Köztudott, hogy az USA-nak óriási előnye származik abból, hogy a dollárt első számú elszámolási egységként használják a nemzetközi tranzakciókban és tartalékolásban.

Ez a túlzó privilégium lehetővé tette számára, hogy adósságát a „világ maradékával”, vagyis a többi országgal finanszíroztassa (amelyek kénytelenek voltak dollárban nyilvántartott értékpapír-tartalékot felhalmozni a többiekkel való kereskedelmi forgalmuk lebonyolításához), így az inflációját exportálja, és sok terméket mesterségesen alacsony áron szerezzen be, pusztán csak azért, mert képes korlátlan mennyiségű papírpénzt kreálni a semmiből.

Kína, mint az USA – Japán mögött most már hajszálnyival – második legfőbb hitelezője megelégelte ezt a helyzetet, és több fronton is átfogó offenzívát indított a dollár dominanciájának megtörésére.

Ambícióihoz megvannak az eszközei. Azon túl, hogy a világ legnagyobb devizatartalékával és (valószínűleg) legnagyobb aranykészletével rendelkezik, tavaly a GDP terén is átvette a vezetést az USA-tól, jelenleg pedig már a kínai bankok képviselik a globális haszon egyharmadát. 2013 legnagyobb befektetője egyébként a kínai PetroChina volt 50,2 milliárd dollárral (utána az orosz Gazprom következett 44,5 milliárddal és a brazil Petrobras 41,5 milliárddal).

A BRICS-csoport (Brazília, Oroszország, India, Kína, Dél-Afrikai Köztársaság, vagyis a világnépesség 43 százaléka) tavaly júliusi fortalezai csúcstalálkozóján döntés született egy új fejlesztési bank (New Development Bank, NDB) és egy stabilizációs monetáris tartalékalap (Contingent Reserve Arrangement, CRA) létrehozásáról, lényegében ugyanazokkal a funkciókkal, mint a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap (IMF), amelyek megalakulásuk óta az Egyesült Államok érdekeit szolgálják. A Világbank riválisát 100 milliárd dolláros kezdőtőkével alapították, székhelye Sanghajban, Kína gazdagsági fővárosában van, és pénzügyi műveletei során kizárólag a feltörekvő országok valutáit fogja használni. Ez az 1945 óta született legfontosabb multilaterális pénzügyi megállapodás, amely kikezdi a dollár monopóliumát, ezzel együtt pedig jelentős mértékben csökkenti a Világbank és az IMF zsarolási potenciálját.

Tavaly májusban írták alá minden idők legnagyobb volumenű kereskedelmi megállapodását is orosz földgáz szállítására Moszkva és Peking között, 400 milliárd dollár értékben. Ez a stratégiai fontosságú energetikai együttműködés harminc évre szól, elszámolási egysége természetesen a renminbi (jüan) és a rubel, nem pedig a dollár. A nemzeti valutákban történő – vagyis az amerikai „zöldhasút” negligáló – kölcsönös fizetések megsokszorozódtak az elmúlt években. Az orosz–kínai megállapodás döntő szakaszt képvisel ebben a folyamatban, miközben megerősíti Putyin nyilvánvaló szándékát, hogy az ellene folytatott amerikai aknamunkára válaszul még szorosabbra fűzze kapcsolatát Kínával. Időközben egyébként a Gazprom más kliensei is átálltak a dollárról az euró használatára. Az oroszok és a kínaiak elhatározták tehát, hogy monetárisan hátat fordítanak az Egyesült Államoknak.

Ezt a törekvésüket demonstrálja a Peking kezdeményezésére és patronálásával 57 ország (köztük Magyarország) részvételével megalapított Ázsiai Infrastrukturális Fejlesztési Bank (AIIB), amelyhez Washington fanyalgása, sőt neheztelése dacára leghűségesebb elvbarátai (Egyesült Királyság, Franciaország, Németország, Olaszország, Dél-Korea, Ausztrália, Izrael) is csatlakoztak. Íme, két jellemző vélemény heterodox, illetve ortodox nézőpontból. „Ez egy erős, kínos csapás az Egyesült Államok és az amerikai dollár jövője számára. Amikor az NDB és AIIB alapító dokumentumait aláírók tucatjait nézzük, teljesen nyilvánvaló, hogy a világ maradéka undorodik és belefáradt abba, hogy az USA uralja a globális pénzrendszert. (…) A következtetése? Ideje »kiegyensúlyozni« a globális pénzrendszert a dollártól. Amerika más politikai szövetségesei hasonló érzelmet visszhangoznak. De most láthatjuk a szavakat tetté válni. Britannia túlzottan udvarias lehet, hogy az USA-nak szegezze: »Figyelj, 18 ezer milliárd dollár a hivatalos adósságod, 42 ezer milliárd a fedezetlen kötelezettségeid, és egy f…fej vagy, ezért ejtelek.« (…) Rövidesen más nyugati nemzetek is tettekkel fognak jól helyezkedni, nem csak szavakkal.” (Simon Black, Et tu, Britain? United Kingdom to join China in the anti-dollar alliance, sove­reign­man.com, 2015. március 13.)

„Nagyon aggasztó a világ számára, hogy az amerikai politikacsinálók képesek ilyen szörnyű tévedéseket elkövetni, öngólokat jegyezve, mint az a döntésük, hogy pókert játszanak Kína ellen az AIIB ügyében, és ilyen látványosan és megalázóan veszítenek. (…) Washington kolosszális hülyesége, hogy elle­nezte a bankot, kolosszális presztízsveszteséget eredményezett. Ez egy látványos öngól. Nemcsak az USA pénzügyi hatalmát erodálta, hanem a hitelességét, a vezető szerepét és a tekintélyét is.” (Jean-Pierre Lehmann, China and The US: The AIIB Fiasco & America’s Colossal Loss of Face, forbes.com, 2015. április 2.)

Egy ideje már Kínával és Oroszországgal az élükön számos ország törekszik egy új nemzetközi pénzügyi rendszer létrehozására, amely nem a dolláron alapulna. A legutóbbi fejlemények nyilvánvalóan felforgatják az 1944. július 22-i Bretton Woods-i egyezményből született új világrendet, és az általa életbe léptetett úgynevezett washingtoni konszenzust, vagyis az amerikai dollár hegemóniáját a nemzetközi tranzakciókban.

Márpedig a dollár bukása jelentősen meggyöngítené az USA-t. Ha ugyanis a világ országai többé már nem az amerikai valutát használnák pénzügyi műveleteikben, az amerikaiak életszínvonala egyik napról a másikra összeomlana. A sokpólusú világ új globális pénzügyi architektúrájának már nem a dollár lesz a gravitációs középpontja. Ahogyan a kínai vezetők mondták, ez egyet jelent a világ „dezamerikanizálásával”, politikai és geopolitikai értelmet adva a dollár folyamatban lévő trónfosztásának. Ez olyan nagy jelentőségű történelmi esemény, amely a „dollárfal” leomlását a berlini fal leomlásához teszi hasonlatossá.

]]>www.demokrata.hu]]> - Gazdag István