A nagy nevettetőnek, akinek halála évfordulója éppen karácsonyra esik, egész pályáját fémjelzi Hitlerrel való nyílt szembefordulása.

]]>]]>

C harles Spencer Chaplin tehetséges varietéénekes szülők sarjaként látta meg a napvilágot 1889-ben Angliában, ám szülei hamar elváltak, és őt és féltestvérét, Sydney-t édesanyja nevelte. Az énekesnő tehetségének köszönhetően eleinte még jómódban élt a család, ám elhúzódó betegeskedése miatt búcsút kellett intenie a rivaldafénynek. A nyomorúságok idején Isten felé fordult, és a protestáns Christ Church közösségbe kezdett járni. Nagy hatással volt rá az evangélium, ami a fiaiban is maradandó nyomot hagyott.
A gyerekek többször menhelyre és árvaházba kerültek, mivel édesanyjuk idegeit kikezdték a bizonytalan életkörülmények és az alultápláltság, így a kis csavargók életérzéseit Charlie korán megtapasztalta. Nyolcévesen már abbahagyta tanulmányait, és táncolással keresett pénzt, ám kis idő múlva asztmás lett, és hónapokra ágynak dőlt. Betegsége alatt édesanyja az ablak elé ülve eljátszotta neki, mi történik az utcán. Bár gyerekkorában volt újságárus, nyomdász, játékkészítő, üvegfúvó, kifutófiú, mindvégig egy cél lebegett a szemei előtt: a színház. Alig múlt tizenkét éves, és álma valóra vált, két évet még hozzáfüllentett a korához, és megnyílt előtte a színészi pálya.

Karrierje Amerikában bontakozott ki. A Keystone Stúdió a jó nevű színész felvételével maga sem tudta, hogy gyémántra lelt: az ifjú Chaplin életre hívta a kis csavargót, akit a közönség azonnal a szívébe zárt. Filmjeiben mesterien ötvözte a tragikumot a komikummal, ez egyedülálló ismérve lett műveinek. Nemsokára maga írta, rendezte és játszotta a filmjeit, sőt a zenét is ő szerezte, és a többi szereplőnek is ő tanította be a szerepeket. Pantomimjátéka azóta is színészi kihívás – egyszerű, természetesnek tűnő táncmozdulatait sok gyakorlás után sem könnyű utánozni.
A filmek sikere mellett a bevétele is nőtt, majd barátaival saját filmstúdiót alapított, hogy megtörjék a készülődő filmipari kartell uralmát. Tervük sikerült, és hatalmas bevételre tettek szert. Édesanyjáról bőkezűen gondoskodott haláláig, aki örült a sikerének, de boldogabb lett volna, ha Charlie a művészlét helyett Isten szolgálatába áll.

Chaplin legjobb alkotásának az 1925-ös Aranylázt tartotta. A film a számtalan élethű makettel, technikai újításokkal, valamint hatszáz – javarészt hajléktalan – statisztával valóban monumentálisra sikeredett. Az életműben végül a négy legnagyobb film között kapott helyet a Nagyvárosi fények (1931), a Modern idők (1936) és a Diktátor (1940) mellett. A legkiemelkedőbb alkotásnak azonban a Diktátor bizonyult, amely a színész életében is új fordulatot hozott.
Chaplin egyik ismerőse révén jutott hozzá egy Hitlert ábrázoló képsorozathoz és egy beszámolóhoz a nácik bűntetteiről, melyet Amerikában akkoriban senki sem vett komolyan. Chaplin maga is sült bolondnak tekintette Hitlert. Később, amikor barátja, Einstein, majd Thomas Mann és még sokan mások elhagyták Németországot, egyre komolyabban kezdte foglalkoztatni önnön csavargó figurája és a diktátor külső hasonlósága, mint egy komédia alapötlete.
A külső mellett sok más párhuzam is volt köztük: azonos időben születtek, mindkettőjüket vonzotta a színészi pálya, és mindketten tömegbefolyással rendelkeztek. Amikor a nácizmus előretört, részben Korda Sándor ösztönzésére megerősödött Chaplinben a gondolat, hogy Hitlert nevetségessé kell tennie. Ebben a filmben a hangosfilm előretörésére is reagált, Hitlerként harsányan uszította a tömeget, míg a csavargó szerepében néma maradt. Mellesleg nem tudott németül, de a rögtönzött beszédekben olyan németes kiejtéssel halandzsázott, hogy a vetítéskor a közönség hahotázott a nézőtéren.
Nem sokkal azután, hogy Anglia hadat üzent Németországnak, és a németek áttörtek a Ma-ginot-vonalon, a film debütált Európában is, és rekordbevételt hozott. Németországban „Sárli” – ahogy a németek szólították – nemkívánatos személy lett, filmjeit betiltották, pedig Hitler állítólag háromszor is megnézte a Diktátort. Chaplin zsidóság melletti kiállását azzal magyarázták némelyek, hogy ő is izraelita. A háború után bevallotta barátainak, hogy nem zsidó, ám ha ezt korábban nyíltan elismerte volna, az szerinte felért volna egy uszítással.

]]>]]>

A háború után Amerikában kommunistagyanús elemmé vált, az FBI megfigyelés alatt tartotta, és végül egy tíz évig elhúzódó rágalomhadjáratot indított ellene. Az egyik hírhedt lejárató kampány alapját egy fiatal lány szolgáltatta, aki először megpróbálta elcsábítani a férfit, majd apasági keresetet nyújtott be ellene. A vérvizsgálat bebizonyította, hogy nem Charlie az apa, és később kiderült, hogy a lány náci szervezetekkel is kapcsolatban állt, ennek ellenére néhány gumiparagrafus alkalmazása révén Chaplint járadékfizetésre kötelezték. Élete leghányatottabb időszakában ismerkedett meg negyedik feleségével, az akkor tizenhét éves Oona O’Neillel. A több mint harminc év korkülönbség eleinte aggasztotta, ám Oona határozottsága meggyőzte, és egy év múlva feleségül vette. Charlie családjával önként elhagyta Amerikát, és Svájcba költözött, hosszú és boldog házasságukban nyolc gyermekük született. 1972-ben még egyszer ellátogatott Amerikába, ahol átvette életművéért az Oscar-díjat, majd 1977 karácsonyán nyolcvannyolc évesen eltávozott az élők közül, s vele együtt a némafilm korszaka is lezárult.

hetek.hu