- 0
A már napok óta óriási izgalommal várt eredmény végre megszületett, többszöri halasztás után végre hétfő délután a guineai Független Nemzeti Választási Bizottság (CENI) bejelentette, hogy az ország elnökválasztásának második körét az örök ellenzéki vezér, Alpha Condé nyerte{...}
{...} a majdnem 3 millió szavazat 52.52%-ának megszerzésével, ellenfele, Cellou Dalein Diallo, aki az első fordulóban nyerni tudott, most csak 47.48%-ot kapott, ezzel veszített.
Ez a hivatalos álláspont, az más kérdés, hogy ezt mennyiben fogják elfogadni a vesztesek, Diallo és stábja már az eredmény bejelentése előtt – amikor még csak szivárogtak információk – közölte, hogy nem fogják tiszteletben tartani és elismerni az eredményt, mert szerinte az hatalmas csalás után született meg.
Az elmúlt napokban a fővárosban, Conakry-ban már etnikai alapú összecsapások is voltak (mint ismert Diallo a fulani/peul, ellenfele pedig a mandinka/malinke etnikum tagja), sőt fulani tüntetők még a rendőrségnek is nekirontottak választási csalásról kiabálva. Az is tény, hogy amennyiben nem katonai diktatúra van az országban és a katonai vezetés nem teszi le voksát a demokratikus átmenet előtt, akkor már korábban elszabadul a pokol, és most is mindenki a Sekouba Konate vezette rezsimtől várja a helyzet békés rendezését. Arra pedig bizony nagy szükség lesz, hiszen miután még a hivatalos bejelentés előtt, hétfő délelőtt Condé beszédében kijelentette, hogy ő a nyertes és szinte az egész vidéki Guinea valamint Conakry jelentős része is mellette áll, a fővárosban elszabadult a káosz és Diallo hívei összecsaptak megint a rendőrséggel. Cellou Diallo egyébként szintén beszédet mondott még az eredmények előtt, amelyben választási csalásokról és hívei diszkriminációjáról beszélt és kijelentette: nem ismerik el a végeredményt. Maga a katonai rezsim egyébként a CENI bejelentése után letette voksát Condé mellett és hangsúlyozta, minden eszközt bevet a rend fenntartása érdekében és a demokrácia helyreállításában, a nemzetközi megfigyelők szóvivője pedig viszonylag szabályos, tisztességes választásról beszélt.
Míg Conakry és néhány nagyváros utcáin órákkal korábban az erőszaké volt a főszerep, addig a hivatalos bejelentés után Condé hívei kezdtek boldog ünneplésbe, hangoztatva, hogy Condé az elmúlt évtizedekben, a diktatúrák alatt betöltött ellenzéki szerepéért (bár csak francia földről volt aktív) is megérdemli a győzelmet, amely az ígéretek szerint új világot hozhat egész Guineának és végre az emberek is érezhetnek valamit a hatalmas ásványvagyonból. A mai nap is afféle vihar előtti csendet hozott az ország számára, a főváros főleg mandinkák lakta kerületeiben még mindig ünnepeltek az emberek, a fulani kerületekben pedig minden csendes és kihalt volt, miközben a biztonsági erők megerősített egységekkel járőrözve a városban igyekeztek fenntartani a rendet (csak egy megjegyzés a margóra: a karhatalmi erők kötelékében túlnyomó részben mandinkák szolgálnak). Eddig sikerült is nekik, ahogy a katonai vezető, Sekouba Konate ígérte, a sisakos, gumibotos rendőrök, katonák nem próbáltak békés úton elérni bármit is, a legkisebb erőszak jelére aggresszívan léptek fel.
Ezt egyébként a vesztes, Diallo is szóvátette a mai nap, szerinte ugyanis a katonaság a választási eredmény ismeretében elkezdte zaklatni és kifosztani a fulani lakosságot, állítása szerint a fulani többségű településeken (ahol ő kapta a voksot jelentős részét) tömeges letartóztatások történtek az eredmény bejelentése óta. Emellett – elismerendő módon – békére és nyugalomra is felszólított, bár ezzel egyidejűleg meg arról beszélt, hogy az ország északi részén tömegével félemlítették meg a fulani szavazókat és ezért a Kouroussa és Siguiri tartományok eredményének figyelmek kívül hagyását követelte – így ő nyerne. Az új elnök, Alpha Condé ígérete szerint ő maga lesz a változás, a stabilitás elnöke, aki vezetése során a biztonsági helyzet javítását, a bányászati szerződések felülvizsgálatát és befektetések országába hozatalát tűzte ki fő célnak, továbbá egy végre egységes Guinea megteremtését ígérte.
Ami tény, az országban még sosem volt fulani elnök, és egyes mandinka diktátorok brutális repressziót gyakoroltak ezen etnikum ellen, ráadásul a Camara- majd Konate-féle katonai rezsim is zömében mandinkákat tömörít, így bizonyos szinten érthető a fulanik félelme. Ennek ellenére jelen esetben örülhetünk, hogy ilyen erőskezű katonai diktatúra van az országban (azért ritka, hogy két országban is ilyen pozitív hozzáállású militáris rezsim álljon fel Afrikában – lásd még Niger), mert a történelmi ismeretek és tapasztalatok figyelembevételével szinte biztos, hogy már tombolna az erőszak Conakry-ban, ha Konate katonái – esetenként jogtalan módon – nem tartanák fenn a rendet. Az idő pedig csak megoldja a dolgokat.
www.mindennapiafrika.info - A Flag Polgári Műhely partnere
