A nyilatkozatban az osztrák aláírók szolidaritásukat fejezték ki mindazokkal, akiknek szembesülniük kell a magyarországi demokráciát fenyegető veszélyekkel. Martin Reinke a Csehov darab után németül és angolul felolvasott egy szöveget arról, hogy bár a múltunk közös és Csehov összeköt, de aggódnak a magyarországi demokráciát fenyegető veszélyek miatt.

Hogy Csehov miként köt össze minket a sógorokkal, az homályos kérdés, de hát Ausztriában újabban annyi a rejtély, hogy tán még a magyarul Kolbászka művésznevű szakállas delnő (delférfi?) sem tudná megválaszolni. Ami a közös múltat illeti, abban viszont van valami, bár a fölemlített Csehov kései – ideiglenesen hazánkban állomásozó – utódaival ellentétben ezért osztrák szomszédaink máig elfelejtettek bocsánatot kérni.

Lehet, hogy ezért pimaszkodott lányos (fiús – a megfelelő szó aláhúzandó) zavarában az osztrák színművész a Nemzeti Színházban, melynek jogelődjét amúgy éppen ősei miatt hívták életre, hogy legyen végre kőszínháza a magyar nyelvű színjátszásnak is az elnémetesített Magyarországon.

Furcsa jelenet, de hát úgy látszik, az osztrák liberálisok sem szeretnek bennünket, mert máig nem tudják megbocsátani, hogy a magyar kormány nem hosszabbította meg Alföldi Róbert igazgatói megbízatását, hanem annak lejártával azt Vidnyánszky Attilának adta. Hogy mindebben hol a demokráciát fenyegető veszély, arról a magyar nyelvet továbbra is mélységesen megvető, a budapesti Nemzeti színpadán német és angol nyelven ágáló osztrák szónok sajnálatosan nem beszélt. Így csak abban lehetünk biztosak, hogy ezzel jelentős mértékben rontotta az amúgy sem felhőtlen osztrák–magyar viszonyt.

Ami a demokráciát érő veszélyeket illeti, e sorok szerzője őszintén beismeri, hogy múlt heti jegyzete, amiben a választók és az általuk választott Fidesz–KDNP kissé nehézzé vált viszonyát ecsetelte, szokatlanul nagy visszhangot vetett, mert a balhéra éhes ballib média felkapta pár mondatomat, hátha ki lehet belőle egy kis botrányt kavarni. Nem jött össze. A jó szándékú emberek gratuláltak hozzá, mert maguk is így gondolják, a szolgalelkűek és a megélhetési nyaloncok meg elhatárolódtak tőlem, a dolgok rendje szerint.

Azért hát tisztázzuk, a legjobb családban is előfordul néha, hogy a felek kissé összezördülnek, urambocsá!’ időlegesen elhidegülnek egymástól, mert ahogy mondani szokták a magukra hagyott feleségek: „mostanában nem törődsz velem, Géza, mindig elfoglalt vagy, állandóan rohansz, soha nem érsz rá velem beszélgetni…” És így tovább. Körülbelül ez az a helyzet, amire e lapban Lánczi Tamás szakszerű és pontos magyarázatot ad.

Ajánlom továbbá a Tisztelt Olvasó figyelmébe a fővárosi közlekedés fejlesztésének e heti leltárát is. Csak hogy tudjuk, mi a helyzet és hol állunk. Mert akkor azt is megértjük, hogy a most kissé hűvössé vált lelki kapcsolat korántsem olyan fenyegető veszély a magyar demokráciára nézve, mint az, ha külhoni politikusok sunyi támogatását élvezve, egy idegen ország képviselője avatkozik be a dolgainkba. Teljesen mindegy, hogy amerikai ügyvivőről, vagy osztrák színészről van szó.

Bencsik András - ]]>www.demokrata.hu]]>