Világháborús hős, a bölcsészettudományok doktora, sikeres gyáriparos és bankár, konzervatív politikus, és nem utolsó sorban a Ferencvárosi Torna Club elnöke – ezek a megállapítások mind igazak a méltatlanul keveset emlegetett Gschwindt Ernőre - (1881-1932)

Nagyapja, Gschwindt Mihály Győrből költözött fel Pestre – innen a „győri” előnév – majd 1846-ban dohányüzletet nyitott. Miután az állam a dohánymonopóliumot magához ragadta, a szeszgyártás felé fordult. A Gschwindt-gyár 1856-tól gyártott likőrt, tulajdonosa később szénbányát alapított, valamint egy vasútépítő társaság, egy bőrgyár és egy bank részvényese lett. 1868-ban a gyár a Gschwindt-féle Szesz-, Élesztő-, Likőr- és Rumgyár Rt. nevet kapta.

Gschwindt Ernő a gyáralapító unokája volt, 1881-ben született. Mindössze 26 esztendősen váltotta fel édesapját, Györgyöt a részvénytársaság elnöki székében. Egészen 1932-ben bekövetkezett haláláig a hazai gazdasági élet sikeres és elismert szereplőjének számított.

Ernő a II. kerületi főgimnáziumba járt középiskolásként, majd bölcsészetet hallgatott Pesten és Heidelbergben, a bölcsészettudományok doktorává avatták. Emellett kémiai tanulmányokat folytatott, elvégezte a kereskedelmi akadémiát is.

Az első világháború alatt négy esztendőt töltött a fronton, többek közt az uzsoki ütközetet és a tiroli harcokat is megjárta. Vitéz magatartásáért több kitüntetést, így a Károly-csapatkeresztet is kiérdemelte.

A Horthy-korszak népszerű és elismert konzervatív politikusa volt, 1922-től tíz esztendőn át Bethlen István miniszterelnök pártjának, a Keresztény Kisgazda Földmíves és Polgári Párt (röviden: Egységes Párt) színeiben. Politikai tevékenysége mellett a gazdasági életet sem hanyagolta el: igazgatósági tagja volt a Gyáriparosok Országos Szövetségének, a Vegyészeti Gyárosok Országos Egyesületének és a Pesti Magyar Kereskedelmi Banknak is.

Gschwindt Ernő 1923 és 1931 között volt a Ferencvárosi Torna Club elnöke. A tisztséget komoly anyagi felelősségvállalással viselte, a család amúgy nem csekély vagyonából jelentős összegek vándoroltak át a klubba.

Az ő elnöksége alatt sikerült megszakítani az ősi rivális MTK tíz éves bajnoki szériáját az 1925/26-os idényben. A következő szezonban véget ért a magyar élvonal amatőr-időszaka, és megalakult a magyar profiliga, amelynek nevezési díja 1000 pengő volt. 1926. július 26-án alakult meg hivatalosan az FTC profi labdarúgó alakulata. Az első profi évben bajnoki címet és kupagyőzelmet nyert a Ferencváros. Az első sikert számos további követte, többek között a Rapid elleni KK-kupa győzelem, illetve az olimpiai-bajnok Uruguay nemzeti tizenegyének legyőzése egy dél-amerikai túra során. A csapat az 1927-28-as kiírásban is bajnok illetve kupagyőztes lett. Ebben az időszakban játszott a zöld-fehér klubban Takács II József, aki az 1927-28-as szezontól kezdve négy idényen át volt az élvonal gólkirálya.

1931-ben egy jelentős anyagi veszteséggel végződő dél-amerikai túra után Gschwindt és az FTC útjai békésen elváltak. A legendás klubelnök távozása előtt a rá jellemző gavallérsággal saját zsebből pótolta a Ferencváros balul sikerült túrája következtében keletkezett jelentős anyagi veszteséget.

Gschwindt Ernő úgy távozott a Fraditól, ahogy élt: elegánsan, úri módon. Méltatlan lenne a Ferencváros hagyományos értékeihez, ha a ma zöld-fehér szívű szurkolói elfelednék őt.

Déri Tibor

(A szerkesztő megjegyzése: az FTC első elnöke, Dr.Springer Ferenc haláláig, 1920-ig töltötte be ezt a pozíciót. Halála után három esztendeig nem töltötték be az elnöki tisztséget, ezzel is tisztelegve az alapító elnök emléke előtt. Ily módon lett Gschwindt Ernő 1923-ban az FTC második elnöke.)

]]>www.ftcbk.eu]]>