Ma 2019 május 26. Fülöp, Evelin napja van. Holnap Hella napja lesz.
bed37b868fef06df3faedae028d89c30.jpg

Indiai titkaim – 13. – A 172 éves ember

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Utazásunk során sokszor fel sem tűnt, milyen szép nevű településeken utazunk keresztül. Értelemszerűen, főleg, ha éjszaka haladtunk át egy-egy városon, vagy falun.

Ráadásul ha csak a jelenleg törvényes államnyelven írják ki a településnevet....

Ilyen szép nevű település Karánsebes is. A Temes folyó partján, Temesvártól kb. 100 km-re lévő település.
 
Neve (milyen meglepő) a Karán és Sebes nevének összetétele. A Karán helynév talán a 'fekete' jelentésű török kara szóból származik, Sebes pedig az azonos nevű patakról kapta a nevét, amely itt ömlik a Temesbe (< sebes 'gyors').
 
 
A Temes két partján lévő településekről már a XIV. században említést tesznek, de Karán és Sebes a XV. században már egyesült. Itt már korán, a XIV. századtól jelen voltak a román lakosok. A helyi román nemesség a ferencesek térítő tevékenységét követően tömegesen tért át a római katolikus vallásra az ortodox hitről.
A XV. Század közepén néhány évig a Német Lovagrend uralta a várát, melyet ebben az időben a törökök is feldúltak és a manapság Romániában oly népszerű Vlad Dracul. Ez a Dracul (sárkány) nem „az a„ Dracul. A fia volt Vlad Tepes, akiről kialakult Drakula, a vámpír legendája. Hogy vajon Vlad Tepes valóban vámpír volt-e? nem tudjuk. Kegyetlennek kegyetlen volt, az biztos.
A török időkben általában az Erdélyi Fejedelemséghez tartozott, de lakossága sok szempontból megosztott volt. Javarészt románok lakták, akik szemben álltak a kisebb létszámú magyar és szerb lakossággal. De a polgárok és a nemesek, a fejedelem és a császár pártiak, vagy a reformátusok és a katolikusok ellentéte is megnehezítette az életet.
A vallási ellentétek olyannyira elhatalmasodtak, hogy az 1564-es tordai országgyűlésnek is foglalkoznia kellett vele. Ekkor rendelték el, hogy a meglévő templomot felváltva használhatják a reformátusok és a katolikusok. De a XVI. század második fele az az időszak volt, amikor az egykori Magyar Királyság területén alig néhány ezer római katolikus vallású ember maradt. A XVII. században kezdődött el az ún. ellenreformáció, vagy rekatolizáció. Karánsebesen néhány évtizedig még katolikus pap sem volt.
A románok javarészt a Rómától 1054-ben függetlenedő ortodoxia követői, de azért őket is megérintette a reformáció szele. Karánsebes arról is nevezetes, hogy itt nagyobb román nyelvű református közösség élt. A XVIII. Században határvidék lett, a habsburg-török határ, némi határvillongással.
A Szabadságharc idején elfoglalta Bem apó, s itt tette le néhány hónappal később két aradi vértanú, Lázár Vilmos és Desewffy Arisztid serege.
1882 és 1885 között vízi erőművet építettek a Temes folyón és az elsők között vezették be Magyarországon az utcai világítást. (Mint korábban meséltünk róla, Temesvár volt az első). A dualista Magyarországra jellemző volt, hogy egy faluban, sok várost (még Budapestet is) megelőzve bevezették a közvilágítást. Karánsebes egykor elveszített városi rangját 1887-ben kapta vissza.
1900-ban hat és félezer lakosának a fele volt román, 30%-a német és 900 főnél kevesebb magyar élt itt, de a nem magyar anyanyelvűek 25%-a is beszélt magyarul.
 
2002-ben már közel 28 ezer lakosa volt a városnak, 92%-os románsággal, 2% ukránnal (!), ugyanennyi cigány és német nemzetiségű lakossal. A magyarok száma 318 fő volt. Az ortodox és katolikus vallásúak mellett több mint ezer baptista és hatszáz pünkösdista is élt a városban.
 
