A NATO egy agresszív háborús gépezet, amely a Varsói Szerződés megszűntével elvesztette minden létjogosultságát, és kizárólag az angolszász finánc­oligarchia érdekeit szolgálja világuralmi terveiben és a Föld természeti kincseinek kifosztását célzó törekvéseiben. Mindenáron háborúba akarja sodorni a világot egyik-másik volt szovjet csatlós oroszellenes hőzöngését támogatva. Mi másra szolgálnának ezek a provokatív katonai manőverek Oroszország kapujában? És kit akarnak megijeszteni? Putyint? Ezzel csak az orosz hadsereg modernizálását célzó fenomenális erőfeszítéseit igazolják. Ami pedig a megfélemlítését illeti… Megijed a medve egy bugylibicskától?

Valójában Oroszország semmiféle fenyegetést nem jelent Európára nézve. Oroszország nem az ellenségünk! Legalábbis jelenleg még nem, noha az USA és csatlósai által folytatott agresszív kalandorpolitika, a NATO-támaszpontok európai szaporodása és a felelőtlen kardcsörtetés nyomán azzá válhat, a nyugati fősodratú média szüntelen oroszellenes gyűlöletpropagandája (Russia-bashing) pedig már most is ezt a látszatot kelti. Az igazság ezzel szemben az, hogy éppen az Egyesült Államok jelent fenyegetést az orosz államiságra, sőt magára az orosz nemzetre nézve. Putyinnal az élén az orosz vezetés ezért fejleszti haderőit a hidegháború óta sohasem látott mértékben, hogy félreérthetetlenül tudassa: Oroszország megtámadásával az USA a saját létezését teszi kockára. Eddig az orosz vezetés nem gondolta azt, hogy a NATO részéről klasszikus katonai támadás érné, és ezért nem is fejtett ki jelentős erőfeszítést egy fiktív fenyegetés elleni védekezésre. Mostanra azonban megváltozott a helyzet. Oroszország felkészül – és lényegében már fel is készült – a legrosszabbra, és ahogy Putyin mondta a 2015. október 22-i valdaji beszédében, „ha az összecsapás elkerülhetetlennek bizonyul, elsőként kell ütni”.

Ennek szellemében rendkívül fejlett fegyverrendszereket állít hadrendbe fegyveres erői teljes spektrumában. Egyik legnagyobb presztízsű alakulatát, az 1. páncélos gárdahadsereget (1. PGH) a világ minden bizonnyal legjobb harckocsijának számító T–14 Armatával szereli fel. Ezzel párhuzamosan az orosz szárazföldi erők csapásmérő képességét az új Iszkander M taktikai rakétakomplexum hivatott erősíteni, amely minden tekintetben egy félelmetes fegyver. Noha technikailag rövid (500 km alatti) hatótávolságú, az R–500-as rakétát képes 2000 kilométerre is a célba juttatni. Kiemelkedő találati pontosság, fejlett rakétaelhárító-képesség és hiperszonikus sebesség jellemzi, miközben a terepen gyakorlatilag észrevehetetlen. Az orosz hadvezetés a Kelet-Európába felvonultatott amerikai és NATO-erők megsemmisítésére fogja bevetni, és arra, hogy szükség esetén megnyissák az utat az 1. PGH előtt.

Korlátozott hatótávolságuknál fogva az Iszkanderek nem jelentenek fenyegetést az USA területére nézve. Oroszországnak szüksége volt tehát egy olyan fegyverre, amely pánikot kelthet a Pentagonban és a Fehér Házban. Az RS–28 Szarmat interkontinentális ballisztikus rakéta tökéletesen megfelel ennek a célnak, és teljesen új szintre emeli a terrort. Technikai adottságai egyszerűen lenyűgözőek: a sebessége 20 Mach (24.500 km/h), 10-15 önállóan célra irányítható robbanófejet (MIRV) szállíthat, képes bármelyik, bárhol található földi célpont megsemmisítésére, és a jelenlegi rakétaelhárító rendszerek számára gyakorlatilag feltartóztathatatlan. Egyetlen ilyen rakéta képes sivataggá változtatni egy akkora területet, mint Franciaország vagy Texas. (Russia Is Building the Largest ICBM Ever and America Should Be Worried, nationalinterest.org, 2016. május 9.; Russia to test unstoppable „Satan 2” stealth nuke capable of wiping out an ENTIRE NATION, mirror.co.uk, 2016. május 10.; Russia’s New ICBM Sarmat can penetrate defense shield, wipe out Texas, 2016. május 10.)

A Státusz 6 stratégiai torpedó 1000 méterig merülhet le 185 km/h sebességgel, hatótávolsága 10 ezer kilométer, és különleges kialakítású tengeralattjárók lövik ki. Egyaránt bevethetők repülőgép-hordozó harccsoportok, amerikai haditengerészeti támaszpontok (különösen a ballisztikus tengeralattjáró-bázisok) ellen, és a legijesztőbb konfigurációjában magas radioaktivitású kobaltbombák célba juttatására is felhasználhatók, amelyek hatalmas területek „megfertőzésére” képesek. Mivel az amerikai nagyvárosok és ipari központok többsége a tengerparton található, az elhelyezkedésük rendkívül sérülékennyé teszi őket a torpedótámadásokkal szemben.

A Kaliber cirkálórakétákat, amelyek legutóbb a szíriai fronton „élesben” bizonyították a hatékonyságukat, egy kereskedelmi típusú konténerből is ki lehet lőni, amilyenek a kamionokon, a vonatokon vagy a hajókon láthatók. Emlékeztetőül: mindent megsemmisíthetnek, ami 50 és 4000 kilométer között található, és nukleáris robbanófejet is célba juttathatnak. Az orosz hadvezetés számára semmiféle problémát nem okozna eljuttatni ezeket az amerikai partok közelébe, akár „normális” konténerszállító teherhajók fedélzetén is.

És akkor még nem beszéltünk a NATO kódnevén – nyilván nem véletlenül – csak Sátánként emlegetett SS–18 rakétáról, amely tíz, egyenként 750-1000 kilotonnás robbanófejet hordoz (egy ilyen elegendő New York állam megsemmisítésére). Vagy a világ leggyorsabb, 21 Mach (25 700 km/h) sebességgel repülő interkontinentális ballisztikus rakétájáról, a Topol M-ről, amely Moszkvából 18 perc alatt éri el New Yorkot, és nem létezik védelem ellene. Vagy az S–500 rakétaelhárító rendszerről, amely képes hermetikusan lezárni Oroszország légterét az ellenséges cirkáló és interkontinentális rakéták előtt, és amely az amerikai Patriotokat egy második világháborús V–2 szintjére degradálja. Mindezek ismeretében tényleg észszerű számunkra, európaiak számára, ha puszta létezésünket az amerikai katonai-ipari komplexum által manipulált Pentagon hübriszéhez kötjük?

]]>www.demokrata.hu]]> - Gazdag István