És bizony be kell vetniük mindent, ami szem-szájnak ingere, nehogy kudarcot valljanak. Van itt kérem ork inváziós horda, aljas fondorlat Káosz módra, és végeérhetetlen mészárlás, amolyan igazi Warhammer stílusban prezentálva. 

Az eddigiek során is számtalanszor bebizonyosodott, hogy a Games Workshop és a Relic fejlesztőcsapata remek párost alkotnak. Elég csak a méltán népszerű Dawn of War sorozatra gondolni, ami a stratégiai játékok egén igazán kellemes és üdítő színfoltként tündököl. Ám az elénk tárt sötét jövő világa elég nagy ahhoz, hogy nem csupán a figurák és a seregépítgetős-nyersanyagtermelős cuccok férjenek el benne, hanem egy vérbeli akciójáték is, amelyben nyomát sem lehet felfedezni semmiféle taktikai elemnek. Hogy most melyik is igazából a valódi 40K, arról órákig lehetne vitatkozni. Tény azonban, hogy a Space Marine a maga brutális módján sokkal közelebb hozza a plazmafegyverekkel és lánckardokkal vívott háború embertelen valóságát annál, amire egy terepasztalon zajló, szigorú szabályok által vezérelt ütközet valaha is képes lehet.

 

A történetben nem kell semmi eredetit keresni. Egy nagyravágyó Ork Warboss legújabb bolygóközi inváziója célpontjául épp egy Forge World-öt szemel ki magának (olyan bolygót, ahol az emberiség számára nélkülözhetetlen fegyvereket és harci gépeket gyártják nagyüzemben), és a váratlan rajtaütéssel hamar felőrli a planétát védő erőket. De gond egy szál sem, hiszen épp ilyen helyzetekben szokták bevetni az Űrgárdistákat, a genetikailag felturbózott, legyőzhetetlen szuperkatonákat, akik kisujjból ráznak ki ilyen feladatokat. Több százezres, milliós túlerő nem jelent különösebb gondot nekik, ezért aztán mi, azaz a játékos sem egy hatalmas felmentő sereg élén érkezünk, mindössze két bajtársunk tart velünk a csatákban. Többre pedig nem is nagyon van szükség ilyen triviális ügyekben.

Akciójáték révén a Space Marine esetében a játékmenetet illető legfontosabb szempont egyértelműen a harc menete kell legyen, elvégre a bő tíz órányi játékidő alatt nem nagyon lesz módunk békés városnézésre és béketárgyalásokra. Arzenálunk lényegében lefedi a táblás játékból jól ismert közelharci- és lőfegyverek teljes skáláját, ráadásul ezeket egyformán kényelmesen és gördülékenyen tudjuk használni. A megjelenés előtt közzétett videók alapján aggódtam, hogy a csaták során háttérbe kerülnek majd a távolsági mordályok, és helyettük majd vagdalkoznunk kell ész nélkül, de szerencsére nem lett igazam. Igazán jó, szinte már megnyugtató érzés kézbe venni egy boltert, és azzal megszórni a felénk özönlő zöldbőrűeket, addig hátrálva, amíg elfogy belőlük az utolsó is. Ha viszont inkább az első sorban, lánckarddal a kezünkben várnánk a rohamot, akkor sem kell izgulnunk, mert darálhatunk is, ha úgy tetszik. Persze, legjobb módszer az, ha vegyítjük a két stílust, azaz előbb lesorozzuk az ellent mindennel, ami a kezünk ügyébe kerül, majd a maradékot felaprítjuk apró ork-darabkákra.   

 

A hangulatra sem lehet panaszunk. Minden klappol, minden a helyén van, a ledózerolt város romjai remek környezetet biztosítanak a harcoknak. A készítők figyeltek az apró részletekre, az orkok nagyon "orkosak", azaz egyszerre viccesek és fenyegetőek, és szerencsére számos fajtájuk vonul fel ellenünk. Nagy, nyitott területeken és szűk folyosókon egyaránt keresztülvezet utunk, időnként kis csapatunk mellé betársul pár mellékszereplő is, akiknek aztán kisebb-nagyobb szerepük lesz a sztoriban. A harc egyértelműen dominál minden lépésnél, ugyanakkor ez nem válik soha túl unalmassá vagy monotonná. Ebben szerepe van annak is, hogy egy ponton megváltozik az ellenség kiléte, és onnantól főleg a Káosz erőinek megfékezése lesz a feladatunk. Ami pedig a végkifejletet illeti, egyértelműen a játék folytatása lebeghetett a fejlesztők szeme előtt, ami nem is baj különösebben.  

A Space Marine ajánlható mindenkinek, aki szereti a Warhammert, a sci-fit, az akciójátékokat, vagy esetleg ezek keverékét. Egyetlen, komoly hibája, hogy talán kicsit rövidre sikerült, én legalább is el tudtam volna képzelni újabb tíz-egynéhány órát idegenek és Árulók levadászásával. Ettől eltekintve élveztem a vele töltött időt, és amint végigtoltam, azonnal kezdtem is elölről. Ez pedig nagyobb dicséret a részemről minden szónál!