Itt írta Petőfi Sándor 1849. április 17-én A székelyek c. versét.
Adózzunk a költőnek és Karánsebes viharos évszázadot megélt magyarságának e verssel:
 
Nem mondom én: előre székelyek!
Előre mentek úgyis, hős fiúk;
Ottan kiván harcolni mindegyik,
Hol a csata legrémesebben zúg.
Csak nem fajult el még a székely vér!
Minden kis cseppje drágagyöngyöt ér.

Ugy mennek a halál elébe ők,
Amint más ember menyegzőre mén;
Virágokat tűznek kalapjaik
Mellé, s dalolnak a harc mezején.
Csak nem fajult el még a székely vér!
Minden kis cseppje drágagyöngyöt ér.

Ki merne nékik ellenállani?
Ily bátorságot szívében ki hord?
Mennek, röpülnek, mint a szél, s üzik
Az ellenséget, mint a szél a port!
Csak nem fajult el még a székely vér,
Minden kis cseppje drágagyöngyöt ér!
 
A következő település Buchin volt. Egy kis falu az út mentén. Buchin, magyarul Bökény. Magyarcsanád egy részét és Szentes határrészét is így hívják. A Bökény régi magyar férfinév is, a bük szóból származik és erdőcske a jelentése.
A községről igazán nem találtam adatokat, inkáb csak a lakosság számáról. Már az 1880-as években is javarészt románok lakták, a 2685 román lakos mellett 11 magyar és 155 német élt itt.
2002-re csökkent a falu lakossága, s csak három magyar élt itt. A szórványban élő magyarok tragédiája...
 
A Pallas Nagy Lexikon szerint kitűnő gránitot lehetet itt bányászni. Első említése 1411-ből származik...
 
Elég sokat utaztunk (még mindig december 14-e, éjszaka volt), amikor elértük Ószadova települést. Karánsebestől már 21 km-re jártunk (India meg nagyjából 7700 km-re lehettünk).
Állítólag neve szláv eredetű, és a sadja, korom szóból származik. Mindenesetre Zadwa-t 1467-ben említették először.
 
 
Itt is élt egy hosszú életű ember, a szerb Rovin János, aki elmondása szerint 1552-ben, eger vár diaidalának esztendejében született és már jóval túl a Rákóczi-szabadságharcon, 1724-ben hunyt el. Így 172 esztendősen került volna be az akkori Guiness-rekordok könyvébe.
A hosszú élet titkaként a bőségesen fogyasztott tejet és a hamu alatt sütött kukoricapogácsát nevezte meg. Nos igen, tapasztalataink szerint a vegetárius életmód csodákra képes...
Házasságuk 147 évig tartott. Feljegyezték róluk, hogy vígkedélyű, tréfás emberek voltak akik a gyűlöletet és irigységet nem ismerték.
A képen Rovin János és felesége, Sára látható. Ő „csak” 164 esztendőt élt meg.
Erre szokták mondani, ha csak a fele igaz, már az is szép életkor...
1900-ban 589 lakosa volt, javarészt katolikus németek, 20 román és 15 cigány. Míg 2002-ben csak 301 lakója volt, 229 román és 70 német. Ószadován az utóbbi évszázadokban már nem éltek magyarok.
Buszunk egyre inkább elhagyta a magyarlakta területeket. Közeledtünk a Dunához!
 
Nawesh
Szerző a Flag Polgári Műhely tagja

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Egészség (50) Nagyvilág (1305) Gazdaság (608) Rejtőzködő magyarország (171) Flag gondolja (32) Történelem (3) Alámerült atlantiszom (142) Mozaik (6) Irodalmi kávéház (460) Szépségápolás (15) Belföld (5) Mondom a magamét (3628) Emberi kapcsolatok (36) Tereb (125) Életmód (1) Autómánia (61) Heti lámpás (205) Mozi világ (440) Kultúra (4) Tv fotel (65) Politika (1571) Gasztronómia (539) Sport (727) Vetítő (37) Jobbegyenes (1521)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>