Egymást túllicitálva igyekeznek tehát a kedvében járni és a kegyeit keresni, kezdve a világ legkeresztényibb demokráciájával, az Egyesült Államokkal, ahol a vele szembeni behódoló, megalkuvó, sőt kollaboráns magatartás (dhimmitude, ejtsd: dimitüd) iskolapéldáját Bill de Blasio, New York polgármestere nyújtja, aki legutóbb iskolaszüneti nappá nyilvánította két legszentebb ünnepét. (Az Aid el-Fitr a böjt megtörésével a ramadán végét jelzi, az Aid al-Adha pedig arra emlékeztet, hogy Ábrahám hajlandó lett volna feláldozni a saját fiát Istennek.) A muszlim felmenőkkel dicsekedő Barack Husszein Obama szívesen kiterjesztené ezt az intézkedést az összes amerikai diákra, mert – a globális politikai korrektség negédes és sekélyes nyelvezetét használva – szerinte „ez a nemzetünk gazdagságához hozzáadott változatosság és a benne foglalt jellegzetesség elismerése lenne”.

Ennél már csak 2009 júniusában vetette el jobban a sulykot, amikor a kairói al-Azhar Egyetemen a Muzulmán Testvériség jelenlétében elmondott beszédében lényegében az iszlámnak tulajdonította az emberiség történelmének csaknem minden jelentős felfedezését, egészen odáig fokozva a hollywoodi pátoszt, hogy az USA-t „nagy muzulmán országnak” minősítette, holott az amerikaiak körében Mohamed híveinek aránya az egy százalékot sem éri el.

Mindezen kijelentések – valójában a posztkeresztény Nyugatnak címzett megannyi casus belli – a közel-keleti status quo átrendezésését célzó amerikai geostratégiai terv szerves elemei, amelynek keretében a jelenlegi arab államokat többé-kevésbé etnikai és vallási alapon újjászervezett entitásokra szednék szét az USA és még inkább Izrael érdekében. A nemzetközi kapcsolatoknak ez a Pentagon neokonjai és izraeli éceszgébereik által kifundált doktrínája táplálja a nyugat-európai kormányok iszlám térhódítással szembeni puhányságát, amelyek az EU határainak 30 évvel ezelőtti felelőtlen megnyitásával beindított iszlamizáció cinkosaiként készek vörös (ima)szőnyeget teríteni a minden tapasztalat dacára továbbra is „mérsékeltnek” nyilvánított muzulmán bevándorlók lába elé, tökéletesen figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy éppen ők alkotják az Európa elleni dzsihád ötödik hadoszlopát.

Az iszlám olajfoltként terjed világszerte, a tömeges és ellenőrizetlen bevándorlás következtében Európában is, és ez egy egyre türelmetlenebb és egyre arrogánsabb iszlám, hiszen a túlzásainak féken tartására hivatott intézkedéseknek kevés a foganatjuk. Az eredmény önmagáért beszél: földrészünkön is egyre növekszik a lefátyolozott nők, a halal élelmiszerek, a demonstratív és gyakran nyílt utcán végzett muzulmán vallási megnyilvánulások, a bezárt vagy nemek szerint szegregált uszodák száma. Európa hívatlan vendégei egyre inkább megszállókként viselkednek a befogadó országokban. Franciaországban például az idén is a hagyományos módon ünnepelték meg a július 14-i nemzeti ünnepet, tudniillik buszmegállók megrongálásával, személygépkocsik felgyújtásával, iskolák és középületek kifosztásával. A rendfenntartó erőkkel szembeni markáns ellenérzésüket rendőrautók „megkövezésével” juttatták kifejezésre, és hogy e tekintetben a legcsekélyebb kételyre se adjanak okot, ráadásul aknavetővel lőtték, majd mintegy száz fő részvételével megostromolták az egyik rendőrőrsöt. Az ünnepnap hivatalos mérlege: több, mint 700 felgyújtott autó, több mint 600 őrizetbe vétel, több mint 20 százalékos bűnözésnövekedés. Semmi rendkívüli, csak az ilyenkor szokásos rutin – a politikai osztály és a fősodrú média zavart, ám annál beszédesebb hallgatásától övezve.

Földrészünket súlyos gazdasági, társadalmi és erkölcsi válság sújtja, politikailag az Európai Unió egy antidemokratikus törpe, a vezetői azonban – a ritka kivételtől eltekintve – azon ügyködnek, hogy Európát az emberiség történelmében sohasem látott mértékű lakosságcserés gyarmatosítás színterévé tegyék. Csődöt mondott az integráció? Nem működik a multikulti? Napról napra növekszik az iszlamista terrorveszély? Oda se neki. A migráció ügyében tovább folytatódik a több évtizedes struccpolitika, amelynek szellemében július 16-án az EU illetékes bizottsága megszavazott egy „sürgősségi mechanizmust”, első lépésként mintegy 40 ezer Olaszországban és Görögországban tartózkodó illegális bevándorló áttelepítésére a tagállamok közötti „szolidaritására” és „felelősségmegosztására” apellálva.

Görögország esetében nyoma sem volt valódi szolidaritásnak, amikor azonban az új honfoglalók ajnározásáról van szó, mindenkinek csatarendbe kell állnia. A dhimmitude élgárdáját maguk az EP-képviselők alkotják, amint azt az europa.eu honlap is ékesen demonstrálja: „A képviselők azt javasolják, hogy a menedékkérőknek legyen lehetőségük az áttelepítésük előtt kedvükre válogatni a tagországok közül olyan kritériumok alapján, mint a családi, társadalmi és kulturális kötelékek, például a nyelvismeret, a korábbi tartózkodás, tanulmányi vagy munkatapasztalat egy adott országban.” Rövidesen talán majd azt is meg kell kérdezni tőlük, hogy a libamájat vagy a kaviárt szeretik-e jobban?

Mindezt akkor, amikor – Franciaország példájánál maradva – már több, mint tízmillió muszlim bevándorló vagy honosított „francia” él a 60 milliós országban, ahová legálisan vagy illegálisan továbbra is özönlenek az arab-afrikai honfoglalók, akiknek az asszonyai ráadásul háromszor termékenyebbek, mint az őshonosok, és ahol 6,2 millió embernek nincs munkája, több millióan nélkülözik a társadalombiztosítást, több százezren pedig hajléktalanok, de mindenkinek a polkor. mantrát kell szajkóznia, miszerint „nem, a bevándorlók nem árasztanak el bennünket, nem eszik el a kenyerünket, nem veszik el a munkánkat, nem fosztják ki a forrásainkat”. Akárcsak Batsányi idejében, célszerű lesz vigyázó szemünket ismét Párizsra vetnünk. Ez alkalommal azonban nem követendő, hanem elrettentő példa gyanánt. O tempora, o mores!

]]>www.demokrata.hu]]> - Gazdag István

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

]]>www.flagmagazin.hu]]>