Ma 2020 február 29. Anonymus napja van. Holnap Albin napja lesz.
9413ab7c93eb0a8656e17102d288a658.jpg

Kalandozás a Don kies partján (2.)

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Riport. Rendezett parkocska, világháborús ágyú és szemmel láthatóan nagy becsben tartott temető okozott meglepetést Otticsihánál.

Tegnapi számunkban éppen Uriv határában jártunk, célszerű tehát onnan folytatni a sétát. A forrástól gyalogosan tartunk a hajdani frontvonal felé. A levegőt szamócaillat tölti be – a magyarok szorgosan hajolgatnak, szedegetik a gyümölcsöt, és nem mellékesen gyűjtögetik a háború relikviáit. Itt egy éles szélű repesz, amott egy hazai világítógránát elhasznált feje, katonai nadrággomb, gázálarcalkatrész, arrébb sárga rézhüvelyek hevernek szerteszét. Utóbbiak egyenesen az út felszínén kelletik magukat.

De találni a földsáv mellett az Állami Hadianyaggyárban készített éleslőszert is. Ezt az ember legfeljebb megnézi, de nem teszi el. Hiába a kísértés, ez ügyben Oroszországban sem viccelnek.

A Don folyó az urivi templomdombról nézve – a halmot hajdan két templom koronázta, amelyek mára eltűntek

A Don folyó az urivi templomdombról nézve – a halmot hajdan két templom koronázta, amelyek mára eltűntek (Fotó: Vörös Szabolcs)

Üres a domb

Közbevetőleg érdemes megjegyezni, hazaindulásunk előtt – megmagyarázhatatlan belső indíttatásból – az összes hüvelyt eldobtuk, és mint kiderült, jól tettük, mert az ukrán határőrizeti szervek képviselői alaposan szétpakolták a csomagjainkat. Jobb, hogy nem kellett magyarázkodnunk. Balra erdő, előttünk lefelé hajló, fűtengerrel borított domb, messze ott fénylik a Don. A szabad kilátást egy felújítás alatt álló templom akasztja, a falak körül közép-ázsiai munkások serénykednek. A helyi viszonyokban jártas túratársunk elárulja, Oroszhonban az építkezéseken döntő részt a nemrég függetlenedett déli államokból érkezetteket alkalmaznak.

Be akarunk menni, ám egy férfi határozottan elénk áll. Tilos – ismétli többször is. Csak akkor léphetünk be, ha a pópa rábólint. A pópáért és az engedélyért Urivba kellene leugrani, amelynek házai puskalövésnyi távolságból integetnek felénk. Kis tanakodás után lemondunk a lehetőségről. A közép-ázsiaiak csodálkozva néznek ránk, egyikük rákérdez: „Kak tvojá nacijá?” Venger – megy a felelet. Bólogatnak, szép napot, minden jót kívánnak szívből, elvégre rokonok vagyunk – mondják. Gyalog sétálunk vissza a kisbuszig. Kolja, a sofőr újabb fél kilogramm repeszt gyűjtött, ha így megy tovább, leszakad a táskám, mire visszaérek Budapestre. Beszállunk, a jármű fölzötykölődik velünk Uriv legendás dombjának a tetejére, oda, ahol a magyar bakák csak ideig-óráig tudtak megkapaszkodni hetven évvel ezelőtt. A műholdfelvételeken tökéletesen kitűnik, hogy itt és ott állt a két épület, lefelé pedig kertes házak – mutat a település felé Almási Sándor, a túra egyik résztvevője. A halmot vörös csillagos hősi emlékmű koronázza. A helységet odalent patakvölgy vágja ketté, a tőlünk négyszáz méterre álló iskolában állítólag szép kollekció látható hazai vonatkozású katonai emlékekből. Megnézni sajnos most nem lehet, mert a vakáció okán lakat őrködik az ajtón.

