„Amit építenek estig, azt az állampolgári engedetlenség jeleként, ha kell, lebontom reggelig, még ha börtönbe csuknak is érte, legfeljebb holokauszt-túlélőként 70 év után ismét bezárnak.” Zoltai Gusztáv még a Mazsihisz ügyvezető elnökeként foglalt állást az Orbán-kormány által a német megszállás áldozataira emlékező, a Szabadság téren felállított szoborral kapcsolatban. Az emlékmű körüli cirkusz azóta is tart, a tiltakozások egyik fő szervezője Zoltai Andrea, a volt ügyvezető lánya.

Zoltai Gusztáv álláspontja az utóbbi időben lényegesen változott, mert az utóbbi időben ő már a szobrot építtető politikai erők tanácsadójaként tevékenykedik. De kicsoda valójában ez az ember? Mennyire megbízható és kiszámítható? Milyen életút áll mögötte?

Nézzünk néhány reflexiót.

Szabó György, a Magyarországi Zsidó Közalapítvány elnöke, úgy tesz, mintha még most sem Magyarországon élne. (Korábban az izraeli hadseregben szolgált.) Nem vesz tudomást arról, hogy Zoltai Gusztáv a rendszerváltozást követően állandóan támadta a jobboldali kormányokat, ezért a zsidó szervezetek most kissé lassan dolgozzák fel, hogy egykori vezetőjük egy jobboldali kormány tanácsadója lett. Szabó szerint Zoltai múltja „sok vitára ad okot”, de a zsidósággal kapcsolatos tudása páratlan. Ám a Fidesz egykori önkormányzati képviselője ezúttal súlyosan téved: Zoltai múltjának megítélése nem lehet vita tárgya, mert akárhogy bűvészkedünk a szavakkal ez a múlt vállalhatatlan és erkölcsi szempontból elfogadhatatlan.

Hasonló L. Simon László nyilatkozata is, aki szerint „Zoltai Gusztáv személye nyilvánvalóan megosztja a mi politikai háttérországunkat is, ismerjük a múltját, és az nem tetszik mindenkinek.”

L. Simon is téved, mert Zoltai tevékenységét nem csak  a jobboldal egésze tartja elfogadhatatlannak, de a balliberálisok és a zsidók nagy része sem ítéli meg másként „ezt a korántsem makulátlan életművet.”

Ennek egyik oka, hogy Zoltai Gusztáv 1956-ban önként csatlakozott a Szovjetunió megszálló hadseregét támogató pufajkás mozgalomhoz. Később munkásőrként szolgált, évtizedekig tagja volt a kommunista MSZMP-nek, majd párttitkárként küzdött a kommunizmus megvalósításáért. Ebben az időszakban soha nem lépett fel a zsidó érdekek képviselőjeként, szó nélkül tudomásul vette pártja Izrael ellenességét.

Közben - 1989-90-ben - fordult egyet a történelem kereke, és Zoltai Gusztáv úgy döntött, az új helyzetben sem akar a vesztesek közé kerülni. Egyik ismerője ezt róla: „Zoltai egyébként nagy pártember volt. Fölfelé nyalt, lefelé taposott, és összevissza hazudott mindig. Nagy-nagy meglepetésemre egyszer csak a hitközségnél találtam. Fölfedezte magában a zsidót, amit addig igyekezett eltitkolni.” (Harkányi Endre: A Komlós című könyvéből, 2002)

A rendszerváltozás után már zsidóként futott be szép karriert egészen 2014. április tizenharmadikáig, amikor kénytelen volt lemondani a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségénél (Mazsihisz) betöltött ügyvezető igazgatói állásáról. A 79 éves Zoltai lemondását így indokolta: „Számomra, mint holokauszt-túlélő számára a Magyarországon kialakult légkör olyan, amelyben nem kívánok a továbbiakban zsidó közösségi vezetőként részt venni.” Ezzel szemben zsidó közéleti szereplők szerint Zoltai távozásának valódi oka az esetleges gazdasági visszaélések miatti felelősségre vonás elkerülése volt. Aligha véletlen, hogy távozása egybeesik a hitközségnél nemrégiben lezajlott pénzügyi-és gazdasági átvilágítás befejezésével. Zoltai ténykedésének két évtizede alatt újabb és újabb ügyekről, köztük állítólagos bűncselekményekről beszéltek a bennfentesek. Zoltai fénykorában évi ötmilliárd forint sorsáról rendelkezett. Már korábban is utaltunk rá: sokan tudni vélik, hogy Zoltai Gusztáv a Kozma utcai temetői visszaélések, sikkasztások, a nyári zsidó fesztivál gazdálkodása és egy vitatott liftberuházás miatt állítólag igen nehéz helyzetbe került. Heisler András, Feldmájer Péter és Tordai Péter ezt kihasználva futni hagyták ugyan Zoltait, de cserébe le kellett mondania.

Szinte hihetetlen, hogy a rendkívül agresszív és népszerűtlen Zoltai megbuktatására két évtizedre volt szükség.

Zoltai Gusztáv egész életében a nemzeti, jobboldali értékek ellen harcolt. Ezt tette kommunistaként, majd zsidó vezetőként. Az MSZP-SZDSZ holdudvarához tartozóként vezette az örökös rettegők kórusát. Saját közegében, a balliberális Magyarországon szakmai és erkölcsi szempontból megbukott.

Megmagyarázhatatlan, hogy ilyen múlttal a háta mögött hogyan adhat tanácsokat valaki a jobboldali Magyarország felelős vezetőinek. Kétségkívül sokat tud, de még a machiavellisztikus gondolkodást követve a börtönviszonyok megismerésére sem szokás megrögzött bűnözőket jól fizetett állami, tanácsadói állásokba helyezni. Az abszolút pragmatikus, célorientált és hatékonyságra törekvő gondolkodás ezt diktálná. Köztudott, hogy a politikai szférán belül az erkölcs sokszor más dimenzióban mozog, mint a hétköznapi életben, de a világ erkölcsi rendjének megtagadása pusztuláshoz vezet. Nincs olyan stratégiai vagy taktikai cél, ami ezt a döntést igazolhatná.

Érzékelve a helyzet abszurditását Zoltai kétségbeesett magyarázkodásba kezdett: „annak, aki azt képzeli rólam, hogy én a magyarországi zsidóság ellenében és nem annak érdekében fogok dolgozni (…) nagy bajok vannak az agyával.”

Az érvelés gyenge pontja, hogy 1989-ig azt sem hitte volna senki, hogy Zoltai  Gusztáv egyszer majd a magyar kommunizmus ellen és Izraelért fog dolgozni. Vajon a tanácsadó Zoltai Gusztávnak most mi a véleménye a Szabadság téri emlékműről? Bontja is, meg nem is?

Kíváncsian várjuk a folytatást.