Még életében megvádolták azzal, hogy évtizedekkel korábban megerőszakolt egy 19 éves diáklányt. A halála után kiderült, hogy a 80-as években a hírhedt Elm Vendégházban rendezett „bérfiúorgiák” (rent boy orgy) egyik bennfentese volt, és a női alsóneműbe öltöztetett kisfiúkat kedvelte. (Westminster paedophile scandal: Tory minister Leon Brittan „liked boys to dress in women’s underwear”, ibtimes.co.uk, 2015. július 20.) Többször feltűnt a parlament közelében lévő Dolphin Square-i pedofil örömtanyán is (Leon Brittan „attended paedophile parties in notorious brothel”, express.co.uk, 2015. január 25.), ahol állítólag szintén a „kölyökbabrálást” (kiddie fiddling) űzte.

(Tory hopeful told speaker’s dinner: Leon Brittan is a paedophile, exaronews.com, 2015. február 10.) Thatcher védenceként sokáig üstökösként tündökölt a brit politika egén, és a halála után is igyekeznek tisztára mosni az időközben alaposan beszennyeződött renoméját, például azt állítva, hogy valójában egy antiszemita indíttatású karaktergyilkosság áldozata, amelyet a brit belső elhárítás (MI5) követett el a lejáratására.

Azt mindenesetre még a szerecsenmosdató hangok is kénytelenek elismerni, hogy „hosszú ideje árnyék függött fölötte” (Thatcher Protégé Leon Brittan Was a Pedophile Suspect, thedailybeast.com, 2015. január 23.), ami úgy is értelmezhető, hogy nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél. Az ártatlansága ellen szól az is, hogy a párttársa, Geoffrey Dickens által neki átadott és kézen-közön „elkallódott” pedofil aktában megnevezett gyermekmolesztálók egyike nem volt más, mint minisztertársa, barátja és hitsorsosa, Sir Keith Joseph, Thatcher „intellektuális guruja”, kormányának oktatási minisztere. (Thatcher’s bodyguard says he warned her about underage sex rumors about close aide amid claims senior ministers were named in dossier, dailymail.co.uk, 2014. július 27.)

Lord Robert Boothby konzervatív politikus, Churchill parlamenti magántitkára, országa delegáltja az Európa Tanácsban, az Angol–Izrael Egyesület elnöke, a homoszexualitást engedélyező törvénymódosítás lobbistája, nyíltan biszexuális, akit a hasonszőrű Kray fivérek, a londoni East End – önmagukat „cigány zsidóként” azonosító – rettegett gengszterei láttak el fiatal hímringyókkal, személyes szívességekért cserébe. („Lords of the Underworld”, Secret History, Channel 4, 1997. június 23.) Az előbbiek kebelbarátja és rendszeres orgiapartnere Sir Tom Driberg újságíró, katolikus-kommunistaként (!) a Munkáspárt parlamenti képviselője több mint három évtizeden (1942–1974) át, aki mindvégig nyíltan és háborítatlanul hódolt deviáns szexualitásának, különösen a vadidegen férfiakkal közvécékben lezavart nemi aktusnak (cottaging).

Maga Boothby írja az önéletrajzában, hogy „Tom Driberg egyszer azt mondta nekem, hogy a szex csak azzal élvezetes, akivel sohasem találkoztál korábban és akivel sohasem fogsz találkozni ismét”. Churchill szerint „az a fajta alak, aki rossz hírét kelti a szodómiának”. Driberg annak ellenére is szabadon űzhette „kisded” játékait, hogy 1967-ig a homoszexualitás elvileg bűntettnek számított az Egyesült Királyságban. Politikai karrierjének az sem ártott, hogy egy rendőr rajtakapta, amint éppen a fellációt gyakorolta egy matrózon. Noha már jó ideje a rendőrség látóterébe került annak kapcsán, hogy az otthona éjjeli menedékül szolgált nevelőotthonokból megszökött fiatal fiúk számára, minden esetben „közérdekbe ütközőnek” nyilvánították a büntetőeljárás lefolytatását vele szemben. (Tom Driberg MP „escaped prosecution for sexually abusing boys”, exaronews.com, 2015. december 2.) Nyilván szoros összefüggésben azzal, hogy akárcsak Boothby, ő is Harold Wilson munkáspárti miniszterelnök védelmét élvezte. (spartacus-educational.com: John Pearson, The Sunday Independent, 1996. június 15.)

Egyes parlamenti képviselők attól sem riadtak vissza, hogy szerepet vállaljanak a Pedofil Információcsere (PIE) nevű csoportban, amely a 80-as években aktivizálódó melegjogi mozgalom keretében a vérfertőzés és a gyermekekkel folytatott nemi kapcsolat legalizálásáért lobbizott. Tagjai – saját belső felméréseik szerint – főleg a 8-11 éves kislányok és a 11-15 éves kisfiúk iránt vonzódtak. A BBC által „obszcén anyaggal kereskedők nemzetközi szervezetének” titulált gyülekezet hivatalosan tíz évig létezett (1974–1984), és saját magazinokat (Under­standing Paedophilia, MagPIE, Childhood Rights) is kiadott, hogy a tagok megoszthassák egymással szexuális perverzióikat és a kiskorúak molesztálása során szerzett „beható” ismereteiket.

1975-ben az NCCL polgárjogi mozgalom társszervezete lett, amely „polgári szabadságjogként” támogatta a gyerekekkel való „hálás” jogát. Ez utóbbi nevében akkoriban Harriet Harman kardoskodott leghangosabban a gyermekpornográfia tilalmának eltörléséért, aki később magas párt- és állami tisztségeket töltött be, többek között Anglia államügyész-helyetteseként, a Blair-kormány többszörös minisztereként, a Munkáspárt vezéreként. (The „right” to sleep with children was one „civil liberty” that NCCL suppoted, telegraph.co.uk, 2014. február 21.) Az NCCL akkori főnöke, Patricia Hewitt, aki megfontolásra érdemesnek tartotta a PIE érveit a szexuális kapcsolat létesítésébe való „beleegyezési korhatár” 10 (más források szerint 4 !) évre való leszállítására vonatkozóan, később a Munkáspárt egyik tekintélyes politikusaként ugyancsak Tony Blair kormányában töltött be különböző miniszteri posztokat. (Patricia Hewitt called for age of consent to be lowered to ten, telegraph.co.uk, 2014. február 28.)

A PIE vezetőinek büntetőjogi védelmére létrehozott Összeesküvés a Közerkölcsök ellen (Conspiracy Against Public Morals) nevű szervezet egyik alapítója pedig az a Justice Fulford volt, aki később Lord Fulford­ként Anglia Fellebbviteli Bíróságát, majd a Hágai Nemzetközi Büntetőbíróságot erősítette szaktudásával, jelenleg pedig Anglia és Wales főbírája és a királynő tanácsadója. (High Court judge and the child sex ring: Adviser to Queen was founder of paedophile support group to keep offenders out of jail, dailymail.co.uk, 2015. január 22.) n

(Folytatjuk)

]]>www.demokrata.hu ]]>- Gazdag István