Indiai titkaim – 34 – Hannibál halála és a török szőnyeg

Bár még hosszú út állt előttünk Indiáig és a buszunk sem száguldott olyannyira, mégiscsak Ázsiában voltunk. Olyan, mintha az út felét megtettük volna, pedig csak harmadik napja utaztunk és még alig több, mint ezer km-t tettünk meg...

Elhagyva Isztambul nyüzsgő metropoliszát, elértünk Gebze városát. Majd 300 ezren lakják. Az ókorban Libüsszának hívták. Libüssza egy delphoi jósnő volt, aki a legenda szerint Zeusznak és Poszeidon lányának volt a gyermeke.

Azért elég furcsa ez a görög panteon:

Zeusz testvére volt (?) Poszeidon. Tehát az istenek istene a saját unokahúgával nemzette Libüsszát. Na tessék...

De Libüsszának hívták azt az ókori, Karthagói hadvezért, aki a II. pun háború idején Róma ellen vezetett hadjáratot. S ha már punok... Krisztus után 183-ban e városnál, a tenger partján lett öngyilkos Hannibál, mert nem akart római fogságba esni.

Hannibál a vesztes II. pun háború után nem sokáig maradhatott otthon. Kisázsiába utazott, hogy felajánlja segítségét, szakértelmét a szeleukidáknak. Akik a görög területek megszerzéséért küzdöttek Rómával. Ám egy tengeri ütközetben Róma győzött, így Hanniál Prusziasz királyhoz menekült, akinek „csak úgy mellékeen” megnyert pár ütközetet. A rómaiak azonban a királytól azt követelték, adja ki a pun hadvezért, aki inkább megmérgezte magát...

No, elsősorban erről híres ez a török iparváros. Dallamos nevű városok következtek: Dilovasi, Tavsancil, Hereke...

A Márvány-tenger csücskében, az Izmit-öböl partja közelében jártunk. Hereke városában Abdulmecis szultán 1843-ban alapított egy szőnyegszövő üzemet. Török barátaink szerint itt készülnek a világ legszebb szőnyegei. Nos, nem láttam herekei (?) szőnyegeket, de majd elmesélem, hogy egy delhii szőnyegkereskedőnek teljesen más volt a véleménye...