Itt találnak menedéket azok a szerzők, akiknek a könyveit elutasítják a hagyományos német kiadók. Mint a nemrégiben elhunyt kiváló újságíró, Udo Ulfkotte, akinek nálunk két kötete jelent meg. Ugyanez a kiadó jelentette meg egy évvel ezelőtt – pontosan 2016. január 17-én George Soros: A multimilliárdos, globális hálózata, és a világ vége, ahogyan azt ismerjük című kötetét.

A hazai média álhírek közlésére szakosodott része szerint Soros neve „György”, amit minden igazol – a tényeket, azaz Soros saját személyi dokumentumait, így útlevelét kivéve. Ugyanez a média még hozzáteszi azoknak, akikről azt hiszi, Sorosra nézve még az általa már amúgy is hatmilliószor említett „György” név sem elegendő születési helyének hangsúlyozására: „a magyar származású”. Amit a külföldi média így fejez ki olykor Sorosról írva: „A Magyarországon született…”

A Soros-kötet szerzője az 1963-ban Münchenben született Andreas von Rétyi. Von Rétyi kötetét sorozatban ismertetni gyötrelmes feladat, mert nehéz eldönteni, mi maradjon ki belőle. De talán érdemes azzal kezdeni, amit a szerző idéz egy amerikai újságírótól, aki 2010-ben ezt írta: „Valaki azt kérdezte tőlem, tudok-e valami szépet mondani George Sorosról. Azt mondtam, persze. 81 éves.” Az idézet Joseph F. Farahtól származik, aki szerint Soros „a világ legveszélyesebb embere”. Most, a sorozat elindítása előtt tekintsünk általánosságban a könyvre.

A 271-es oldalas, tömérdek lábjegyzettel alátámasztott könyv 73. oldalán ezt az alcímet találjuk: „Államtalan államférfi: »Robin Hood« vagy »Robbing Hood«”. Ami zseniális szójáték. Ugyanis a „robbing” szó rablót jelent, és a „hood” gengsztercsuklyát. Azt a csuklyát, amely letakarja az ezerarcú dollármilliárdos igazi arcát. Azon emberről van szó, aki minden skrupulus nélkül képviseli ugyanannak a dolognak az ellenkezőjét és mindazt, ami közötte van. „A”-t mond és „B”-t tesz. Vagy megfordítva.

Annak illusztrálására, hogy Sorosnak milyen roppant arzenál áll a rendelkezésére a világ menetének befolyásolására, von Rétyi ismertet egy munkát, amely nem tesz mást, mint felsorolja Soros érdekeltségeit. Nem kevesebb mint 47 oldalon, azzal a szerzői megjegyzéssel, hogy a felsorolás nem teljes. A szerző ezután egy brit újságírót, Neil Clarkot idéz, aki így érzékelteti a spekuláns hatalmát: „…dollármilliárdokkal felfegyverkezve, tele civil szervezetekkel és az amerikai külügyminisztérium jóakaratú beleegyezésével tökéletesen alkalmassá válik arra, hogy megbuktasson olyan kormányokat, amelyek üzleti érdekeivel ellentétesek…”

E kormányok a grúziaitól az ukránig terjednek, amelyek megbuktatásában Soros intenzív tevőlegességgel vett részt. Pénzeivel, amelyek jó részben az adóparadicsomokban bejegyzett árfolyamfedezeti alapjaiból („hedge funds”) származnak. Soros jelenleg, írja a szerző, a Nyílt Társadalom Alapítványán át az unió melletti, migrációbarát csoportokat támogatja, és pénzeli a brit UKIP és más euroszkeptikus pártok, illetve mozgalmak elleni kampányokat.

A kötet számos olyan mozgalmat, szervezetet, alapítványt és médiumot sorol fel, amelynek Soros pénzt ad. Közülük nem egy meglepő. Mint például a legnagyobb példányszámú lengyel napilap, a Gazeta Wyborcza, amelynek főszerkesztőjét, Adam Michniket az egykori SZDSZ tagjai legjobb lengyelországi barátjukként méltatták, Kőszeg Ferenccel, a Soros-támogatású magyarországi Helsinki Bizottság alapítójával és első elnökével az élen.

