Ezzel a címmel írt cikket a baloldali brit lapban Fischer Tibor, Nagy-Britanniában élő sikeres magyar író. Esszéje ezt az alcímet kapta: „A nyugati médiának a magyar vezetőről, mint a demokrácia ellenségéről és antiszemitáról alkotott arcképe nem csak rejtélyes, de undorító”.

Az írás azzal kezdődik, hogy a budapesti CEU esetleges bezárása a nyugati médiában a támadások özönét indította el Orbán Viktor magyar miniszterelnök ellen. Orbánt azzal vádolták a New York Timesban, hogy a szabadságra támadt, míg a Guardianben – azaz a Fischer cikkét közlő lapban – egy szerzőnek az 1938-ik év Münchene jutott eszébe.

Fischer felsorol néhány tényt, amit „Bécstől nyugatra” nehezen értenek meg.

„Magyarország demokrácia”, írja. Számos politikai pártja van. Sokkal több, mint az Egyesült Államoknak, „amely csak egyetlen pártnyi távolságra áll attól, hogy egypárt rendszerű állam legyen”.

Szabad és tisztességes választásokat tartanak. Parlamentje fogadja el a törvényeket. A törvények minősége jelentősen változhat, mint minden demokráciában, de azt heves vita kíséri. Ha a polgárok nem szeretnek valamilyen törvényt, tüntetnek, mint ahogyan azt teszik is.

Orbán sok haragot gerjesztett, amiért „illiberális demokráciáról” beszélt.

A habzó kritikában elvész a lényeg, azaz a „demokrácia” szó.

Megjegyzendő, hogy a mai magyar politikai nyelvben a „liberális” kifejezést nem társítják a „civilizált”, a „felvilágosult” vagy a „nagylelkű” fogalmakkal, hanem az egy általános terminológia baloldali konszenzusokra vonatkozóan. „Elfogadom, hogy egy baloldal elleni álláspont nem fog Orbán-drukkereket kihozni a Guardian olvasóiból, de remélem, hogy hajlandóak lesznek belátni:

csak azért mert valakinek más a véleménye, még nem jelenti automatikusan azt, hogy katonai bakancsot visel”.

Azt a bírálatot a szerző különösen furcsának tartja, hogy Magyarországnak nincs plurális médiája. Hozzáteszi: mindig szórakoztatónak találja, amikor magyarul nem értők azzal vádolják Orbánt, hogy „szájkosarat tesz a sajtóra”.

Majd azt írja,

a magyarul nem tudóknak szívesen átad egy hosszú listát azon tévékről, rádiókról, nyomtatott sajtótermékekről és internetes médiumokról, amelyek nem csak kritikusak Orbánnal, de kizárólag szapulásával foglalkoznak.

Olyannyira, hogy ami azokban megjelenik, a szelídebb brit sajtóban nem igen olvasható ahhoz fogható.

„Orbánnal szemben a legundorítóbb vád az antiszemitizmus”,

amit a CEU mögötti milliárdos, Soros kapcsán is felhoznak. Orbán volt, aki bevezette az iskolákba a holokauszt oktatását, a holokauszt tagadását büntető törvényt hozott, és az Oscar-díjas Saul fiát finanszírozta.

A migránsok ügyében a miniszterelnökkel szembeni támadásokról írva megjegyzi, ha Magyarország 1956-ban Nagy-Britanniába menekült szüleit őrizetbe helyezték volna,

ahol biztonságban vannak, rendszeresen kapnak enni, míg elintézik papírjaikat, nemhogy panaszkodtak, de köszönetet mondtak volna.

Ami pedig az egyetemet illeti, ha az valóban olyan kiváló intézmény, akkor másokhoz képest privilegizált helyzetét veszítve is tud diákokat vonzani. Az, hogy amerikai campus nélkül Amerikában is akkreditált diplomát bocsáthat ki, jogellenes.

„Talán a CEU-nak jobb lenne saját elveihez ragaszkodnia és betartania a törvényeket. Utána jövőre bárki szavazhat Orbán ellen”,

zárul a cikk.

Lovas István - ]]>www.magyaridok.hu]]>