Lehet a kasszához fáradni, és kicsengetni a pénzt. Amerikában körülbelül ebben a hangvételben kommentálják a csődközeli állapotba keveredett orosz gazdaság vergődését. „Payday” – mondják angolul, eljött a „fizetés napja”. Putyin kekeckedő, szabadságharcos, a világgal kioktató módon szembeforduló nacionalizmusa, amit egy lényeges gazdasági alapokkal nem, csak a föld alól feltörő olajjal és gázzal rendelkező ország vezetőjeként produkált, mostanra meghozta az „eredményét”. Mégsem a farok csóválja a kutyát, nagyjából ezt mondják itt, Amerikában.

Ezen a héten már egy elgyengült, önbizalmát vesztett és kapkodó Oroszországot látott a világ. A teljes káosz jele ugyanis, ahogy az orosz vezetés egyik pillanatban még éjszaka, sebtében elhatározott kamatemeléssel, a másikban pedig a devizatartalékok piacra dobásával és rubelfelvásárlással próbálja menteni a menthetőt. De ez aligha fog sikerülni. Oroszország jelenlegi baját ugyanis nem az energiahordozók áresése okozza, pontosabban nem csak az. Hiszen a rubel már akkor veszíteni kezdett az értékéből, amikor még száz dollár fölött volt az olaj hordónkénti ára.

Ukrajna a kulcsszó. A Krím bekebelezése és a kelet-ukrajnai szeparatisták gátlástalan és hazugságokkal leplezett támogatása politikai értelemben tette tönkre Oroszország amúgy sem igen létező jó hírét. Az ukrán válság örökre és végérvényesen bebizonyította, hogy Putyin megbízhatatlan és kiszámíthatatlan, nem lehet hinni a szavának, hol így, hol úgy beszél. Az ő politikai döntései és cinikus lavírozása okozta az orosz gazdaság jelenlegi bajait. Ő tehát a felelős. A pénz menekülni kezdett (nemcsak a külföldi befektetők, hanem maguk az oroszok is vitték, amit csak lehetett), aztán jöttek a szankciók, elakadtak a külföldi pénzforrások. Egy külföldi, nyugati pénzből élő ország ne ócsárolja azokat, akiknek a pénzétől, hiteleitől, vásárlóerejétől és jóindulatától függ a gazdasági stabilitása.

Ez a tanulság. Az orosz vállalatoknak 650 milliárd dolláros külföldi, nyugati bankokkal szemben fennálló adósságuk van. A Nyugat finanszírozta az orosz gazdaságot, még ha Putyin verte is a mellét, hogy az eredmények neki köszönhetők. De nem. A leszakadó, oligarchás, tolvaj és korrupt orosz gazdaság tisztán mutatja, hogy hová vezet a tehetség és képzettség nélküli, valójában csak politikai machinációkhoz értő erőskezű államvezetés. A haveri kör verseny nélküli kényelme. Ott tornyosul Magyarország mellett egy kolosszális méretű árnyék, egy tanmese, hogy miképpen ne.

Amerikában a tévéműsorok tele vannak olyan beszélgetésekkel, melyek az olcsó energiahordozók gazdasági erejéről és külpolitikai fegyverként történő felhasználásáról szólnak. Nyíltan és egyértelműen kimondják, hogy az alapvetően olajból és gázkitermelésből finanszírozott diktatúrák vagy féldemokráciák sorsa ebben az új, palagázzal és frissen feltárt olajmezőkkel telített világban megpecsételődött.  Ezzel kapcsolatban Venezuela, Irán és Oroszország nevét hallani legtöbbször.

Az amerikaiak most hátradőlnek a foteljükben, és kéjes vigyorral az arcukon végignézik, ahogy minden és mindenki a helyére kerül. Élükön a nagyszájú keleti KGB-tiszttel, Vlagyimir Putyinnal.

Payday!

Frei Tamás - metropol.hu

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

]]>www.flagmagazin.hu]]>