Az előzmények viszont nem voltak ennyire biztatóak. Tarantino nagyon sokáig ült ezen a forgatókönyvön, szerintem sokan és ő maga is lemondott róla, aztán jött az isteni sugallat, és újra nekifeszült az írásnak, és ezt most itt köszönjük meg neki. Ha magamat el kellene helyeznem azon emberek között, akik imádják és szeretik a filmek/mozik világát, akkor biztos, hogy még mindig a sor végén kullognék. Nem ismerem a "mester" minden filmjét, sőt nem is láttam mindet, de azt tudom, hogy az elmúlt évek inkább szóltak a sikertelenségről, mint sem a nagy filmekről. Persze ez megítélés kérdése. Lehet, hogy ezen felvezetés után, az én kezemből elég merész kijelentés, de a Ponyvaregény óta szerintem ez a legjobb filmje, és akkor most lehet kövezni.

 

 

A történet ismertetése előtt, érdemes megjegyezni, hogy bár a múltban játszódik, és történelmileg fontos eseményeket, embereket mutat be, a történelmi hűséggel távolról sincs jó viszonyban. Értsétek ezt tehát úgy, hogy hiába a Világháború, és hiába Hitler, az egésznek a valósághoz nagyon kevés köze van, de ezért is lehet rajta nagyon jól szórakozni. Mint azt már megszokhattuk, több szálon futnak az események, ezek részben olykor összeérnek, olykor távolról kerülik egymást a szereplők, mégis kihat egy epizód a másikra. Két fő szálat különítettem el, az egyik a Basterds-ek mutatja be, illetve az ahogy Franciaországba ténykednek. A másik vonulat, egy lány története, akinek a szüleit kivégzik, ő pedig amint lehetősége van rá, bosszút szeretne állni.

 

A filmet legjobban úgy tudnám jellemezni, hogy sokszínű, nagyon régen láttam olyan mozit, amiben a karakterek ennyire különbözőek lettek volna. Pont ez adja az egésznek a sava-borsát. A bemutatók alapján egyáltalán nem erre számítottam, valami katonai - akciót vártam, helyette viszont teljesen mást kaptam. Lehet ez annak tudható be, mármint a rosszul megítélt lehetőségekre gondolok, hogy nem ismerem Tarantino munkásságát. A karakterek sokkal fontosabbak a történetben, mint maga az akció, de még így is egy nagyon látványos, és az elejétől kezdve a végéig feszült történetet kapunk, amiben a párbeszédek nagyon erősek és olykor mi magunk sem nagyon merünk levegőt venni, mert a végkifejletre várunk. Azért annyiban javítom magam, hogy amikor akcióra kerül sor, az bizony kemény és pörgős mindig.

 

 

 

Ami a szereplőket illeti, szinte mindenkit csak dicsérni tudnék, de azért mint mindig, most is vannak kivételek. Jelen esetben olyanok, akik jobb munkát végeztek szerintem. Először is Brad Pitt nevét tartom fontosnak kiemelni, aki nekem nagyon bejött. Olykor hiányoltam a vászonról, de talán így utólag, a kevés néha több alapon, így lett érdekes a karaktere. Na nem kell megijedni, Tarantino filmekhez szokott nézők pontosan tudják, hogy ennyi idő jut egy karakterre. A másik név, akit mindenképpen érdemes kiemelni, az Christoph Waltz. Róla eddig semmit nem tudtam, most viszont annyit, hogy hatalmasat alakított a Briganyk-ban. Rögtön az első fejezetben megkedveltette magát. Nagyon jó szöveget írtak neki, és a játéka is nagyon jóra sikeredett.

 

Ezek után már nem nagyon tudok mit írni. Tarantinonak sikerült jól összeraknia a történetet, nagyon jó színészeket talált hozzá. A főbb szerepeket megfelelő embereknek sikerült kiosztania. És ehhez még sikerült neki egy nagyon feszült, pörgős de olykor mégis vicces környezetet teremteni, ami miatt le a kalappal előtte. Így a végén azért érdemesnek tartom megjegyezni, hogy nem sokat tévedek, ha azt mondom, ez egy színjáték. A színészek játéka is olykor nagyon színpadias, a párbeszédekről akkor már nem is beszélve, de ez így van rendjén. Szerencsére nem csordult túl a pohár, és a ló másik oldalára sem esünk át, tökéletes szórakozás így a nyár végére! Csak ajánlani tudom mindenkinek.

 

 
teddike
(]]>teddike.freeblog.hu]]>)

Szerző a Flag Polgári Műhely tagja