A szovjet hadsereg katonáiról eddig is köztudott volt, hogy a második világháború alatt és után mit műveltek az általuk lerohant országokban. Antony Beevor angol hadtörténész „a történelem legnagyobb nemierőszak-jelenségét” rója a terhükre, és megállapítja, hogy egyedül Kelet-Poroszországban, Pomerániában és Sziléziában 1,4 millió nőt erőszakoltak meg. (Berlin: The Downfall 1945, 2002) Legalább kétmillióra tehető az általuk megerőszakolt német nők száma, közülük sokan ismételt erőszak áldozatává váltak, volt, aki hatvan-hetvenszer is egymás után. Berlinben legalább százezer nőt erőszakoltak meg a szovjetek. (William I. Hitchcock, The Struggle for Europe: The Turbulent History of a Divided Continent, 1945 to the Present, 2004) A nemi erőszak következtében vagy következményeként meghalt német nők számát 240 ezerre becsülik. (Franz W. Seidler és Alfred M. de Zayas, Kriegsverbrechen in Europa und im Nahen Osten im 20. Jahrhundert, 2002)

Arról viszont sokáig nem szólt a fáma, hogy bizony a nyugati szövetségesek katonái sem voltak éppen Grál-lovagok az ellenséges (vagy éppen baráti) országok asszonyaival. Nem csoda, hiszen „az amerikai propaganda a háborút nem felszabadító harcként, hanem szexuális kalandként adta el a katonáknak.” A Life magazin egyenesen arról fantáziált, hogy Franciaország egy „óriási bordély”. (Mary Louise Roberts, What Soldiers Do: Sex and the American GI in World War II France, 2013) Az egyik cherbourg-i lakos frappáns megfogalmazása szerint „a németek idején a férfiaknak kellett elrejtőzniük, az amerikaiak idején a nőket kellett elbújtatnunk”. (Fabienne Faur, Gis were liberators yes, but also trouble in Normandy, AFP, 2013. május 25.) „A bizonyítékok azt mutatják, hogy a nemi erőszak mindennapos volt a felszabadított Franciaországban. Az amerikai katonai hatóságok által nemi erőszak miatt kivégzett 29 katona közül 25 fekete volt.” (William I. Hitchcock, The Bitter Road to Freedom: A New History of the Liberation of Europe, 2008)

A téma feltárásában úttörőnek számító amerikai Robert J. Lilly 2003-ban még „csak” 14 ezerre becsülte az amerikai katonák által Franciaországban, Angliában és Németországban megerőszakolt nők számát. Miriam Gebhardt német történész viszont legújabb kutatásai alapján úgy véli, hogy az amerikaiak kontójára 190 ezer, a franciákéra 50 ezer, a britekére pedig 30 ezer nemi erőszak írható Németországban. A német lányok és asszonyok kálváriája a legutóbbi évekig tabutémának számított a történetírásban. „Azt kockáztattuk, hogy olyasvalakinek tűnünk, aki megpróbálja relativizálni a holokausztot.” (Als die Soldaten kamen. Die Vergewaltigung deutscher Frauen am Ende des Zweiten Weltkriegs, 2015)

Az Európát napjainkban megszálló színes bőrű bevándorlók szintén szabad prédának tekintik az európai nőket. Megtehetik, hiszen a velük kollaboráló szélsőliberális rezsimek bíróságai által kiszabott, többnyire botrányosan enyhe ítéletek egyenesen bátorítják őket erre, amint az alábbi észak-európai példák is bizonyítják. A 16 éves Alit 40 óra közmunkára és 14 ezer korona pénzbüntetésre ítélték, amiért az egyik göteborgi iskolában 20-30 percen keresztül orális szexre kényszerítette az egyik 13 éves iskolatársát, miközben az aktust a telefonjával rögzítette, a felvételt pedig utóbb terjesztette. (Ali filmade när han våldtog flicka på skolgård, friatider.se, 2017. március 22.) Két arab tinédzser Stockholm központjában erőszakolt meg egy 23 éves nőt, majd telefonon a „koncra” hívott legalább négy cimborájuk is beszállt a partiba. A 15 éves tettest hat hónap, a 18 évest kilenc hónap elzárással büntették, a többiek személyazonosságát nem sikerült kideríteni. (Teens sentenced for rape in central Stockholm, thelocal.se, 2015. november 6.) Mohamed, egy 18 éves szomáliai „menekült”, aki brutálisan megerőszakolt egy 12 éves svéd lányt, miközben azt ismételgette, hogy „a fekete farok drága”. 180 óra közmunkával megúszta, mert a bíróság érvelése szerint tette nyomán „némi szorongással és alvászavarral küszködött”. (Muhamed’s comment while raping twelve-year-old Ida: „Black d*ck is expensive” – gets away with 22 days of community service, friatider.se, 2015. június 27.) A történetnek azonban itt még nincs vége. A lányt, akiről kiderült, hogy zsidó, utóbb Mohamed barátai és családtagjai folyamatosan zaklatták, fenyegették és bántalmazták, a hatóságok azonban a fülük botját sem mozdították családja panaszaira, amely most Norvégiába vagy Franciaországba akar menekülni, mert az apa szerint „Svédországban a hatóságok csak a muszlimokkal törődnek”. („You f****ng whore!”: Jewish girl, 13, forced to flee Sweden after being brutally raped and harrassed by Muslims, friatider.se, 2016. szeptember 20.)

Ami azt illeti, Franciaországból tömegesen alijáznak a zsidók Izraelbe a muszlimok zaklatása elől, Norvégiában pedig csaknem ugyanaz a helyzet, mint Svédországban, amit annak a három muszlim suhancnak az esete is tanúsít, akikre mindössze 344 óra közmunkát, illetve 10 hónapos és 17 hónapos elzárást rótt ki a norvég bíróság, amiért csoportosan megerőszakoltak, bedrogoztak, orális és anális szexre kényszerítettek egy 14 éves lányt. (Norway: Immigrants Brutally Gang Rape 14-Year-Old Girl, One Gets Off With Community Service, infowars,com, 2015. október 30.) Egy 33 éves iraki „menekült” 4 éves börtönbüntetést kapott egy 14 éves finn lány megerőszakolásáért, 44 éves bűntársa 18 hónap felfüggesztett fogházbüntetéssel megúszta, harmadik bűntársukat pedig, aki filmezte az esetet, felmentették. (Two Iraqi men sentenced to prison for sex crimes, yle.fi, 2016. december 30.) Egy 17 éves lányra viszont büntetőeljárás vár Dániában, mert – ott illegálisnak számító – paprika sprayt használva, ártalmatlanított „egy angolul beszélő, sötét bőrű férfit”, aki este 10-kor rátámadt az utcán, a földre teperte, kigombolta a nadrágját, és feltehetően meg akarta erőszakolni. (Brugte peberspray ved overfald: 17-årig sigtes formentlig, tvsyd.dk, 2016. január 25.)

Ez a fajta bírósági gyakorlat nem kivételt jelent, hanem egy általános tendencia, amely feltartóztathatatlanul terjed földrészünkön Európa legüszkösebb fertálya felől. A végstádiumú etnomazochizmus sui generis kórtüneteként.

]]>www.demokrata.hu]]> - Gazdag István