Az utódpárti törmelékalakulatok már eddig is keményen küzdöttek valamikori népszerűségük minimalizálásáért, ám mostanáig azért adtak valamit a látszatra.

Kissé unottan, tessék-lássék megpróbáltak legalább úgy tenni, mintha bármit is számítana a szemükben, hogy Budapest nyolcadik kerületében, Pápán vagy Bükkábrányban mit szólnak egyes ténykedésükhöz, politikai kirohanásukhoz a polgárok.

Mára teljes bizonyossággal kijelenthető: ezeket a kicsinyes, kispolgári, választóédesgető populista elhajlásokat elsöpörte bennük az internacionalista hevület s felsőbbrendűségi tudat. Leküzdötték gátlásaikat, és immár nyíltan nem érdekli őket, miről mit gondol a nép. Úgy tesznek, mintha nem nekik kellene a választók kegyeit keresniük, hanem fordítva: az embereknek kellene kiérdemelniük az ő pártfogó támogatásukat. Ha meg nem viselkedik engedelmesen ama csalfa, ideo­lógiailag ingatag, osztálykorlátait átlépni nem képes, hálátlan, notóriusan rossz helyre szavazó népesség, és kihúzza a gyufát, hát magára vessen. Leshetik, mikor fordul ismét feléjük a szocialisták kitüntető figyelme! Sohanapján kiskedden, borjúnyúzó pénteken!

Ez a lakossággal szembeni nyílt ellenségesség mind több területen nyilvánul meg. Legújabban az olimpia támogatásának elvetése, eredeti álláspontjuk megváltoztatása árulkodik a nemzeti szempontok opponálásáról. Ha van kérdés, amiben lényegében mindenki egyetért a mai Magyarországon, akkor az olimpia megrendezése, illetve a pályázati szándék üdvözlése ilyen. Az MSZP viszont nyíltan deklarálja, hogy számukra az össztársadalmi akarat, konszenzus csak annyit ér, mint egy tollpihe, amit lepöckölhetnek a kabátujjról.

A másik lakosságleckéztető szocialista akciónak a bevándorlás kérdésében lehetünk tanúi. Még a politikai analfabétáknak is egyértelmű, hogy az emberek a menekültekkel szemben megértőek, ám az országon végigvonuló, veteményeseken, szántóföldeken, fóliasátrakon kíméletlenül végiggázoló, sokszor törő-zúzó falkaként viselkedő, erőszakos, garázda migránsok jelenlétét nem kívánja. A posztkommunisták mégis fityiszt mutatnak a társadalomnak, és azt mondják: mindenki menekült, aki az ország területére lép, akit kiszolgálni nagy tisztesség és demokratikus kötelesség. Nem utolsósorban jól megsértik a szerbeket, bolgárokat, görögöket is. Miután mindezzel kinyilvánítják, hogy olyan államokról van szó, ahonnan fejvesztve menekülni kell, ha valakinek kedves a biztonsága és élete.

De mit nekik a környező országok állampolgárainak véleménye, amikor az itthoniakra is nagy ívben tesznek. Sőt, saját bázisuk értékítélete sem érdekli őket, hiszen a baloldali érzelmű emberek többsége is egyetért az illegális bevándorlásnak gátat szabó kormányzati politikával a Nézőpont Intézet felmérése szerint. Persze kérdéses, maradnak-e baloldali szavazók, ha egyszer mindent ellenez a pártjuk, ami az emberek előbbre jutását szolgálja. Hisz nem tetszett a szocialistáknak sem a rezsicsökkentés, de a minimálbér-emelés, az adócsökkentés, a nemzeti konzultáció sem a bevándorlásról. Hát akkor miért pont az olimpia és a mértéktelen migráció kérdésében értenének egyet a nemzettel?  Ha valaki kellően naiv, akkor persze akár lépre is mehetne a szórványos másféle szoci hangoknak. Kunhalmi Ágnes budapesti vagy Botka László választmányi elnök és még páran az olimpia mellett vannak szóban, és nem követték a pálfordulásban eddig az MSZP-frakciót, amely, megmásítva véleményét, a világjátékok rendezése ellen foglalt állást. Csak hát pontosan lehet tudni, hogy a belső párnacsata a lovagiatlanság szabályai szerint el fog simulni, és mint mindig, szépen besorolnak az olimpiát akadályozók mögé. Annyi maradt a nagy rebellis különállásból, hogy Kunhalmi a tartózkodás gombot nyomta meg.

Vagyis nem tartotta a szavát, nem állt az olimpia mellé. De kánonban fogják szidalmazni még ezért a szószegésükért is a kormányt Tóbiás József pártelnökkel és a mamelukokkal egyetemben. A legkomikusabb az az egészben, hogy az olimpia elutasítására szokás szerint Gyurcsány Ferenc szólította fel őket. Amit persze a pártelnökkel az élen bőszen tagadnak, ám a tények mást muzsikálnak. Mindebből világosan kitetszik: nemcsak a posztkommunizmus, de a posztgyurcsányiz­mus árnyékából sem tudnak kilépni. Ha a tartószponzoraik azt akarják, hogy a Brüsszelből dotált Altus-vezér legyen továbbra is az ő führerük, akkor fülüket-farkukat behúzzák az utódpártban. Ismert mondás: fegyverek közt hallgatnak a múzsák. Pénzügyi spekuláns és globalista multiszponzorok közt meg a józan ész.

Nem dereng az utódpártiaknak még most sem, hogy a magyar lakosság miért van torkig velük? Mindennél beszédesebb, hogy az Európai Parlament balliberális-kommunista többsége hiába ítélte el Magyarországot a bevándorlásról és a terrorizmusról szóló nemzeti konzultáció miatt, az emberek mégis küldik vissza kitöltve az íveket. Sőt, az összehangolt neoliberális támadás után még nagyobb számban érkeznek a válaszok, mint előtte. A baloldalnak hívott politikai massza azonban húsz körömmel ragaszkodik ahhoz, hogy megutáltassa magát a hazai népességgel. Így aztán az lakosság nagy része csak azt figyeli velük kapcsolatban: „fő-e új méreg, mely közénk hatol”. És nem véletlenül idézzük József Attila Thomas Mann üdvözlése című költeményét. Az ugyanis a totalitárius rendszerek ellen íródott. Hogy ne lehessen fegyverként egymásnak szegezni fals, emberellenes, demagóg, populista ideológiákat. Márpedig aki uszítással vádol egy kormányt azért, mert meg akarja védeni a rá bízott országot s az európai nemzetek közösségét, az maga is a totalitarizmus kiszolgálója. Ajánljuk ezt Bárándy Gergely figyelmébe, aki a parlamenti vitában azzal rágalmazta a Fideszt, hogy mindig talál egy bűnbaknak kikiáltott társadalmi csoportot. Majd hozzáfűzte: „Most pedig a migránsok ilyenek, remélem, a zsidók nem kerülnek majd sorra.” Javasoljuk, olvasson több József Attilát. Hátha rájön, miért fordulnak el tőlük az emberek a közvélemény-kutatások szerint is egyre nagyobb mértékben. Éppen szélsőséges retorikájuk miatt.

Megyeri Dávid ]]> www.napigazdasag.hu]]>