- 0
A héten harmadszor tér vissza a mozivászonra az értelmiségiek kedvenc romantikus párja, Matt Damon a mocskos jövőben oszt igazságot, a Disney pedig ismét a szülők pénztárcájára pályázik.
Ismét egy utópia, amely szerint a dolgok a jövőben elég csúfak lesznek a Földön. Az Elysium – Zárt világ történetében konkrétan 2154-re az emberiség pöcegödrévé válik planétánk, míg az e világi Rózsadomb egy Elysium nevű mesterséges hold lesz. Oda szeretne mindenki fel-, illetve bejutni, ott nincsenek veszélyes bevándorlók, ellenben a biztonság és béke honol. Matt Damon viszont nem egy pedáns, kertvárosi polgár ebben a világban, és mivel az Elysium – Zárt világ műfaját tekintve sci-fi, Damon meg is kezdi a zavarórepülést, és igyekszik a két világ közötti különbséget kiegyenlíteni. Jodie Foster is főszerepet játszik Damon mellett a modern kori Metropolisban, Neill Blomkamp rendező pedig a kultfilm District 9 után ismét valami nagy dologra készül.
Richard Linklater maga sem gondolta volna, hogy egy, Budapestről az Orient Expresszel induló meséjéből másfél évtizedet átfogó trilógia készül, s a maga nemében egyedülálló amerikai filmkísérlet kerekedik ki belőle. 1995-ben a pimaszul fiatal Ethan Hawke és July Delphy véletlenül botlanak egymásba a Párizsba tartó Orient Expresszen, s a fiú unszolására leszállnak Bécsben, ahol egy egész éjszakát beszélgetnek a fiatalságról, a kapcsolatok milyenségéről, és hosszasan dilemmáznak, hogy belemenjenek-e egy egyéjszakás kalandba, vagy bimbózó románcuk megálljon a plátói viszony szintjén. Kilenc évvel a Mielőtt felkel a napot követte a Mielőtt lemegy a nap, amelyben a már felnőtt és családos férfi és nő ismét találkozik, teljesen véletlenül botlanak egymásba Párizsban. Fellángolásuk eredményeképp a férfi nem megy haza, s bár a vége főcím rögtön bekúszott a vászonra, ez azt sugallta, hogy végre összejönnek ők ketten. Ismét ugrunk az időben, és a Mielőtt éjfélt üt az órában már közös életet élő negyvenesként találkozunk Hawke-kal és Delphyvel, akik már középkorukból tekintenek vissza, valamint előre, de még mindig nem sokkal okosabbak az emberi kapcsolatok természetét illetően. Ezért bőven van egy játékidőnyi kibeszélnivalójuk.
Miközben mindenki áhítattal csodálja a Pixar sikertörténetét, és tömegek nézik meg legújabb remekeit, a Disney is igyekszik tartani a lépést. A most elkészült Repcsik egészen pontosan az, aminek elsőre és a cím alapján tűnik: a Verdák repülős változata. Még a tipó és a karakterek is egy az egyben sugallják a sikertörténetre való egyértelmű hajazást. A Repcsik Matukája egy rozzant permetezőrepülő, akinek minden álma, hogy részese lehessen egy légi versenynek. Rozsdásnak ehhez le kell győznie a tériszonyát, amihez segítséget kap egy kiszuperált hadi repülőtől. Klay Hall, aki elsősorban tévészériákon (A Simpson család, Garfield és barátai) edződött, most bizonyíthatja, hogy nem csak repülő verdákról kellett filmet készítenie.
Percy Jackson – Szörnyek tengere
Itthon nem váltott ki akkora hisztériát Percy Jackson első mozgóképes kalandja, a Percy Jackson és az Olümposziak, hogy most epekedve szurkoljunk a folytatásnak. A fantasytörténet emberekről, istenekről és félistenekről azonban világszerte 227 millió dollár bevételt ért el, így olyan franchise-alapanyagnak tűnik, amelyben benne van a további folytatások lehetősége. A tini Percy Jackson, Poszeidón fia ismét a világ megmentésére kerekedik fel. Hermész rebellis csemetéje az Aranygyapjúval szeretné megdönteni az Olümposzi istenek uralmát, igaz, ezt New York érintésével gondolja véghezvinni.
Néhány éve szinte válogatás nélkül érkeznek a magyar mozikba a korábban hiánycikknek számító francia romantikus vígjátékok. Minél többet látunk belőlük, annál inkább nyilvánvaló, hogy a gallok sem találják fel a spanyolviaszt és a mennyiség óhatatlan a minőség rovására megy. És miközben egyre több közepes, vagy annál is alacsonyabb szí vonalú alkotás kerül a mozikba, annál jobban bizonytalanodunk el, hogy valóban szükségünk van-e erre, ekkora dózisban. Most mintha valami hasonló kezdődne az olasz filmmel, amely az elmúlt években szintén fájóan hiányzott a palettáról, talán csak Özpetek és egy-egy fesztiválnyertes darab ért el a filmszínházakba. Az újabban támadó olasz filmdömping viszont nem szükségszerűen bizonyítja, hogy közben lemaradtunk valami grandiózus dologról. A mostani, Előtted az élet című habkönnyű limonádé például olyan itáliai tömegtermék, amely elsősorban belföldi fogyasztásra készült. Benne egy fiatal lány diplomázik, ám szomorúan szembesül azzal a ténnyel, hogy az iskolapadban hiába volt eminens diák, nem kapkodnak utána a munkaerőpiacon. Jobb híján a legelején kezdi a karrierépítés fáradtságos útját, de azt pontosan sejthetjük, hogy egy ilyen csinos, tehetséges lány nem a bébiszitterségnél vagy telemarketinges munkánál ragad le.
mno.hu - Kgy
