{...} a majdnem 3 millió szavazat 52.52%-ának megszerzésével, ellenfele, Cellou Dalein Diallo, ]]>aki az első fordulóban nyerni tudott]]>, most csak 47.48%-ot kapott, ezzel veszített.

Ez a hivatalos álláspont, az más kérdés, hogy ezt mennyiben fogják elfogadni a vesztesek, Diallo és stábja már az eredmény bejelentése előtt – amikor még csak szivárogtak információk – közölte, hogy nem fogják tiszteletben tartani és elismerni az eredményt, mert szerinte az hatalmas csalás után született meg.

Az elmúlt napokban a fővárosban, Conakry-ban már etnikai alapú összecsapások is voltak (mint ismert Diallo a fulani/peul, ellenfele pedig a mandinka/malinke etnikum tagja), sőt fulani tüntetők még a rendőrségnek is nekirontottak választási csalásról kiabálva. Az is tény, hogy amennyiben nem katonai diktatúra van az országban és a katonai vezetés nem teszi le voksát a demokratikus átmenet előtt, ]]>akkor már korábban elszabadul a pokol]]>, és most is mindenki a Sekouba Konate vezette rezsimtől várja a helyzet békés rendezését. Arra pedig bizony nagy szükség lesz, hiszen miután még a hivatalos bejelentés előtt, hétfő délelőtt Condé beszédében kijelentette, hogy ő a nyertes és szinte az egész vidéki Guinea valamint Conakry jelentős része is mellette áll, a fővárosban elszabadult a káosz és Diallo hívei összecsaptak megint a rendőrséggel. Cellou Diallo egyébként szintén beszédet mondott még az eredmények előtt, amelyben választási csalásokról és hívei diszkriminációjáról beszélt és kijelentette: nem ismerik el a végeredményt. Maga a katonai rezsim egyébként a CENI bejelentése után letette voksát Condé mellett és hangsúlyozta, minden eszközt bevet a rend fenntartása érdekében és a demokrácia helyreállításában, a nemzetközi megfigyelők szóvivője pedig viszonylag szabályos, tisztességes választásról beszélt.

]]>]]>

Míg Conakry és néhány nagyváros utcáin órákkal korábban az erőszaké volt a főszerep, addig a hivatalos bejelentés után Condé hívei kezdtek boldog ünneplésbe, hangoztatva, hogy Condé az elmúlt évtizedekben, a diktatúrák alatt betöltött ellenzéki szerepéért (bár csak francia földről volt aktív) is megérdemli a győzelmet, amely az ígéretek szerint új világot hozhat egész Guineának és végre az emberek is érezhetnek valamit a hatalmas ásványvagyonból. A mai nap is afféle vihar előtti csendet hozott az ország számára, a főváros főleg mandinkák lakta kerületeiben még mindig ünnepeltek az emberek, a fulani kerületekben pedig minden csendes és kihalt volt, miközben a biztonsági erők megerősített egységekkel járőrözve a városban igyekeztek fenntartani a rendet (csak egy megjegyzés a margóra: a karhatalmi erők kötelékében túlnyomó részben mandinkák szolgálnak). Eddig sikerült is nekik, ahogy a katonai vezető, Sekouba Konate ígérte, a sisakos, gumibotos rendőrök, katonák nem próbáltak békés úton elérni bármit is, a legkisebb erőszak jelére aggresszívan léptek fel.

Ezt egyébként a vesztes, Diallo is szóvátette a mai nap, szerinte ugyanis a katonaság a választási eredmény ismeretében elkezdte zaklatni és kifosztani a fulani lakosságot, állítása szerint a fulani többségű településeken (ahol ő kapta a voksot jelentős részét) tömeges letartóztatások történtek az eredmény bejelentése óta. Emellett – elismerendő módon – békére és nyugalomra is felszólított, bár ezzel egyidejűleg meg arról beszélt, hogy az ország északi részén tömegével félemlítették meg a fulani szavazókat és ezért a Kouroussa és Siguiri tartományok eredményének figyelmek kívül hagyását követelte – így ő nyerne. Az új elnök, Alpha Condé ígérete szerint ő maga lesz a változás, a stabilitás elnöke, aki vezetése során a biztonsági helyzet javítását, a bányászati szerződések felülvizsgálatát és befektetések országába hozatalát tűzte ki fő célnak, továbbá egy végre egységes Guinea megteremtését ígérte.

]]>]]>

Ami tény, az országban még sosem volt fulani elnök, és egyes mandinka diktátorok brutális repressziót gyakoroltak ezen etnikum ellen, ráadásul a Camara- majd Konate-féle katonai rezsim is zömében mandinkákat tömörít, így bizonyos szinten érthető a fulanik félelme. Ennek ellenére jelen esetben örülhetünk, hogy ilyen erőskezű katonai diktatúra van az országban (azért ritka, hogy két országban is ilyen pozitív hozzáállású militáris rezsim álljon fel Afrikában – lásd még Niger), mert a történelmi ismeretek és tapasztalatok figyelembevételével szinte biztos, hogy már tombolna az erőszak Conakry-ban, ha Konate katonái – esetenként jogtalan módon – nem tartanák fenn a rendet. Az idő pedig csak megoldja a dolgokat.

 

]]>www.mindennapiafrika.info]]> - A Flag Polgári Műhely partnere