A vicces nevű „Mi vagyunk a többség” kezdeményezés a jelek szerint útelágazáshoz érkezett. Miután utolsó tüntetésüket szó szerint elmosta a májusi eső, veretes szónokuk, Lukácsi Katalin például leszámolt egy illúziójával.

Míg korábban a szintén jó érzékkel elnevezett „Viszlát kétharmad” Facebook-csoportot népszerűsítve áhította a taktikai szavazást, legutóbbi ]]>bejegyzésében]]> már azt a tanulságot szűrte le a most is óriási Fidesz fölényt kimutató közvélemény-kutatásból, hogy „A jelenlegi ellenzék teljes összefogása tehát nem kiút, nem alternatíva, nincs értelme érte küzdeni, a választók nem kérik, tehát a kormányváltást (és a NER lebontását) akarók sem akarhatják.”

A kereszténységet másokon rendszerint számonkérő, a megnyilvánulásaiból kiindulva az önmagát a jézusi iránymutatás felkent apostolnőjének tartó Lukácsi ugyanakkor odavágott egyet a Demokratikus Koalíciónak, szerinte a teljes ellenzéki összefogás elutasítottsága éppen azért magas, mert abba beleértendő Gyurcsány Ferenc is.

Vajon mit szól mindehhez a „Mi vagyunk a többség” egyik fő szervezője, az a Homonnay Gergely, aki negédes hangvételű interjúi mellett időnként a „k…a anyját” ]]>emlegeti]]> a fideszeseknek és a békemeneten résztvevőket csak „tetveknek” tartja, és aki korábban hitet tett Gyurcsány Ferenc és a DK mellett?

Egyre inkább úgy tűnik, hogy a nevében is hazug „Mi vagyunk a többség” gyűlöletszövetség csak ugyanazt adja, mint amit az ellenzéki összeborulástól kaptunk a választások előtt: nézeteik, világképük és gondolkodásuk szerint egymástól fényévnyi távolságban lévő emberek és csoportosulások úgy képzelik, hosszú távon is elég összetartó erő az Orbán-fóbia.

Valamire biztos elég: pont akkorra sikerre, mint amit az országgyűlési választásokon produkáltak.

Teveli Zoltán -]]> www.magyaridok.hu]]>