Az „ezerarcú” Soros egyik jellemző ellentmondása az, hogy míg lépten-nyomon hangoztatja, nem szereti az egyenlőtlenségeket, gyakorlati tevékenységével folyamatos egyensúlytalanságot és káoszt teremt, zendülést, felkelést, forradalmat szít. Nem egyszer az amerikai titkosszolgálatok és az amerikai külügyminisztérium hallgatólagos támogatásával, miközben több milliárd dollárral támogatja a hagyományos nyugati értékek aláásását. Az abortuszt, a kábítószerek legalizálását, az ízlése szerinti szexuális felvilágosítást, az eutanáziát, a feminizmust, a globalizálódást, a tömeges bevándorlást, az egyneműek házasságát, „a szociális manipuláció számos más radikális kísérletei mellett”.

Soros ezerarcúságának másik vetülete, hogy egyes esetekben jó ügyek mellett teszi le a garast, mint nem egy könyvében, amely gyakorlati létével és tevékenységével 180 fokosan ellentétes. Vagy mint amikor George W. Bush és neokonzervatívjai ellen áll ki, Busht Hitlerhez hasonlítva, ami amerikai ellenfeleit olyannyira kihozta sodrából, hogy republikánus oldalról hatalmas nézettségű tévéműsorokban és más médiumokban támadták.

Kettőssége Németország tekintetében is lépten-nyomon megmutatkozik. Gyakran hangoztatott rokonszenve ellenére a német újraegyesítés előtt azzal támadta Németországot, hogy annak révén Kelet-Európában „lebensraumot” (így használja lazán angolul írt könyvében az eredeti német nemzetiszocialista kifejezést) akar magának teremteni. Talán érdemes emlékeztetni az olvasókat arra, hogy a Washington Post 2002 márciusi cikkében azt javasolta, zárják ki Magyarországot a NATO-ból, amiért Orbán Viktor az élettér kifejezést (magyarul) használta. Azután persze, hogy a hazai balliberálisok ribilliót rendeztek a Magyar Rádió Vasárnapi Újság című műsorában elhangzott miniszterelnöki interjú ezen szava ellen. (Hogy Medgyessy Péter miniszterelnöknek 2004-es kampánybrosúrájában ugyanezen kifejezés használata egyetlen bírálatot nem kapott Tiszán innen és így óceánon túl, az nem e könyvismertetés témája.)

Von Rétyi azt is bemutatja, hogy a spekuláns a politikai hatalomszerzéséből miként szerez óriási anyagi hasznot. Az általa segített puccsal megdöntött ukrán vezetés helyébe lépő kormány első embereivel rendszeres és igen bizalmas kapcsolatban áll, és hatalmas összegeket invesztál Ukrajnába, ugyanerre biztatva az Európai Uniót.

Donald J. Trump amerikai elnök esetében viszont most először politikai ösztöneit követve vesztett mintegy egymilliárd dollárt vagyonából a jobb helyeken és tisztességes körökben rossz hírű, nem egy országban elítélt spekuláns. Az előbbi mondatban szereplő „rossz hírű” szó valójában nem helyes, mert az statikus állapotra utal. Márpedig Soros híre egyre rosszabb. Olyannyira zuhanórepülésben van, hogy szinte nincs nap, amikor gaztetteiről ne tudósítanának a nem fősodratú médiumok, amelyekre e gonosztevőnek nincs befolyása.

Most már ott tartunk, hogy Macedóniában a napokban világmozgalmat indítottak ellene. A SOS (Stop Operation Soros – „Állítsátok Le a Soros-hadműveletet!”) néven indult mozgalom – mint az bejelentette – azért indult, hogy „az egykor a nácikkal együttműködő George Soros milliárdos gonosz machinációjának véget vessenek”. A SOS alapítói felhívták a világ polgárait, hogy „harcoljanak a civil szektor egycélúsága ellen, aminek a kitalálója és vezetője George Soros”. Hozzátéve: „A mozgalmat azért hozták létre, hogy leleplezzék George Soros szervezeteinek felforgató tevékenységeit”.

A szervezők azzal is megvádolták az ott működő Soros-alapítványt, hogy az a macedón szuverenitás aláásása érdekében együttműködik külföldi érdekcsoportokkal, külföldi nagykövetségekkel és olyan szervezetekkel, mint az USAID. A magát olykor röviden Stop Sorosnak nevező mozgalom megalakulásának másnapján az immár az új amerikai elnök, Donald Trump irányítása alatt működő amerikai külügyminisztériumhoz, a kongresszushoz és a szenátushoz fordult, hogy auditálják az USAID macedóniai tevékenységét az elmúlt négy évben, mivel súlyos visszaélések történtek az USAID által a Macedón Köztársaságnak folyósított pénzügyi támogatással…

Andreas von Rétyi könyvének részletes bemutatása tehát a jövő héttel kezdődik.

Lovas István - ]]>www.demokrata.hu]]>