Azok a kedves olvasóink, akik már benne vannak a negyedik ikszben, még láthatták fellépni a futballvilág négyévenként megrendezett nagy seregszemléjén a többnyire meggypiros, fehér, zöld színösszeállításban szereplő válogatottunkat. 1986-ot írtunk. Rogyadozott, omladozott már az a borzalmas, szocializmusnak nevezett rendszer. Akkoriban adta ki a demokratikusnak nevezett ellenzék az úgynevezett Társadalmi Szerződést, melynek fő jelszava így hangzott: Kádárnak mennie kell! Mindebből persze az egyszerű magyar honpolgár még keveset érzékelhetett. Még olcsó volt a kenyér – bár már nem 3.60 – mindenkinek megvolt a kis munkája, vállalati nyaralása, a tehetősebbeknek butikja. Meccsre járni pedig egyenesen sikk volt, különösen, ha a címeres mezes csapat lépett fel a Népstadionban mondjuk épp a brazilok ellen. Arra a meccsre bizony nagyon nehéz volt belépőhöz jutni, pedig akkortájt a telt ház még hetvenezer nézőt jelentett a legnagyobb hazai sportlétesítményben. Emlékszem, apámmal mi sem kaptunk sehogy sem jegyet, pedig öt évvel korábban, amikor Puskás Öcsi huszonöt év után először látogatott haza és lépett pályára az öregfiúk csapatban az angolok elleni selejtező előtt, bizony ott szorongtunk a lelátón. De a brazilok elleni derbi előtt hálózsákkal töltötték a pénztáraknál az éjszakát a jegyért mindenre kész fanatikusok és ez a mi képességeinket már meghaladta. Így aztán otthon néztük a tévében az összecsapást és Détári vezető góljánál édesapám akkorát ugrott, hogy kezét iszonyatos erővel ütötte a csillárba és szegénynek napokig borogatnia kellett fájós végtagját!

 

 

Abban az évben játszott eddig utoljára világbajnokságon a magyar csapat és talán – remélem, a próféta szól belőlem – mostanra kezdi kiheverni a mi labdarúgásunk az akkori Irapuatói és Léoni sokkot.

Azóta öt vb-t rendeztek nélkülünk. Az 1990-es előtt Máltát sem odahaza sem idegenben nem tudtuk legyőzni így nem is lehetett más a vége, mint kiesés, az 1994-re szóló kvalifikációban még úgy is elbuktunk, hogy csoportunk legerősebb csapatát, Jugoszláviát a délszláv háborús helyzet miatt el sem engedték indulni. Nekünk azonban akkor még Izland is leküzdhetetlen akadálynak bizonyult. Az 1998-as franciaországi viadal előtt pótselejtezőt játszhattunk – egy hihetetlen finn védelmi bakinak köszönhetően – ám a Jugoszlávok elleni 1-12-es katasztrófa után erről inkább lemondtunk volna, ha tehettük volna… A legutóbbi két vb selejtező ciklus során legalább elmaradtak a látványos kudarcok, bár a továbbjutásra semmi esélyünk nem volt, viszont legalább a kötelezőnek tűnő győzelmeket megszereztük.

Tulajdonképpen a mostani csoportunkban is ezt tettük idáig, hiszen a legyőzöttek Málta és Albánia voltak. Azonban most a végére maradtak a rangadók és az ellenfelek pedig nem nagyon vitézkedtek, hiszen Portugália és Svédország is bőszen hullajtott értékes pontokat és egymástól is vettek el. Így jutottunk, tehát idáig vagyis 2009. Szeptember 5-ig. Most aztán tényleg lehet bizonyítani. Az egész ország várja a csodát Koeman kapitány csapatától. Ott kell, hogy lebegjen játékosaink szeme előtt a Debrecen példája, hiszen igenis lehet sikeresen szerepelni és továbbjutni még oly sok kudarcélmény után is. Azt nyugodtan kijelenthetjük, hogy ami a klubfutballban a Bajnokok Ligája az a válogatottaknál a világbajnokság, és ahogy a DVSC- nek nem az Arsenalt vagy mondjuk a Rómát kellett kivernie úgy a válogatottunknak sem a német vagy a spanyol gárdát, hanem első lépésben a talán verhető kategóriába tartozó Svédországot. Vissza is vághatnánk nekik mondjuk egy 36 évvel ezelőttiért is, amikor 1973-ban a Népstadionban ők ütötték minket el a németországi vb-re jutástól. Most mi tehetnénk róla, hogy a háromkoronások ne utazhassanak Dél-Afrikába, legfeljebb nézőként.

 

 

És hogy mi kellene ehhez? Hirtelenjében három dolog jut eszembe: küzdelem, alázat és játékosság. Mert ha ez a három együtt van – és végre egyszer együtt is lehetne már – akkor, de csak is akkor a siker nem maradhat el.

Egy biztos mi – sokszázezred magammal – a csapattal leszünk jóban, rosszban egyaránt, ahogy eddig is mindig!

 

 

Labdarúgó világbajnoki selejtező európai zóna 1. csoport. 2009. szeptember 5. szombat Budapest, Puskás Ferenc Stadion 20 óra.

 

Magyarország: Babos – Fehér, Gyepes, Juhász, Bodor – Dárdai, Halmosi – Huszti, Hajnal, Dzsudzsák – Torghelle. Szövetségi kapitány: Erwin Koeman

Svédország: Isaksson – M. Nilsson, Mellberg, Majstorovic, Safari – R. Elm, Kallström, A. Svensson, Holmén – Ibrahimovic, Elmander. Szövetségi kapitány: Lars Lagerback

 

 

Juhász Attila