- 0
Hacsak valamilyen váratlan fordulat nem jön közbe, egy Luxemburg nevű adóparadicsom volt miniszterelnökét, Jean-Claude Junckert választják meg a hétvégi uniós csúcson az EU napi irányításával megbízott Európai Bizottság elnökévé.
(Figyelmeztetés az olvasóknak: e cikkben a nyugati világ politikusainak néhány ordenáré kijelentése is szerepel)
Két uniós tagország, a 63 milliós Egyesült Királyság és a majdnem 10 milliós Magyarország miniszterelnökének ellenállása mellett. Hogy az utolsó pillanatba is közbejöhet valami, az a politikában nem egyedülálló.
A napokban kirobbant botrány nyomában megrendült lengyel kormány külügyminiszteréről, Radoslaw Sikorskiról most hoztak nyilvánosságra eddig deklarált Amerika-imádatáról nem egészen tanúskodó, lehallgatott magánbeszélgetést, amelyben azt mondta, hiába „szopja le" kormánya Amerikát, attól még Lengyelország „totál lúzer". Márpedig Sikorski minden vágya az volt, hogy az EU kül- és biztonságpolitikai főbiztosának, a brit Lady Ashtonnak a helyébe lépjen, őszinte érzései napvilágra kerülésével reményei erősen gyengültek. Az Atlanti-óceán két partján tenyésző politikusok egymásról magánbeszélgetéseikben egyébként is a jelek szerint hasonló véleményen vannak: Victoria Nuland amerikai külügyi államtitkár egy kiszivárogtatott kijevi beszélgetésében „fuck the EU!"-t sziszegett, aminél az angol nyelvben nehezen lehet durvábban elküldeni melegebb tájakra brüsszeli kollégáit.
A nyugati „demokráciák" mind súlyosabb rákfenéje a hivatalos szereplők szájából a nyilvánosságnak szánt magasztos szavak és az ezeket cáfoló rögvalóság között növekvő szakadék. Azok a médiumok és politikusok, amelyek és akik kizárólag Angela Merkel ajkán csüggtek, hogy meghallják a döntő szót Juncker ügyében, egy füst alatt továbbra is demokratikusnak nevezik az Európai Unióban folyó döntési folyamatokat. Beleértve azt, hogy fontos ügyekben az unió legnagyobb hatalmú tagországának akarata érvényesüljön Brüsszelben. És beleértve annak végső eldöntését, hogy az EU-t várhatóan még inkább föderalista irányba hajtó Juncker vagy inkább a nemzetek Európáját előnyben részesítő politikus legyen-e az Európai Bizottság elnöke. Vagyis a hivatalosságok és az őket követő sajtó úgy tesznek, mintha az egykori keletnémet KISZ-titkárból lett kancellárasszony egyszemélyes döntése maga a demokrácia lenne, nem pedig mezítelen erőpolitika.
Juncker, az euróövezet korábbi nacsalnyikja, aki a brit lapok tanúsága szerint imád zárt ajtók mögött döntéseket hozni úgy, hogy -mint írják - „már reggel bekonyakozik, és szivarszagtól bűzlik", nagyon szeretne Jósé Manuel Barroso nyomába lépni, olykor úgy kampányolva magáért, hogy elejti: apja harcolt Hitler ellen. A „még láttam Lenint" kezdetű szovjet érabeli szöveg modernizált változataként. Juncker esetében sokkal többről van szó, mint a trükkös kis adóparadicsom szülöttének pozicionálásáról. Az Európai Unió sorsa a tét. Ugyanis a brit miniszterelnök nagyon bekeményített. Leszögezte: nem hátrál, és ha Junckert választják meg, az uniós tagságról kiírandó brit referendumban a kilépést fogja szorgalmazni. Egészen biztos, hogy mindennek a következményeit Juncker támogatói nem gondolták át. Például azt, hogy megválasztása nyomán az utóbbi években megerősödött Berlin-London-tengely jobban meggörbülhet egy uniós uborkánál, és a szigetországra belső ellenségként tekintenek majd Brüsszelben.
És ami még ennél is fenyegetőbb azoknak, akiknek szíve ügye az unió jelenlegi formájában való megőrzése: a brit kilépés mintát teremthet. Ami egyenlő lehet a nagy európai projekt gyors bomlásával. 5 év távlatából elemzők netán éppen Juncker megválasztását nevezik majd az EU szétesése kezdőpontjának.
A nyugati „demokráciák" mind súlyosabb rákfenéje a hivatalos szereplők szájából a nyilvánosságnak szánt magasztos szavak és az ezeket cáfoló rögvalóság között növekvő szakadék. Azok a médiumok és politikusok, amelyek és akik kizárólag Angela Merkel ajkán csüggtek, hogy meghallják a döntő szót Juncker ügyében, egy füst alatt továbbra is demokratikusnak nevezik az Európai Unióban folyó döntési folyamatokat. Beleértve azt, hogy fontos ügyekben az unió legnagyobb hatalmú tagországának akarata érvényesüljön Brüsszelben. És beleértve annak végső eldöntését, hogy az EU-t várhatóan még inkább föderalista irányba hajtó Juncker vagy inkább a nemzetek Európáját előnyben részesítő politikus legyen-e az Európai Bizottság elnöke. Vagyis a hivatalosságok és az őket követő sajtó úgy tesznek, mintha az egykori keletnémet KISZ-titkárból lett kancellárasszony egyszemélyes döntése maga a demokrácia lenne, nem pedig mezítelen erőpolitika.
Juncker, az euróövezet korábbi nacsalnyikja, aki a brit lapok tanúsága szerint imád zárt ajtók mögött döntéseket hozni úgy, hogy -mint írják - „már reggel bekonyakozik, és szivarszagtól bűzlik", nagyon szeretne Jósé Manuel Barroso nyomába lépni, olykor úgy kampányolva magáért, hogy elejti: apja harcolt Hitler ellen. A „még láttam Lenint" kezdetű szovjet érabeli szöveg modernizált változataként. Juncker esetében sokkal többről van szó, mint a trükkös kis adóparadicsom szülöttének pozicionálásáról. Az Európai Unió sorsa a tét. Ugyanis a brit miniszterelnök nagyon bekeményített. Leszögezte: nem hátrál, és ha Junckert választják meg, az uniós tagságról kiírandó brit referendumban a kilépést fogja szorgalmazni. Egészen biztos, hogy mindennek a következményeit Juncker támogatói nem gondolták át. Például azt, hogy megválasztása nyomán az utóbbi években megerősödött Berlin-London-tengely jobban meggörbülhet egy uniós uborkánál, és a szigetországra belső ellenségként tekintenek majd Brüsszelben.
És ami még ennél is fenyegetőbb azoknak, akiknek szíve ügye az unió jelenlegi formájában való megőrzése: a brit kilépés mintát teremthet. Ami egyenlő lehet a nagy európai projekt gyors bomlásával. 5 év távlatából elemzők netán éppen Juncker megválasztását nevezik majd az EU szétesése kezdőpontjának.
Lovas István
(Magyar Nemzet, 2014. VI. 25.)
(Magyar Nemzet, 2014. VI. 25.)
forrás: Lovas István Facebook
Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: https://www.facebook.com/flagmagazin
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!
Köszönettel és barátsággal!
