Nem tudjuk, mit ír ilyen esetekre az etikai kódexük, de ezek szerint a saját állampolgáraik ellen elkövetett bűncselekményről való tudósításoknál fontosabb megvédeni a migránsokról kialakított pozitív képet.

Az eddigi nyomor és háború elől menekülő családok naiv ábrázolásába rendesen belerondított volna, ha mondjuk szilveszterkor élőben kapcsolják Köln főterét. A német újságírók belső lelki píszíjüknek köszönhetően ilyenkor hallgatnak. Pedig talán sosem éltek cenzúrában, a csengőfrászos, fekete autós NDK-ban. Liberális elveikből és az önellentmondó jogvédő maszlagaikból azonban mégis sikerült létrehozniuk egy Média Stasit, amely a véleménydiktatúra felett őrködik. Ennek az eredménye, hogy a német sajtó vaknak tetteti magát, ha a kedvenc bevándorlóik német lányokat erőszakolnak meg.

Pedig ha nem találták volna politikailag inkorrektnek az úgynevezett libidókérdés megtárgyalását, már jó előre jelezhették volna azt a kriminológusok által megjósolt jelenséget, hogy a nagyszámú fiatal, ereje teljében lévő, nemzőképes férfi migránsnak a szexuális önmegtartóztatás csak rövid ideig opció. Az újságírók mégis inkább a toleranciát kérték számon a németeken, és rasszista riogatásnak tartottak minden ellenvéleményt.

Most azonban nemcsak az újságírók lapulnak, hanem a nagy médiatámogatottságot élvező, korábban minden szexista viccen felháborodó feministák, jogvédők is. Lelepleződött a nagy emancipációs harc, és hiába az is, hogy a kancellár nőnemű. Ha a migráns erőszakol, akkor biztosan a nők voltak a hibásak kihívó viselkedésükkel és öltözködésükkel! Ebbe az őrületbe illik bele a kölni polgármester asszony iránymutatása is, amely szerint a farsangi karneválon a nőknek „kartávolságot” kell tartaniuk a férfiaktól. És az eszement ötletre a német sajtó persze nem meri leírni, hogy akkor jelmezbálozzon a polgármester asszony a több száz fős kanos galerival.

Ez is mutatja, hogy a migránsokkal cinkos állam nem szándékozik megvédeni állampolgárait a rájuk támadó bandáktól, hanem az ő normáikhoz igazodik. A média pedig nem hívja fel a figyelmet a tarthatatlan helyzetre. A ZDF köztévé vezetője utóbb bocsánatot kért ugyan a mulasztásért a Facebookon. Szánalmas közleményében „hibáról” ír, és azzal magyarázza a megkésett tudósítást, hogy óvatosan akartak eljárni, és „kiegészítő interjúkat” akartak készíteni a témában. Ez a fajta „alaposság” és „körültekintés” persze korábban nem jellemezte a német sajtót.

A migránsáradatot sikerült úgy jellemezniük, mint barátságos, piknikező közel-keleti családokat, akikre Németországnak nagy szüksége van. Azokat az országokat pedig, amelyek a betelepítési kvóta ellen voltak, egyszerűen rasszistának minősítették. A ZDF tudósítója szeptemberben például arról számolt be Budapestről, hogy Magyarország megsérti az uniós jogot, mert nem engedi fel szegény migránsokat a Bécsbe tartó vonatokra. A német sajtó egy része szerint pedig Magyarország állatként bánt a menekültekkel.

Persze jól emlékszünk arra is, hogy a migránsok erőszakoskodásairól most hallgató sajtómunkások korábban újságírói kötelességüknek tekintették, hogy még a közszolgálati gyerekcsatornán is a hitleri gonoszságú Orbán Viktor diktatúrájáról vetítsenek rajzfilmet, és azt sulykolják, hogy Magyarország „lebontja a jogállamot”, „felszámolja a sajtószabadságot”, „megfélemlíti a cigányokat és a zsidókat”, meg kell óvni tőle Európát. Most, amikor nem a kontinenst, csupán saját lakosaikat kellett volna megvédeniük a csőcseléktől, csődöt mondtak. Nem ezért az egy esetért, hanem az egész német sajtó működéséért kellene bocsánatot kérniük.

]]>www.magyaridok.hu]]> - Szikszai Péter