Az, ha dacolva a kint tomboló 40 fokos hőséggel talpig feketébe öltöznek, vagy ha „nyáriasítanak”, és törtfehér öltönyt választanak, egyszínű, törtfehér nyakkendővel, narancssárga rövid ujjú inggel, esetleg lakodalmas bordóval; a lényeg, hogy rövid ujjú legyen!

Szomorú a helyzet, és huszonhárom év alatt semmit sem változott. Pedig változhatott volna. Legyünk azonban őszinték, van néhány üdítő színfolt, vannak néhányan, akiket jó ízléssel áldott meg a sors, de a legnagyobb baj az, hogy azok, akiknek korlátlan anyagi lehetőségeik vannak, elhanyagolt külsővel, rendezetlenül mutatkoznak ország-világ szeme előtt. A külügyminiszter eleganciája például hibátlan, akárcsak a Miniszterelnökséget vezető államtitkáré. A legtöbben azonban megfeledkeznek a részletekről, hisz nem elég a vasalt ing, ha a gallér merevítésére szolgáló műanyag lapocska hiányzik belőle, mert így a gallér gyűrött benyomást tesz.

Az egyszínű nyakkendők frontján mostanság új színfoltként feltűnt a kanáriságra is a már megszokott égkék mellett. Új viseletként megjelent a rövidre kötött nyakkendő – mintha viselője kinőtte volna –, hatalmas csomóval és nyitott felső ingnyakkal, ami nem mindenkinek áll jól, eltekintve attól, hogy nem való egy konszolidált megjelenésű politikushoz. Sokat kellene még tanulni, ellesni a Nyugat-Euró­pai kollégáktól, de ha azt nem, akkor egy-két férfidivatlapot sem ártana átnézni, csak merő kíváncsiságból! Néha feltűnik az egyik kereskedelmi tévé képernyőjén egy középkorú hölgy mint „protokollszakértő”, de önmaga, hogy finoman fogalmazzak, sem üti meg a mércét.

Sajnos a képviselő urak zakójának ujjhossza sem mindig engedi láttatni a kezet, a tárgyalóasztalhoz ülve pedig azonnal gombolkozni kezdenek, ami azért sem szerencsés, mert legtöbbjük nincs tisztában azzal, pontosan melyiket gomblyukat kell begombolni, melyiket nyitva hagyni. Nincs senki, aki felsorakoztatná a tisztelt urakat, és elmondaná nekik az öltözködési kódex alapjait?

Tudom, sokan csóválják a fejüket e sorok olvastán: ez itt most a legnagyobb gond? Részben igazuk is van. De ne feledjük, ha politikusaink bárhol a világon képviselik hazánkat, a tárgyaló partnerre a szemben álló fél külseje teszi az első benyomást. Akkor még nem tudja, hogy meg fognak–e egyezni vagy sem, csak annyit lát, amennyit az első pillantások láttatni engednek. Ebbe az első benyomásba szorosan beletartozik a hajviselet, a nyakkendő, az öltöny, a bóvli ékszerek, és ezek erősen befolyásolhatják a másik felet akár tudat alatt is. Nem elég megérkezni a luxuskategóriás, sofőr vezette gépkocsival, ha abból felkunkorodó, silány minőségű cipővel lépünk ki! Mindezt akkor, amikor Budapesten világhírű cipészműhelyek működnek, amelyek törzsvásárlói, sajnos, szinte kizárólag osztrákok és németek. Igaz, egy-egy cipő ára több, mint amit egy-egy hétköznapi ember megengedhet magának, de a képviselői fizetésből telne egy-egy párra ezekből a csodálatos magyar termékekből. Ha visszagondolunk a Monarchia Magyarországá­ra, fel kell idéznünk más mesterek szintén híres termékeit, mint például a szöveteket, gombokat. A hazai ipar dicsősége lassan nyomtalanul eltűnik – ha hagyjuk!

Vámos György – magyarhirlap.hu