Kritika - Transformers: A bukottak bosszúja

A nyár egyik legjobban várt produkciójával kezdjük meg a filmek mélyebb boncolgatását. Nagy gondolatokra ne számítsatok, inkább csak egy mezei néző átlagos véleménye ez, amit talán érdemes elolvasni. Csapjunk a lovak közé, és jöjjön egy hosszabb vélemény A bukottak bosszújáról.

Nehéz lenne titkolni, hogy nyáron, a blockbuster időszakban, az ember nem sok komolyságra vágyik. Sokkal inkább ki szeretne kapcsolni, legeltetni a szemét a rengeteg látványos jeleneten, és ha szerencséje van, akkor még egy elfogadható történetet is kap ehhez, ismert és kedvelt szereplőkkel. A Transfomers első részének hatalmas sikere után (és itt most a bevételi és rajongói sikerre gondolok, a kritikusok nem voltak oda tőle) egyértelmű volt, hogy jönni fog a folytatás, amit ebben az esetben is Michael Bay kezébe adtak. Ő az akit a filmek fővárosában, első sorban a kritikusok, nem nagyon szeretnek. Viszont azt el kell ismerni, hogy vannak dolgok, amikhez nagyon is ért, és ez a látvány/látványosság.

A bukottak bosszúja biztos vagyok benne, hogy nem a legjobb folytatás lesz, amit a mozik/filmek rajongói láttak, de abban egyet kell értenünk, hogy ha nem emeljük nagyon magasra a mércét, akkor kellemes szórakozás lehet ez a 144 perc. Ami elsőre esetleg zavaróan hosszúnak tűnhet, de csak így lehet ezt a történetet elmesélni. Igen, a legfontosabb dolog, amit már most tudnunk kell, ez egy hatalmas mese, olykor nagyon giccses jelenetekkel, és egy érthetetlennek tűnő, nagyon heroikus romantikus szállal, viszont rengeteg akcióval.

A történetünk nem sokkal az első rész után folytatódik. Kezdetben több szálon futnak az események, de nem nehéz kitalálni, hogy ezek majd szépen összeérnek. Az Autobotok szövetségre léptek az emberekkel, segítik a munkájukat, illetve harcolnak a Földön maradt Álcák ellen, akik az elpusztítottnak hitt Kocka/Örök szikra egy – egy darabját keresik. Az egyik ilyen darabka pont Sam-nél (Shia LeBeouf) található, aki bejutott az egyetemre, átlagos srác akar lenni, akinek az a legnagyobb gondja (egyelőre), hogy a világ megmentése után a barátnője ne hagyja ott. Ahogy haladunk előre, szépen körvonalazódik előttünk a történet. Kapunk egy szép kis mesét az Álcák korábbi életéről, illetve arról is, hogy mi a céljuk. Főellenségnek érkezik Megatron „helyett” a Bukott (itt szeretnék gratulálni a cím fordítóinak) és rengeteg Álca, ami nagyon sok látványos harcot hoz.

Mivel nem akarom teljesen ellőni a történetet, így át is térnek a negatív dolgok leírására. Nem szeretném azt a hibát elkövetni, hogy tökéletesnek tartsam a filmet, hiszen egyáltalán nem az. Azt is tudjuk, hogy a Sötét Lovag óta, egy sima „nyári mozi” is hozhat rengeteg tartalmat, és nem csak a látvány a fontos. De a Transformers kapcsán sosem vártam azt, hogy a történettel fognak levenni a lábamról. Az akciók sokasága, a rengeteg robbanás, és a látványos jelenetek azok, amiket látni akartam, és ezeket meg is kaptam nagyon szép számban. Igaz a korábban említett giccs, itt erősödik fel a legjobban. A fémek küzdelme olykor nagyon színesre sikeredett, ami nem jött be annyira, már ténylegesen szúrta a szememet. A másik negatívum, a nagyon egyszerű, szájbarágós szerelmi vonal, amit Sam és Mikaela (Megan Fox) folytat egymással, de ezt szerencsére feldobták rengeteg kínos jelenettel és pár poénnal, amitől elviselhető lett az ifjú pár lassított felvételes szerelmi vallomása.

A szereplőkről, és most az emberekre gondolok, nem sokat kellene írni. Nem ők a főszereplők, és nem is biztos, hogy az ő játékukat kritizálni kellene. Lehet az én hibám, de számomra Shia LeBeouf továbbra is egy nagyon jó színészpalánta, aki biztos vagyok benne, hogy még sok nagy filmben fog szerepelni. Itt is tűrhetően hozta, amit rá írtak, és azzal, hogy folyamatosan ugrálnia kellett az átlagos egyetemista és a világot megmentő fiú között, talán nem az ő hibája. Megan Fox-ot már sokkal jobban lehetne bántani. A színészkedéssel távolról sincsenek jó barátságban, de ő nem is ezért kell a filmbe. Így ezt én meg is bocsátom neki. A mellékszereplők, mint John Turturro és Ramon Rodriguez olykor kellemesen feldobják a hangulatot.

Értékelés: Transformers: A bukottak bosszúja – 6/10

A kulcs, ami nagyon fontos a film megnézése előtt, hogy tökéletesen ki kell kapcsolnunk az agyunkat. Nem kell semmire számítani, csak hagynunk kell magunkat sodródni. Én lényegében azt kaptam, amire számítottam. Michael Bay ismét bizonyította, hogy nem megy a szomszédba egy kis robbantásért. Ráadásul a lassított felvételekben, a robotok harcának bemutatásában, a sivatagos jelenetekben továbbra is ő a király, és utálhatják a kritikusok, de nagy összegben lehetne arra fogadni, hogy bizony dollármilliókat fog termelni ez a film is.

Ha megengeditek, feltennék magamnak egy kérdést. Miért adtam, a leírtakhoz képest, alacsonyabb pontszámot a filmre? Valószínűleg azért, mert megpróbálom elhelyezni a többi nyári film között. És mivel egy éve ott volt a Vasember, vagy a Sötét Lovag, idén pedig a Star Trek, meg kellett találni a középutat. Viszont azt gyorsan hozzá kell tennem, hogy ha már hasonlítás, akkor a Terminator: Megváltás csalódás volt, ez viszont nem. És tovább folytatva a sort, a folytatásokat nézve, nekem rögtön a Mátrix második része ugrott: rengeteg látványos akció, minimális történet, érdekesen beállított romantikus szál. De lehet csak az én agyam sült már ki teljesen a rengeteg robottól.

teddike
(teddike.freeblog.hu)

Szerző a Flag Polgári Műhely tagja