hogy érdemelt-e szobrot a néhai köztársasági elnök, vagy sem, mert nem ez a lényeg. Ez az alkotás minden körülmények között megalázó. Ezt tényleg egy olyan kategória, amire nincs pozotív jelző. Ez olyan, hogy amikor az angyalföldi – naná, hogy ebben a kerületben áll ez a rém – gyerek egyest kap matekból, akkor azt mondja az anyja, hogy ha ez még egy alkalommal megtörténik, akkor kiviszi a Göncz-szoborhoz. 

Komolyan ez olyan lett, hogy ki kellene tenni mellé állandóra egy 18-as karikát, hogy gyerek még véletlenül se menjen a közelébe. Értem én, hogy a vas nem áll össze csak úgy magától, de az azért mégis fura, hogy a megszobort ember fején is van illesztés bőven. 

Mondjuk abból a szempontból jó, hogy van ez a vashalom, hogy már könnyebb elképzelni az Óz Bádogemberét. Vagy, ha modernebb oldalról megyünk neki, akkor a Csillagok háborúja juthat eszünkbe és ez lehet, hogy nem is Göncz Árpád, hanem annak a rézből készült fickónak az apja. Bár akkor hiányzik mellőle a gurulós centrifuga – az amelyik mindig fütyül. 

Amúgy meg nézzük csak úgy laikusként – nem is tudom másként. A művész Göncz Árpád elejét szoborta meg. A hátuljával nem foglalkozott, az a falban van, már ha van. Vagyis nem tett a néhai elnökbe gerincet. Ezt csak úgy mondom. 

Maradjunk annyiban, hogy benne van ebben az alkotásban minden. Pontosan ilyen volt az 1990 körüli időszak. Amolyan összefércelt. 

Kecskés István - ]]>https://ezatuti.blogstar.hu/]]>