Akár valami eredetibb cím is eszembe juthatott volna. Batsányi János elhíresült mondatát sokan, sok helyütt idézték már. Például tavaly júliusban Dócs Dávid, a Mi Hazánk alelnöke egy tüntetésen a francia konzulátus előtt. Vagy Bogár László ugyanekkor, egy videójában a YouTube csatornáján.

Az utóbbi videó alatti leírást érdemes szó szerint is idézni:

Franciaország 1789 óta az első számú „kísérleti” laboratóriuma a világot évezredek óta irányító szellemi energiának, amelynek valóságos identitását soha nem fogjuk megismerni. Kicsit olyan „Ö”, mint a kozmológiai értelemben vett fekete lyuk, detektálni a fizikai törvényei szerint soha nem lehet, ám „tetteinek” kozmikus következményei közvetett módon mégis csak igazolják létét, és pusztító hatása kirajzolódik az általa meghatározott világegyetem tartomány égitestjeinek hisztérikus mozgásából, és végül elkerülhetetlen kín halálából. A gyilkos jakobinus csőcselék, a bolsevik ávós proli után most a ki tudja hányadik generációs migráns, mint mesterségesen előállított globális veszélyes hulladék a „vivőanyaga” annak a szadista pusztításnak, amit ugyan a „nem létező” generál, de a fehér ember degeneráltsága tesz lehetővé.

A tanár úr itt arról a titokzatos erőről beszél, amit előszeretettel nevez háttérhatalomnak, de valójába egyre jobban előbújik, mint egy hüllő a tojásból (haha, nem véletlen a hasonlat), és egyszerűen csak globalista elitnek hívhatjuk. Aztán hogy ez az elit valóban évszázadok óta manipulálja-e a világot, a történelmet, arról izgalmas elemzések, eszmefuttatások születhetnek, és születnek is. Fokozza az izgalmat, egyfajta hab a tortán a felvetés, hogy valóban Franciaország egyfajta kísérleti telepe-e a machinációknak. De kétségtelen, hogy a világfelforgató események, eszmék, emberek valamiért mindig kötődnek az országhoz.

A „vigyázó szemetek…” mondatnak így tehát ma már többféle értelmezése is lehet. Lehet valaki lelkes, mint anno Batsányi. Bár a tömeges migráció 2015-ben került mindenki számára előtérbe, vált a mainstream közbeszéd részévé, és bár sokan elsősorban Németországhoz, a wilkommenskultur-hoz, Angela Merkel elhíresült kijelentéséhez („Wir schaffen das”) kötik, valójában Franciaország már évtizedek óta élen jár a probléma egyre nagyobbra növelésében. Azáltal, hogy egykori észak-afrikai gyarmatairól százezer számra importálta az olcsó munkaerőt. (A bevándorlók első generációja még dolgozott.) De voltak, és a mai napig vannak, akik lelkesednek a bevándorlásért. Ahogy a kommunizmusért is sokáig lelkesedtek Lenin „hasznos idiótái” Nyugaton.

De úgy is értelmezhetjük a mondatot, mint egy folyamatos figyelmeztetést. Hogy ami Párizsban, Franciaországban történik, az előbb-utóbb akár más országokban is megjelenhet, és minden erőnkkel igyekezni kell megakadályozni, hogy így történjen. De legalábbis mindig jelzés, kórtünet, amire oda kell figyelni. És mintha most nem – most sem – figyelnénk eléggé. Annyira örülünk, akkora eufóriát érzünk afölött, hogy az előrehozott választásokon a Nemzetgyűlésben Marine Le Pen pártja, a Nemzeti Tömörülés győzött az első fordulóban (33,15 százalékot szereztek.). (Miután egy hónappal ezelőtt az EP-választást is megnyerte.) És hogy Macron nagyot bukott; csak a harmadik helyet szerezte meg. Félreértés ne essék, ezeknek a fejleményeknek abszolút joggal örülünk. Na, de ki lett a második?

Az úgynevezett „Új Népfront”. Ez a formáció a szocialistákból, a zöldekből és a Jean-Luc Mélenchon vezette „Engedetlen Franciaország” pártból áll. És az egyre inkább eljelentéktelenedő előbbiek helyett egyre inkább ők a francia baloldal vezető ereje. És ez egy igazi radikális, jakobinus-bolsevik, kommunista brigád. A szimpatizánsaik rögtön törtek-zúztak Párizsban, miután kiderült, hogy a konzervatív, nemzeti jobboldal végzett az első helyen.

És nem, nem egy szatírát vagy komédiát nézünk, nem irónia, amikor a teljes nemzetközi globalista média arról beszél, hogy Mélenchon lehet az, aki „megmenti” Franciaországot a Nemzeti Tömörüléstől. Tehát egy radikális, neomarxista felforgatót támogat a mainstream a konszolidált, semmifajta szélsőséges megnyilvánulást nem mutató, a parlamentarizmus minden elemét tiszteletben tartó, de folyamatosan démonizált nemzeti jobboldallal szemben.

Külön pikantériája a sztorinak egyébként, hogy a Nemzeti Tömörülés elnöke a 28 éves Jordan Bardella, egy fiatal konzervatív, míg a radikális baloldali Mélenchon egy 73 éves kriptokommunista. És még egy kis koktélcseresznye is a tortahab tetején, hogy Mélenchon is erősen euroszkeptikus – csak ő balról.

Szóval csak azért mondom, hogy vigyázó szemünket Párizsra vessük, hogy miközben Orbán Viktor szövetségese, Marine Le Pen és a nemzeti jobboldal Franciaországban valóban a legerősebb párttá vált, és komoly befolyása lehet az európai politikára, addig a másik oldalon szintén jön föl egy veszélyes, a Bogár tanár úr által említett (akár proli, akár migráns hátterű) csőcseléket maga mögött tudó, szélbalos erő is.

Vezető kép: MTI/AP/Thomas Padilla

Jeszenszky Zsolt - ]]>www.pestisracok.hu]]>