Hátborzongás

A visszaemlékezések szerint az úgynevezett otticsihai erdőt annyira szétlőtte a támadók tüzérsége, hogy a szemlélő tábornokok fizikai képtelenségnek ítélték, hogy abban bárki életben maradjon. Ennek ellenére soha nem tudták elfoglalni a szovjettől. A voronyezsi roncskutatók egyike, Viktor fejével int, mutatja, merről jöttek a magyar harckocsik. Hét évtizede napraforgó, most kukorica terem a parcellán. Kiderül, a hantok között seregnyi ponton lehet találni páncélosalkatrészt. Hátborzongató érzés és lehetőség: ha az ember utánakutat elméjében mindannak, amit ezen ütközetekről olvasott, kis szerencsével akár a szóló tankok személyzetét is beazonosíthatná. Kár tagadni, itt valóban megérinti a történelem.

Egy másik erdőben szintén lehetőség adódik a múlt átélésére. A nyírfák között lövészárkok szaladnak, némelyik még mellig ér, ha az ember leáll a fenekére. Tárgyak hevernek szerteszét, csak az avart és a fák halott, elhullajtott ágait kell leseperni róluk. Itt állt a lövész, amarra aknavető okádhatta gyilkos terhét az ellenre – magyarázza Lippai Péter ezredes, a Bocskai Lövészdandár parancsnokhelyettese.

Most madárdal szól, nincs sivítás.

Szláva a helyi viszonyokat jellemezve fölvilágosít, a tavasszal egy magyar géppuskás gödrébe botlottak Uriv mellett. Mindent úgy találtak, ahogy gazdája hagyta. A sorozatlövő fegyver, a bele való lőszer, a honvéd személyes tárgyai ott hevertek a fedezékül fölhalmozott dombocska peremén. Ha nem lenne róla fotó, hajlamos lennék a mesék világába utalni az egészet. Hiszen nagyon rég vége a háborúnak.

Ima a hősökért

Irgalmatlan meleg van, az ember kis híján elpanaszkodja magát, ám végül mindig csöndben marad. Talán a többiek is ugyanazt érzik, mint jómagam, talajtalan lenne nyekeregni. Ha a katonák kibírták a vászonruhákban, cipelve a nehéz fölszerelést és az egyéb személyes holmijukat, magunk miért nyavalyognánk?

Miközben ezen morfondírozunk, bekanyarodunk az otticsihai erdőbe. Kis tisztás rekeszti utunkat, közepén újabb emlékmű, 1944-ben gyártott páncéltörő ágyúval, földből előrángatott rozsdás, golyó- és repeszütötte rohamsisakokkal, az acélharangokba halmozott, elnémult tárgyakkal. Nálunk tíz perc alatt lába kelne a fémnek, itt senkinek nem jut eszébe bűnös szándékkal hozzányúlni. Az orosz hősöknek nyughelyet adó sírkert rendezett, széle gondosan lekaszált, pedig a települések messze esnek tőle, s csak rossz földút vezet hozzá.

Szláva elmondja, ha valahol csontokat szánt ki az eke, és azokat jelek – személyi azonosítók, ruhafoszlányok, gombok – híján nem képesek nemzethez kötni, akkor ide hozzák a maradványokat. Arrébb lépek, keresztet vetek, görög katolikusként fordítva. Kolja sofőrünk elkapja a mozdulatot, kérdően néz rám. Nem szólok semmit. Valami csípi a szemem…

(folytatjuk)

Lázin Miklós András - magyarhirlap.hu

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Sport (729) Heti lámpás (232) Gazdaság (640) Mozaik (42) Autómánia (61) Tereb (139) Nagyvilág (1446) Kultúra (4) Politika (1571) Szépségápolás (15) Belföld (5) Mondom a magamét (4343) Tv fotel (65) Jobbegyenes (1696) Életmód (1) Mozi világ (440) Rejtőzködő magyarország (171) Történelem (13) Egészség (50) Alámerült atlantiszom (142) Vetítő (37) Flag gondolja (33) Irodalmi kávéház (482) Emberi kapcsolatok (36) Gasztronómia (539)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>