- 0
Bár 1918 novemberében befejeződtek a harcok az első „világégés” csataterein, ennek ellenére sok ezer magyar katona az utolsó világháborús év karácsonyát még hadifogságban töltötte. Nem tudták mi lesz velük, látják-e még a hozzátartozóikat. Közéjük tartozott Tóth-Kádár Vilmos alezredes, aki naplójában részletesen ír az olasz rabságban töltött ünnepről.
Tóth-Kádár Vilmos alezredes a császári és királyi 24. zászlóalj parancsnoka volt, aki csapatával 1918. november 4-én az esti órákban esett fogságba – mondta el Stencinger Norbert történész a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában. Több fogolytábort is megjártak, és míg kezdetben együtt volt a legénység és a tiszti kar is, később ezeket elválasztották egymástól.
Innentől kezdve a tiszteket külön táborban helyezték el, így jutottak el 1918. december 12-re Nápoly közelébe, ahol egy egykori szállodába vitték őket. Titulusukat tekintve kedvező helyzetben voltak, megfelelő szállásban és ellátásban részesültek. A történész hozzátette, Tóth-Kádár Vilmos naplófeljegyzéseiben részletesen beszámol az őket körülvevő környezetről.
Közösen töltötték a szentestét
Írásaiból kiderül, hogy december 24-én is összeültek a tiszttársakkal, és közösen töltötték a szentestét. Ünnepi vacsorát tartottak, majd éjfél körül mindenki visszavonult a szobájába. Másnap, december 25-én ünnepélyes istentiszteleten vettek részt, amelyet egyik társuk, egy tábori lelkész tartott. Tóth-Kádár Vilmos azt is leírta, a tábori lelkész minden vasárnap, és minden ünnepi nap tartott miséket a háborús időszakokban is. Hozzátette, a nap többi részét ünnepi ebéddel, beszélgetésekkel és levélírással töltötték.
A történész arról is beszélt, hogy a Magyarországon zajló eseményekről az olasz lapokból értesültek. Abban az időszakban, amikor táborról táborra vitték őket, nagyon ritka alkalomnak számított, ha utolérte őket egy-egy hazai levél vagy újság. A levélváltás csak az után vált rendszeressé, hogy a szálloda lett a tanyájuk. Ugyanakkor az olasz katonáktól és őrzőiktől is tudtak tájékozódni a hazai történésekről.
Aggódva figyelték a magyarországi eseményeket
A naplófeljegyzésekből az is kiderült, hogy a katonák aggódva figyelték a magyarországi eseményeket. Mindenki a családját és hozzátartozóit féltette, és mindenkit az foglalkoztatott, hogy mi fog történni a bizonytalan helyzetben lévő országban.
A tisztek nagyon sokat beszélgettek erről egymás között is, és kiderült az is, hogy nemcsak magyar, de osztrák tisztek is voltak velük. Utóbbiak is kiemelt figyelmet fordítottak a magyar eseményekre és sajnálkozásukat fejezték ki az ország állapotával kapcsolatban.
A naplóban feljegyzett írások alapján Tóth-Kádár Vilmos 1919. november 12-én lépi át az államhatárt és kerül haza családjához.
A közös hadseregben a háború öt éve alatt mintegy 4 millió magyar katona harcolt, ebből több mint 600 ezren vesztették életüket. A sebesültek és a hadifoglyok száma összességében elérte a másfél millió főt.
