Sosem lehet tudni egy nőnél, hol végződik az angyal és hol kezdődik az ördög – mondja Heine. Dobrev Klára esetében soha nem vetődött föl ez a dilemma bennem. Most azonban, hogy a Demokratikus Koalíció végzi Magyarországon az Európai Bizottság nyugdíjasokról szóló konzultációját, már az is megvilágosodott, hogy Gyurcsánynéval kapcsolatban az angyal, mint a szerethetőség jelképe, soha nem jutott eszembe.

Nem volt olyan régen, az európai parlamenti választásra készültünk 2019-ben, amelyen Gyurcsány Ferenc élete párját állította a DK listavezetőjének. Azt kell mondjam, régen volt gusztustalanabb politikai kampány annál, amit a magyarokkal szembeni rosszindulattól messzire szagló házaspár ekkor produkált. Emlékeznek biztosan, hogy Dobrev Klára az európai minimálbér és az európai minimálnyugdíj belengetésével hülyítette a magyarokat. Mézesmázos stílusában, fülig érő szájjal minden megjelenése alkalmával arról nyávogott, ha őt megválasztják, akkor bizony eljön majd a Kánaán, mert programjának központjában lévő európai minimálbér és minimálnyugdíj megvalósulása révén az érintettek életszínvonala egycsapásra érzhetően megemelkedik. Akkor is mondták a józan hangok, hogy kamu az egész, a dobrevi mézmáznak mégis komoly hatása volt. Maholnap két éve, hogy Gyurcsány Ferenc asszonya sokmilliós havi fizetéssel dagasztja a jómódot Brüsszelben, a hazai nyugdíjasoknak tett ígéreteiből pedig azóta se lett semmi.

Dobrev 2019-es kampányban is éppen úgy tolta a valótlanságot az emberek arcába, ahogy férjuram Őszödön hülyítette a magyarokat. Meg is lett az következménye. A vaskos megszorítások egyebek mellett a nyugdíjasokat is vastagon érintették.

És akkor most jön ismét Gyurcsány-anyó, és konzultációt kezdeményez arról, hogyan lehetne az európai időseknek tisztes megélhetést, jó életkörülményeket biztosítani egy végigdolgozott élet után?

Mi vaaan?

Mekkora arc kell ahhoz, ha valaki a két évvel ezelőtti ígéretéből, amiből semmit sem valósított meg, s most kegyesen kikéri az idősek véleményét arról, mi lenne nekik a jó? Az ember zsebében kinyílik a bicska, amikor ismét kiáll a képernyőre, s gusztustalan, csöpögős stílusban – mint aki tényleg segíteni akar – olyanokat mond, hogy „meg kell kérdezni az időseket arról, hogy mire van elsősorban szükségük. Mi a legnagyobb probléma? Miben tudunk segíteni? Mi Magyarországon? És miben tud segíteni az Európai Unió?”

Drága ember, mi a fenét kell ezen kérdezősködni? Dobrevék pontosan tudják, hogy mely nyugdíjas rétegek élnek nehezebben, kik esetében kell leginkább a segítség. Mennyire érdekli az a nyugdíjasokat, hogy az Európai Unió miben tud segíteni? Semennyire, hiszen úgyis a magyar kormány folyósítja a nyugdíjat.

Ezek a jól hangzó „európai” dumák csak arra jók, hogy a szerencsétlen hallgatóságot megint elandalítsák. Arra jók, hogy magukat újfent jó színben tudják feltüntetni, hogy újabb rokonszenvmorzsákat csipegethessenek fel az asztalról, miközben ők tudják a legjobban, hogy semmit nem adnak értük cserébe. Csak az átverés az, amire Dobrevéktől mindig számítani lehet. Az átverés a Gyurcsány család politikai „kultúrája”.

Állandóan az Orbán-kormányt kritizálják azzal, hogy milyen keveset ér az az egy heti részlet, amelyet a 13. havi nyugdíj visszaépítése során idén először kaptak a nyugdíjasok. Anyámról tudom, hogy az a negyvenezer forint neki nagyon is sokat ért. A pénz mellett nem szólva arról a jóérzésről, amit mindig fölemlít, ha találkozunk, milyen jó, hogy kilencven éves kora ellenére sem feledkeztek meg róla. Ezt ő így éli meg, s nyilván nincs egyedül.

Persze Gyurcsány „sem feledkezett meg” az ő nyugdíjasairól, amikor elvette tőlük ezt a pénzt. És pofátlanul azt mondta az arcukba, hogy nem kell félni, nem fog fájni!

A Gyurcsány-család politikai kultúrája: a hazugság kultúrája. Már amennyiben ezt kultúrának lehet nevezni. Esetükben aligha lehet a cselekvőket vezérlő igaz szándékról beszélni. Gyurcsány Őszödön azért hazudott, hogy megtarthassa hatalmát, Dobrev meg azért hazudott, hogy megszerezze azt az Európai Parlamentben. A lényeg mindig a félrevezetés, a választók lenézése és eszközként való felhasználása.

A nyugdíjakkal kapcsolatos hajhúzás napjainkban csak a 13. havi nyugdíj elvételéről, illetve visszaadásáról szól. Pedig már Gyurcsány idejében, 2006-ban megszületett a döntés arról, hogy a teljes nyugdíjrendszer zsugorítása elengedhetetlen. A Bajnai-kormánynál pedig a 13, havi nyugdíj elévetele mellett evidencia volt a nyugdíjkorhatár-emelése és az alacsonyabb mértékű nyugdíjemelés is. Az ország aktualizált konvergencia programjáról elfogadott – a nyugdíjrendszert érintő változásokat publikáló – pénzügyminisztériumi előterjesztés aláhúzta, hogy a 2009. májusi változások kétséget kizáróan arra épültek, hogy a munkavállalók minél tovább maradjanak az aktívak a munkaerőpiacon, miközben a garantált kezdőnyugdíj megváltoztatása helyett az alacsonyabb indexálás, valamint a növekvő korhatár biztosítja a nyugdíjkiadások – nem is kis léptékű – csökkentését.

Ezt azért kellett megtenni, mert Gyurcsány a gazdasági adatok tekintetében hazudott Brüsszelnek, ezt elhallgatta a választók elől, csalással tartva meg a kormányfői széket, amit Őszödön végül bevallott.

Ezek után jön Dobrev és arról sivítozik, hogy meg kell kérdezni az időseket, mi a legnagyobb problémájuk? Őrület!

Talán az, hogy igazat kéne mondani egyszer.

Az ország szerencséje, hogy a Gyurcsány- család „kultúrájával” már sok millióan tisztában vannak.

Horváth K. József - ]]>www.888.hu]]>