Feledkezzünk meg most arról, hogy hogyan robbant ki a háború, hogy a kívülről támogatott narancsos forradalom, a Majdan eseményei, a Krím elszakadása vagy elfoglalása, a kisebbségek nyomorgatása, a két függetlenedni kívánt országrész, a Donbász körüli harcok az okozói a háborúnak, ugyanis az már szinte mindegy. Nem az a lényeg, hogy ki kezdte és miért, hanem az, mi lesz, ha befejeződik.

Mert egyszer csak befejeződik. Józan paraszti ésszel is belátható, hogy vagy Oroszország "nyer", azaz valamilyen módon részévé lesznek az oroszok lakta területek, vagy a Nyugat "győzedelmeskedik" és marad Donbász Ukrajna része.

Nézzük az első esetet. Ukrajna veszít, mert hiába a soha nem látott mértékű katonai és pénzügyi segítség, a százötven milliós nagyhatalmat "hazai pályán" nem lehet megverni. Következhet Ukrajna számára a megbékélés az elfogadhatatlannal, és az újabb és újabb hitelek felvétele, miután a zöld pólós bohócot elzavarták. Hogy legyen miből élni, túlélni, és valahogy visszaépíteni az országnak legalább egy részét. Közben Ukrajna elveszíti lakossága 20-40 százalékát. Egyesek, főként az oroszok "mennek" a területekkel, mások pedig maradnak külföldön, Nyugaton, ahova a háború miatt kényszerültek. Megint mások rájönnek, hogy egy, de lehet, két generáció – igen, 25-50 év – is a puszta túlélésért küzd majd, amiért nem érdemes maradni. Különösen, hogy Ukrajna iparának 50-70 százaléka vagy romokban hever, vagy teljesen elveszett. (Ha hosszú lesz még a háború, akkor ez akár 90 százalék is lehet.) Szóval, Ukrajna nagyon-nagyon veszített. Csoda, ha egyben marad...

De nyer-e bármit Ukrajna, ha "megnyeri" neki a Nyugat a háborút? Ha valaki összeadja a számokat, amelyek röpködnek naponta, viszonylag gyorsan rájön, hogy az százmilliárd dolláros nagyságrend környékén landol már 2022-ben. Ez ugyanaz a nagyságrend, mint ami az ország nemzeti összterméke! Márpedig az összeg túlnyomórészt hitel. Ha ismerjük a tényt, hogy az ipar és a termőföld jó része már a háború előtt is csak névleg volt ukrán kézben, gyorsan kiderül, hogy még egy csoda sem segíthet Ukrajnán. Az ugyanis csoda lenne, ha a teljes infrastruktúrát és ipart ujjá tudnák építeni tíz-tizenöt év alatt, miközben folyamatosan finanszírozni kell újabb hitelekből a puszta létet, az ország működését. Persze, az is kérdéses, hogy aki egyszer fegyvert fogott, vagyis hős volt, az újra képes lesz-e lapátolni vagy traktorra ülni? Ismét megérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol az ukrán földet, ipart, kereskedelmet, bankokat... vagyis mindent az utolsó szögig külföldi hitelezők tulajdonolak majd.

A tulajdonosoknak pedig szükségük lesz sok-sok rabszolgára, hogy a nyújtott hitel fejében kirabolhassák az országot. (értsd: visszafizettessék a befektetett hiteleket) Ha marad elegendő munkás kéz, akkor sem valószínű huszonöt-ötven éves távlatban, hogy fényes jövő előtt állna Zelenszkij országa. Vagyis két-három generáció biztosan megsínyli, nyögi majd az ország kiárusítását. Ukrajna tehát ugyanúgy elveszett. ... viszont lesz egy Európát (is) fenyegetni képes hadserege.

Üdvözlet, KJ