(Jellemző, hogy a közbeszédben maguk a britek sem használják többé országuk megjelölésére a „nagy” jelzőt.) Nemrég kissé már megkarcoltuk a témát a brit főrendek körében dívó gyermekmolesztálási cunami kapcsán (Őfelsége pedaraszta lordjai, Magyar Demokrata, 2015. február 4.). Ez alkalommal a szigetország gyermekeit sújtó szexuális kizsákmányolásnak, ha lehet, még sötétebb bugyraiba merülünk alá.

Amint az hosszas látencia után csak mostanában kezd felsejleni, zömmel pakisztániakból álló muzulmán bűnbandák fehér gyermeklányok és esetenként kisfiúk ezreit (ha nem tízezreit) rabolják el, drogozzák be, erőszakolják meg, bántalmazzák, kínozzák, terrorizálják, adják-veszik, kényszerítik prostitúcióra vagy tartják szexuális rabszolgaságban országszerte – többnyire a hatóságok bűnpártolása, a média érdektelensége és a társadalom közönye mellett. Rochdale, Derby, Oxford, Bristol és Telford után legutóbb a rotherhami eset ugyanúgy tipikusnak mondható mint a korábbiak.

Ebben a 250 ezres lélekszámú észak-angliai városban, ahol 8000 pakisztáni bevándorló is otthonra talált, 1997 és 2013 között, vagyis 16 éven át (!) etnikai bűnszervezetbe tömörült pakisztáni taxisofőrök legalább 1400 gyermeklányt rontottak meg és bocsátottak áruba szexuális játékszerként. Közülük a legfiatalabb, akit azonosítani lehetett, alig volt 11 éves.

„Senki sem ismeri a szexuális kizsákmányolás terjedelmét, amelyet a rotherhami gyerekek az évek során elszenvedtek” – olvasható abban a 2014 augusztusi jelentésben, amely végül kirobbantotta a botrányt, miután az előző háromnak nem volt semmi foganatja, holott a hatóságok már legalább 2005 óta tisztában voltak vele, hogy mi folyik a városukban.

Az Alexis Jay egykori szociális munkás, egyetemi tanár által készített vizsgálati jelentés lesújtó képet fest a rendőri szervek, a városi tanács és a gyermekvédelmi hatóságok tevékenységéről, amely gyakorlatilag kimeríti a bűnpártolás fogalmát. Az évek óta rendszeresen ismétlődő panaszok ellenére a rendőrök gyakorlatilag szabotálták a bűncselekmény-sorozat feltárását, sőt mi több, egyenesen „megvetést tanúsítottak az áldozatok iránt”. Különösen gyalázatos volt a baloldali (munkáspárti) városi tanács hozzáállása, amelynek tagjai „attól félve, hogy elveszítik a munkájukat és a javadalmazásukat, óvakodtak a »rasszistának« tekintett téma felvetésétől”. (Rotherham Council Ignored Child Abuse By Asian Gangs Because of ‚Misplaced Political Correctness’, Report Concludes, The Daily Telegraph, 2015. február 4.). A Jay-jelentés szerint „számos városi tanácsos azt gondolta, hogy ezen témák felvetésével »oxigént adhatnak« a rasszista perspektíváknak, amelyek viszont vonzhatják a szélsőséges politikai csoportokat és veszélyeztethetik a közösségi összetartást”. (Real or imagined: Racism ‘fear’ over Rotherham child abuse, bbc.com, 2014. augusztus 27.) Ugyanilyen képmutatásról tett tanúbizonyságot a helyi gyermekvédelmi hatóság (RSCB) is, azzal indokolva botrányos semmittevését, hogy úgymond „ezeknek a bűncselekményeknek olyan »kulturális (sic!) jellegzetességeik vannak, amelyek helyileg érzékenyek a különbözőség szempontjából«”. (Police files reveal vast child protection scandal, The Times, 2013. március 14.).

A jelentés megállapításainak hatására Roger Stone, Rotherham polgármestere önkritikát gyakorolt és lemondott posztjáról. Denis MacShane alias Matyjaszek, aki ugyancsak munkáspárti színekben a körzet parlamenti képviselője volt a bűncselekmény-sorozat elkövetésének idején, utólag szintén elismerte, hogy „liberális balosként” óvakodott a muzulmán közösséggel való konfrontálódástól a történtek miatt.

Ő egyébként már 2012-ben kénytelen volt megválni a mandátumától, mert csalásért perbe fogták és később hat hónap letöltendő börtönbüntetésre ítélték, amelyet le is ült. Képviselőként, az antiszemitizmus elleni összpárti parlamenti csoport elnökeként nyilván minden energiáját az „antiszemitizmus elleni harc” kötötte le (a Newsweekben megjelent 2010. áprilisi cikkében Molnár Oszkár volt fideszes képviselőre hivatkozva például azt írta, hogy Magyarországon a Fidesz „az egész világ bekebelezésére törekvő zsidó tőke elleni támadásaival” aratott elsöprő győzelmet). Nem csoda, hogy egy olyan piszlicsáré ügy, mint választókerülete muzulmán martalócoktól meggyalázott gyermeklányainak kálváriája, nem lépte át az ingerküszöbét.

Ezzel egyébként egyáltalán nem számít kivételnek a brit politikai establish­ment tagjai körében, akik Samu bácsi csatlósaiként Afganisztánba és Irakba küldik katonáikat muzulmánokat egzecíroztatni, holott otthon is lenne éppen elég tennivalójuk e téren. Hiszen a gyermekjogok szóvivőjének irodája (OCC) 2012. novemberi jelentése szerint évente gyermekek ezrei ellen követnek el szexuális abúzust (muzulmán) bűnbandák Angliában. (Rotherham sex abuse: More girls at risk, bbc.com, 2012. november 21.) Maga Taj Hargey, az oxfordi iszlám kongregáció imámja is kénytelen elismerni, hogy „a faj és a vallás kibogozhatatlanul kapcsolódik a csoportos nemi erőszakok legutóbbi áradatához, amelyben muzulmán férfiak kiskorú fehér lányokat vettek célba”, akikről egyes muzulmán prédikátorok azt tanítják híveiknek, hogy válogatás nélkül létesítenek szexuális kapcsolatot, romlottak és könnyen kaphatók, ráadásul pedig kaffírok, vagyis hitetlenek, tehát úgymond megérdemlik, hogy a szemérmetlen ruházkodásukban is megnyilvánuló provokatív magatartásuk miatti büntetésként kizsákmányolják és meggyalázzák őket. (‘Imams promote grooming rings’, Muslim leader claims, The Daily Telegraph, 2015. március 13.)

Egykor a brit férfiak leigázták a fél világot. Manapság már a saját gyermekeiket sem képesek megvédeni. Inkább feláldozzák őket a „politikai korrektség” oltárán. Van még lejjebb, Britannia?

Gazdag István - demokrata.hu